Visszafoglalták a rendőrök Horgos határát

Békét hozott a toronygéppuska

Külpol

Az embercsempészek órákig tartó tűzharca után készenléti rendőri egység települt októberben a szerbiai Horgosra. A falu központjában páncélozott harcjármű áll, a helyiek örülnek visszakapott nyugalmuknak. A szerb belügyminisztérium nem árulja el, meddig tartja fönn ezt az állapotot.

 

Partvissal és lapáttal lép be a kommandós a horgosi könyvtár olvasótermébe. Kitakarította a szobájukat, hozza vissza a szerszámokat a könyvtárosnőnek, köszöni szépen. Hetvenen vannak elszállásolva a művelődési ház emeletén. Ez a zsandarmerija egysége. A szerb szót a horgosiak csendőrségnek fordítják magyarra, de a felszerelés alapján ez inkább készenléti rendőrség. A parkolóban a terepjáróik mellett páncélozott harcjármű áll – húsz ­méterre az emlékműtől, amelynek felirata az ’56-os magyar forradalomra, a leverés után idemenekült emberekre, az őket fogadó horgosi polgárokra emlékezik.

Az ötezer lakosú szerbiai, észak-bácskai település 18 kilométerre található Szegedtől, a trianoni határhúzás előtt sok szállal kötődött hozzá. Amikor édesanyja Szegeden tanított, Bartók Béla egy barátjával Horgoson járt, és ott készített először hangfelvételt énekelt népdalokról, 1906-ban. A híres szegedi Kárász utcát a horgosi Kárász família ottani házáról nevezték el. A szegedi városkép fontos szecessziós épületét, a Reök-palotát építtető Reök Iván ugyancsak horgosi birtokos volt. A most Magyarországhoz tartozó Öttömös lakóit az első világháború végéig a horgosi jegyző anyakönyvezte. A hatvanas–hetvenes években a szegediek Horgosra vagy Szabadkára jártak át farmert, rizses csokit és Cezar meg Napoleon konyakot venni. Hétvégén a magyar oldalon is szokás volt hallgatni a vajdasági rádió magyar nyelvű kívánságműsorát. Amikor kitört a jugoszláviai polgárháború, a behívó elől sok ­fiatal férfi csak Szegedig menekült, hogy mihelyst alkalom adódik, haza tudjon látogatni. Horgosról manapság naponta járnak át iskolába, dolgozni Szegedre. Horgos és Röszke között egy közúti és egy autópálya-határátkelőhely is működik, évente egymillió ember halad itt át legálisan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.