Bemenni, de hová? - Kormányalakítási lehetőségek Szlovákiában

  • B. Füleki Franciska
  • 2006. június 29.

Külpol

Másfél hete lezajlottak Szlovákiában a választások. Előzetes várakozásainkhoz képest (Három kakas egy szemétdombon, Magyar Narancs, 2006. június 15.) csak az alacsony részvételi arány és Dzurinda pártjának a vártnál jobb eredménye okozott meglepetést.

Másfél hete lezajlottak Szlovákiában a választások. Előzetes várakozásainkhoz képest (Három kakas egy szemétdombon, Magyar Narancs, 2006. június 15.) csak az alacsony részvételi arány és Dzurinda pártjának a vártnál jobb eredménye okozott meglepetést.

*

Amit Szigeti László hasábjainkon jövendölt, a múlt hétfőn be is következett: az államelnök a legjobban szereplő, 50 mandátumot szerző párt (Smer) vezetőjének, Robert Ficónak adott kormányalakítási megbízást, aki serényen hozzá is látott a koalíciós tárgyalásokhoz. Egy hét alatt túljutottunk az első fordulón, de biztosan még csak annyit tudunk, hogy nincs könnyű helyzetben Szlovákia legnépszerűbb politikusa - emiatt persze fájjon az ő feje. Innen nézve kétségkívül az számít a legfontosabbnak, milyen lehetőségei nyílnak a története legjobb eredményét elérő magyar pártnak, az MKP-nek, illetve folytatódhatnak-e az országban eddig tapasztalható reformfolyamatok.

A választási számadatok tükrében az utóbbi kérdésre könnyebb a válasz. Szlovákia a reformok lassítására, felülvizsgálatára szavazott, de semmiképpen sem a leállításukra. Hogy mindez a pillanatnyi győztes Robert Fico vagy az eddig kormányzó Mikulás Dzurinda vezetésével fog végbemenni, az az eredmények hallatán még lehetett kérdéses - s az utóbbi lehetőséget teljesen elvetni most is felelőtlenség lenne -, de Fico elszántságából arra lehet következtetni, hogy nem fogja kiengedni a kezéből a megszerzett lehetőséget. Kormányozni akar - s voltaképpen másodlagos is neki, hogy kivel. Nyilvánvaló, hogy a magyarok 20 megszerzett képviselői helyükkel stabilan koalícióképes erőnek mondhatják magukat. És ki tagadná, hogy dolgukat legeredményesebben a kormányban végezhetik, lévén az MKP mégiscsak egy etnikai párt, küldetését éppoly eredményesen teljesítheti be egy esetleges baloldali formációban, mint az eddigi jobboldaliban (maradéktalanul persze ott sem tudta, s eztán sem várható, de az eszközei itt is, ott is ugyanazok).

Robert Fico tárgyalásainak első sorozatát az ugyancsak 20 helyet szerző, szélsőségesen nacionalista (ne szórakozzunk már: náci) SNS vezetőjével, Jan Slotával és a ti-zenöt széket besöprő Meciarral (HZDS) kezdte. De mit mondhatott nekik? Vélelmeink szerint csak és csakis azt, hogy "szorács, kamerádok, szép álom volt, de szó sem lehet róla". Ehhez elég lehetett meghallani Európa hangját, nem is csupán a sajtóból, hisz az Európai Szociáldemokrata Párt (amelynek a Smer is tagja) sem tétovázott közölni preferenciáit. Jelesül, hogy "csak semmi Slota", Vlado meg már amúgy is vagy tíz éve embargós. Mindazonáltal Fico azt állítja, hogy a külföldi vélemények számítanak legutolsósorban, hisz szeme előtt a választói akarat és programjának megvalósíthatósága lebeg, és különben sem szóltak még neki a külföldiek egy szót sem (cöcö). Ezzel együtt, ha tényleg olyan nagyon akar kormányozni, aligha marad más lehetősége, mint a volt kormánykoalíció pártjaival folytatni a tárgyalásait.

Már ha azok komolyabban is szóba állnak vele, végtére hárman 65 mandátumot szereztek, ami a kormányzáshoz ugyan karcsú, ám mégis jóval több, mint amit a Smer szerzett - miért ne tárgyalhatnának ők Meciarral? De miről?

Noha Vlado

az utóbbi időben tett néhány megengedő nyilatkozatot a kormányprogrammal kapcsolatban, mégis inkább csak egyvalamiről lehet szó köztük: Vladimír Meciar viszszavonulásáról. Vele kormányozni ugyanis az elmúlt nyolc év szimbolikus szembeköpése lenne (politikailag aligha engedhetik meg ezt maguknak). Viszont Meciar egyrészt személyében sem kimondottan az a visszavonulós fajta, másrészt retirálása nem csupán a karrierje, de pártja végét is jelentené, hisz szavazói a koalíció ellenében voksoltak rá.

Mit tehetnek akkor szegény magyarok? Tárgyalniuk kell, nota bene: Ficóval, adott esetben még egyszer és még egyszer. Ez annál is egyszerűbb, mert megkerülhetetlen. A győztest kell megpróbálni előszőr épeszű kompromisszumra bírni (nyilván a korábbi koalíciós partnerek egyikével, ami - ugyancsak vélhetően - a kisebbik kereszténydemokrata formáció, a KDH lenne). Végtére a reformok szociáldemokrata kiigazítása akár még jól is elsülhet. A választás óta eltelt másfél hétben a magyar párt kétségkívül ki is fejezte ez irányú nyitottságát.

A szigorúan vett koalíciós tárgyalások mellett persze az ilyenkor szokásos egyéb frontokon is nagy erőkkel folynak a helyezkedési harcok, legfőként a sajtóban. S ha Fico utóbbi napokban tett megszólalásait vesszük figyelembe, miszerint neki ugyan egymindegy az SNS vagy az MKP, hát sok okunk nincsen a lelkesedésre. Ugyanakkor - miután türelmesen kivárta a lap-zártánkat - kedden valószínűleg az MKP-vel és a KDH-val folytatja koalíciós beszélgetéseit. Szlovákiai elemzők és bizonyos érintett politikusok szerint efféle koalícióra a magyarokban nagyobb a késztetés, mint a kereszténydemokratákban, akik közül sokan választanák inkább a biztonságos ellenzéki pozíciót, mint a jóval bizonytalanabb kormányzatit, mondván, egy ilyen, egy nagy-két kicsi kombinációban a kicsiknek csak a bűnbak szerepe juthat, rajtuk vernék el a port azért, ami nem jönne össze a Smer szocdem programjából és az együttkormányzás során óhatatlanul feladandó eddigi reformokért is (az MKP-t aligha nyomaszthatják efféle gondok). Ezzel együtt lenne egy fogadásunk Szlovákia új kormányára.

Bár sokat emlegetik mostanság az ún. nagykoalíciót (miszerint Fico Dzurindával borulna kettesben össze), de ez mérsékelten tűnik valószerűnek, hisz ez a szövetség egyfelől a kormányzati impotencia biztos garanciájának ígérkezik, másfelől csekély választói támo-gatásra számíthat. Így nem látszik jobb program a magyarok számára, mint elmenni a koalícós tárgyalásokon addig, ameddig lehet, aztán kormányozni tovább - az eddig kormányon töltött nyolc évhez képest jócskán megváltozott körülmények között.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.