Május 22-én este az összes montenegrói (Crna Gora) televízión rendkívüli interjúban magyarázta bizonyítványát Milo Djukanovic montenegrói elnök, hogyan is értette közelmúltbeli nyilatkozatát, amelyben arról értekezett, hogy köztársaságára nem vonatkoznak a jugoszláv törvények, ő legalábbis nem hajlandó foglalkozni velük. Ez nemcsak a másik tagköztársaságban, Szerbiában, illetve Javier Solanánál, aki az EU különmegbízottjaként próbál minél többet tenni Montenegró (részleges) függetlenségéért, vágta ki a biztosítékot, de még otthonában is, ahol a két héttel ezelőtti helyhatósági választások azt mutatták, hogy a szecesszionista és föderalista erők aránya lecövekelt a 60-40 százalékos aránynál.Először Ferihegyen lélegzik fel az ember: a légi kávédarálónak tűnő tömzsi kis propelleres jármű - amely felé a reptéri busz vette az irányt - az Air Moldova tulajdona és Kisinyovba (Chisüinau) szállítja mindenre elszánt, maroknyi utasát, a Montenegro Airlines gépe a lélekvesztő mellett parkol, sugárhajtású, szuperszonikus, a posztjugoszláv viszonylatok felsőbbrendűségét hirdeti a posztszovjetek felett. A cél Podgorica, a nemzetközi repülős zsargon és rövidítési protokoll még TGD-nek, azaz Titográdnak emlegeti, pedig már elég régen, tíz éve átkeresztelték. Mondja a pilóta, hogy Újvidék meg Belgrád fölött, nyújtogatom hát a nyakam, nézelődöm, mint egy amerikai pilóta, hol vannak a hidak, a katonai objektumok, eszembe jut a lelőtt Lopakodó (Stealth) szárnyán guzlicára és hujogatásra kólózó fejkendős néni képe, de várost egy darabot se, mire feleszmélek a Montenegro Airlines fojtós sajtos zsemléjéből, már méltóságteljes, komor hegyek között kezdődik a landolás, mondom: egy köpésre van. Magas tujafák, görög hangulat, a leginkább budapesti transzfert használó Crna Gora-iakból álló utazóközönség megtapsolja a talajfogást. A repülőtér nem egy túlhabzóan kozmopolita alkotás, leginkább a régi dunaújvárosi buszállomásra emlékeztet, piciny piros traktor vontatja a csomagszállító pótkocsit, dohányozni kötelező, a vámosok kihegyezettek a hazai utasokkal, olyan, mint régen, olyan, mint a "szerencsétlenség" (disaster; ahogy többektől hallom a következő napokban) előtt - csempészkedés, pandúrkodás, békebeliség. Ne feledjük, az egykori jugoszláv tagköztársaságok közül talán Montenegró úszta meg a legjobban az elmúlt tíz évet: annyi háború sem volt, mint Szlovéniában a hat nap alatt 1991 június-júliusában, a NATO sokkal kevesebbet bombázott ´99-ben, mint Szerbiában vagy a Vajdaságban, az itteni albánokkal nem volt fegyveres feszültség, mint Macedóniában, és a horvátországi, boszniai, kosovói tömegmészárlásokhoz értelemszerűen nem mérhető itten semmi. Montenegrói katonák természetesen szolgáltak a JNA-ban, a Jugoszláv Néphadseregben, részt vettek Dubrovnik ostromában is, ami az egyik legjelentősebb kollektív szégyennek számít.
