Az ellenkeverés következtében a bukott kormánypárt (ODS - Polgári Demokrata Párt) vezetőségválasztó rendkívüli kongresszusán Klaus különösebb erőfeszítés nélkül mosta le puccsistáit a pártelnöki címért folytatott meccsen. Tejszínhabnak a knédlire került egy masszívan klausistának tűnő elnökség is, sicher was sicher. Ruml, Pilip és társaik számára tényleg nem sok kigázolási lehetőség maradt, csupán az ismert menetrend. Tető alá hoztak egy csinos kis platformot az ODS parlamenti frakcióján belül, mely csoportozat szombatra, ím, pártot ellett: Litomyslben, a Smetana-házban háromszáz polgári demokrata rebellis megalapította a Szabadság Uniót (Unie Svobody - US). Pártalapításra felette alkalmas hely, mondaná erre a magyar klasszikus, de ezt mondják az alapítók is. "Megfelelő város, megfelelő objektum." A házbért, a nemes cél érdekében, a megjelentek dobták össze