Pénzügyi autonómia
Montenegró megelőzte Magyarországot, erre e helyről szeretném felhívni László Csaba pénzügyminiszter figyelmét, Montenegró már tagja az eurózónának, ami Magyarország esetében csak jóval a csatlakozás utánra, a legutóbbi adatok szerint 2007-re várható. Míg Szerbiában a dinár a hivatalos fizetőeszköz, addig a montenegrói széles horizontot és éleslátást mi sem jellemzi jobban, hogy itt már az év eleje óta euró van: hivatalosan. Korábban márka volt (DEM), a pénzcserét sok árucikk esetében úgy oldották meg - kerülve a felesleges sallangokat -, hogy ami 1 márka volt, az 1 euró lett. Ettől nagyjából duplájára drágult az ország, ám ez sem olyan riasztó, ha megyünk, nagy címleteket ne vigyünk magunkkal, mert abból nem tudnak visszaadni. Érdekes színfoltja volt az elmúlt napoknak a montenegrói-szerb nyilatkozatháború a jugoszláv dinár bejelentett részleges konvertibilitását illetően. Mladan Dinkic, a Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzója például május 18-án úgy vélte, Montenegró érdeke, hogy forgalomba bocsássa a dinárt. "Amennyiben nyitottak, és azt akarják, hogy turizmusuk az idén jó eredményeket könyvelhessen el, akkor érdekükben áll, hogy szabad forgalomban legyen a dinár is Montenegróban" - feddte meg a pénzügyi függetlenségükre (is) kényes podgoricai hatóságokat a belgrádi jegybankár. Akik persze csak kacagnak a dináron, Nebojsa Medojevic, a podgoricai Tranzíciós Központ igazgatója és Djukanovic tanácsadója azt vágta a belgrádi gőgösködők pofájába, hogy "a dinár konvertibilitásának bejelentése csak még egy az új szerbiai hatalom által alkalmazott marketingfogások közül, amellyel a nemzetközi közösség előtt kívánja népszerűsíteni magát. Az ilyen konvertibilitás egy olyan országban, ahol az átlagjövedelem 150 euró, meglehetősen nevetséges." Ljubisa Krgovic, a Montenegrói Központi Bank tanácsának elnöke pedig imigyen bölcselkedett: "Az nem lehetséges, hogy a szerbiai turisták dinárt használjanak fizetőeszközként a montenegrói tengerparton."
Azonban nem csak a pénzügyi pitiánerkedés szintjén töretik bors a szerb orr alá; Montenegróban 2002. május 14-én
helyhatósági választásokat
tartottak. Ha most itt megpróbálnánk szétszálazni a montenegrói pártpolitika szövevényét, abba könnyen belebolondulnánk mindannyian. Legyen elég annyi, hogy létezik egy Belgrád-párti blokk és egy olyan, amely a válás híve, az uniós csatlakozásig pediglen (ami ott azért tényleg nem egy maholnap) így vagy úgy, de az Európai Unió valamifajta protektorátusaként képzeli el a (rész)ország jövendőjét. (A Crna Gora-i pártokról és a föderáció vs. konföderáció vitáról lásd keretes anyagunkat.) Valami ilyes irányába mutat egyébként a Solana-terv, amelyre talán itthon nem figyelünk eléggé, de úgy próbálja folytatni a szerb Trianont, hogy értelmes, emberarcú kiutat mutat belőle a távolabbi jövőben, még ha ma az EU-protektorátus Montenegró és a NATO-protektorátus Kosovo elég durvának tűnik. A Solana-terv tulajdonképpen próbaválás, Montenegró életképességének és az ez irányú nagyszerb indulatoknak a tesztje, reverzíbilisnek kommunikált folyamat, amely a történelmi tapasztalat szerint rövid és középtávon irreverzíbilis szokott lenni.
A 19 montenegrói községben megtartott helyhatósági választások - a nemzetközi megfigyelők jelentései szerint is - kisebb fogyatékosságok mellett, de rendben, az európai normáknak megfelelően zajlottak. A Belgrád-párti koalíció a 19 helyhatóság közül nyolcban szerzett többséget, a többit az elszakadás hívei vitték el. A legnagyobb szecesszionista párt, a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) egyedül egy, a szocdemekkel (ők egy másik brigád!) közösen további három és a hozzájuk csatlakozott libsikkel újabb öt választókerületben ült diadaltort. Mindez azt jelenti, hogy a szecesszionisták mérsékelt előnye tovább nőtt, bár szétszabdaltságuk szembetűnőbb lett: s e szétszabdaltságra, mint nyárra az ősz, úgy következett is a belpolitikai turbulencia!
Beach life, társadalomtudomány, Miss Business Yugoslavia
De kapjuk fel újra a személyes szálat. A fantáziadús nevű Hotel Montenegro komplexum egy olyan öblöt ural, amely bőven játszhatna James Bond-filmben is, egyik szélén bájos szigetecske, teli házakkal: Sveti Stefan, a másik végén meg drótkötélpályás üzemeltetésű vízisípálya, a hegyek magasak, a tenger tiszta, a pálmák bólongatnak, a falakon néhol graffitik. (Ezek az Együtt Jugoszláviáért koalíció pártjait "Hágába tartó koalíciónak" nevezik, az ismert négy C-betűs csetnikszimbólumba pedig horogkereszteket föstenek, a nagyobb érthetőség kedvéért.) A konferencia címét séróból nem tudnám idézni, de valami olyasmi volt, hogy "A XXI. század kihívásai a posztkommunista tranzíció, a homeopátia és az aromaterápia tükrében". Bölcsen tág konferenciacím, az bizonyos, meg kellett felelni a közönségigénynek is, a közönséget pedig orosz bizniszmenek alkották. Amikor első este odesszai dalokat játszott a belgrádi Koktel Bend, folyott a tömény szesz számolatlanul, felvonultak a tavalyi jugoszláv szépségkirálynő-választás finalistái (Miss Photogenic YU, Miss Internet YU, Miss Bácska és Miss Business YU), s közölték, hogy itt lesz megválasztva majd a 2002-es év Jugoszláv Üzleti Szépsége; na akkor biztos voltam benne, hogy jelen helyzetben a Szeva Mogiljevics Alapítvány mos pénzt. Nézeteimet revideálnom kellett, Oroszországban is most zajlik az a nagy társadalomátformálási kísérlet - mint nálunk is, még nemrég, az ún. "polgári" kormány alatt, mikor minden kimosakodott suttyó Márai-kötettel a hóna alatt rohangált, pipát tömött vagy fajborokról delirált, s közben a "nemzeti középosztályról" vetített -, mostan mit csináljunk, az orosz polgárok láthatóan ilyes külsőségek között érzik magukat jól; ottlétem négy napja alatt mindenesetre lövöldözés nem volt, viszont több témához is hozzászóltak.
Nézzük tehát, mi minden is történt
ebben a négy napban
Május 19. A Néppárt és a Szerb Néppárt azt követeli a Szocialista Néppárttól, hogy támogassák jelöltjeiket a polgármesteri poszt elnyerésében, azokban a választókerületekben, ahol az Együtt Jugoszláviáért blokk jutott hatalomra. (Nézzünk a hír mélyére: nyilván a két kisebb Belgrád-párti formáció megzsarolja a legnagyobb föderalista csoportosulást, hogy azonnal engedjen a helyi mutyikban, mer´ ha nem, hát abcúg, obstruálás és számkivetés lesz osztályrésze.) A Pink nevű kereskedelmi televíziós csatornán eközben Ceca Raznatovic - a tavaly meggyilkolt gyilkos, Arkan felesége - aranylemezeit hirdetik egy olyan Gigadáridó jellegű műsorban (és ez a csatorna főprofilja), amelyről Galambos Lajos még a jobb időkben is csak álmodni mert. Az orosz üzletemberek a Brunsweek Pearl nevű jachtot ajándékozzák a vendéglátó szállodának, megítélésem szerint több száz lóerős darab, minden gond nélkül szerepelhetett volna a Baywatch egy korai epizódjában.
Május 21-én a Szocialisták Demokratikus Pártja (az istenért, össze ne keverjük a Szociáldemokrata Párttal!) és a Liberális Szövetség élesen bírálta a Szerbiai Demokratikus Ellenzék és az Együtt Jugoszláviáért koalíció hétfői megegyezését. Ezt a Szerbia és Montenegró jövőbeni viszonyait szabályozó, idén március 14-én megkötött egyezmény "újraértékelési kísérletének" tartja a két mérsékelten szecesszionista párt; rajtuk kívül az Európai Unió is bírálta ezt a lépést. A liberálisok szerint ez a "közvetlen szövetségi parlamenti választások" irányába mutat, amit roppantmód helytelenítenek. Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja kijelentette: aggódik, amiért megtorpanás tapasztalható a Szerbia és Montenegró jövőbeni viszonyait rendező egyezmény megvalósításában, s felszólította mindkét köztársaság vezetőségét, hogy gyorsan és határozottan teljesítsék kötelezettségeiket. Solana a Blicben és Vijestiben közölt szövegében megállapítja: mindkét köztársaság polgárainak érdekeivel ellentétben állna, ha az új alkotmányos okirat elfogadása a politikai frakciók közti rivalitás áldozatává válna. "Aggódom a helyzet ilyen alakulása miatt" - szögezi le Solana, aki szerint "az egyezmény jelentős előnyei (különösen az EU-hoz való közeledésben való előrelépés) csak akkor használhatók ki, ha a megbeszélteket gyorsan és hatékonyan megvalósítják". Mindemellett teljesen mínuszos hírnek számít ezen a napon, hogy a liberálisok kiléptek Filip Vujanovic kormányának támogatói közül.
Az oroszok jégbe hűtött italokat fogyasztanak ipari mennyiségben.
Május 22-én Montenegró képviselőháza is megvonta a bizalmat Filip Vujanovic kormányától (ellene negyvenen, mellette a Szocialisták Demokratikus Pártjának 29 képviselője szavazott), a kisebbségi kormány bukása várható volt, miután a liberálisok nem voltak hajlandóak tovább támogatni a kormányt. Orosz és helyi fotográfusok félprofesszionális gépekkel (Orbán Győző ezeknél sokkal komolyabb fotóapparátokat szokott összetörni) épp lejáró szavatosságú jugoszláv szépségkirálynőket fotóznak a Brunsweek Pearl fedélzetén. Ha látótávolságon kívülre kerülnek, természetesen nem követhető, hogy mi zajlik a hajón, hiszen légi felderítés nem áll a tudósító rendelkezésére, mindenestre férfi modellt nem vittek magukkal (hacsaknem a fotós vagy maga a kapitány az).
Május 23-án Montenegró parlamentje záróhatározatot fogadott el a szerb-montenegrói viszonyok Jugoszlávián belüli átrendeződésére vonatkozóan. A határozat mellett voksolt a Szocialisták Demokratikus Pártja, a Szociáldemokrata Párt, a Liberális Szövetség, valamint az albán pártok. Az Együtt Jugoszláviáért koalíció pártjai közvetlenül a szavazás előtt elhagyták az üléstermet. Olyan passzusok is részei a határozatnak, hogy a jugoszláv szövetségi parlamentben "a montenegrói tárgyalóküldöttséget nem lehet leszavazni".
Május 24. A Filip Vujanovic vezette montenegrói kormány, melytől a parlament két nappal korábban megvonta a bizalmat, az új kabinet megalakulásáig folytatja munkáját. A Szociáldemokrata Párt soraiból származó minisztereket a Szocialisták Demokratikus Pártjából érkező miniszterek fogják felváltani. A pénteken megtartott kormányülés után a kabinet közölte, alkotmányos kötelezettségével összhangban mindaddig végzi a dolgát, amíg a parlament nem nevez ki új kormányt. Mind-eközben megválasztották a 2002-es Miss Business Yugoslaviát, az oroszok rengeteg hasznos dolgot hallhattak a lengyel-cseh-magyar átalakulásról, a küszöbönálló strukturális jugoszláv gazdasági reformról, mely már 2005-re azzal kecsegtet, hogy elérik Románia, sőt, optimális esetben, Bulgária fejlettségi szintjét. Egy jugoszláv előadó sem felejti el megemlíteni, hogy Ante Markovic, az utolsó háború előtti miniszterelnök idején az egykori Jugoszlávia volt a széles régió legnyitottabb, legtehetősebb országa. Hja, barátom, szélsőnacionalista rezsimek, és háború idején nemcsak a Múzsák hallgatnak, azok tán még kevésbé, hanem hogy a "polgári értékek" szívnak, ők viszont nagyon. Most így, a háború után hatkor, mikor a megfáradt dolgozók lefáradnak a Kehelybe, s a tévé be van kapcsolva, hát a legnépszerűbb szappanoperát a hollandiai Hágából közvetítik, a főszereplő, bizonyos Slobo népszerűsége fokozódóban, hellén mítoszok világa elevenedik ravaszságával, erejével, eszével kapcsolatban, csak azon megy a lamentálás, hogy az általa kezdeményezett "polgári köröket" jobban kellett volna felfegyverezni, megszívta volna akkor a NATO, nem kéne montenegrói próba-válásban gondolkodni, és a siptárok számát is felére lehetett volna redukálni.
Közben az oroszok vízisíelnek.
Vágvölgyi B. András
(Budvanska Rivijera)
A káosz maga
Crna Gora és Szerbia idén március 14-én írta alá azt az egyezményt, amely szabályozni hivatott a két ország (vagy országrész, épp ennek kéne elválnia) együttműködésének további kereteit, illetve azokat a feltételeket, amelyek az új szövetségi alkotmány kidolgozásához és elfogadásához vezethetnek. Miközben Crna Gora de facto független állam: külön valutarendszerrel, külön pénzüggyel, mérsékelt részvétellel a közös hadseregben és önálló külpolitikai orientációval rendelkezik.
A március 14-i, Belgrád és Podgorica között kötött megállapodás megfelelően homályos volt ahhoz, hogy a föderalisták és a szecesszionisták is elégedettek, esetleg elégedetlenek legyenek vele. A most érvényes menetrend szerint a dokumentumot elfogadja a két köztársasági parlament, majd a jóváhagyja a szövetségi törvényhozás is: ezek után a szövetségi parlament egy közös bizottsága hozzálát az új alkotmány kidolgozásához. Ez az új (szövetségi) alkotmányozó bizottság fogalmazná meg az új (szövetségi) választójogi törvényt, néhány további sarkalatos törvényt, valamint, ha lesznek ilyenek, a közös kül-, had- és pénzügyek intézésének mikéntjét is. Ezek után ezt az új (szövetségi) alkotmányt elfogadná (vagy nem) a szövetségi parlament, valamint a köztársasági törvényhozások. Ezek után megtarthatják az új szövetségi választásokat. Vagy nem: a belgrádi és a podgoricai szecesszionista, illetve föderációpárti erők közt nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy egyáltalán legyenek-e szövetségi választások.
A belgrádi parlament már elfogadta a március 14-i egyezményt, akárcsak a podgoricai: ez utóbbiban a mérsékelten függetlenségpárti Szocialisták Demokratikus Pártja (a legnagyobb kormánypárt, Milo Djukanovic államelnök pártja) együtt szavazott a mérsékelten föderációpárti Szocialista Néppárttal (a legnagyobb, ellenzéki Belgrád-barát párt, Predrag Bulatovic pártja). Az SZDP-t és egyik koalíciós partnerét, a Szociáldemokrata Pártot mindkettőjük (harmadik) koalíciós partnere, a Liberális Szövetség szutyongatja, akik szerint a belgrádi egyezmény és a kormánykoalíció nem elég függetlenségpárti. Az LSZ hat képviselője időnként megbuktatja Filip Vujanovic kormányát, de aztán minden mindig jóra fordul. A Belgrád-barát oldalon is számos kis párt keseríti meg a főpárt, a Szocialista Néppárt életét, róluk annyit érdemes tudni, hogy a nevükben rendszerint szerepel a "nép" szó.
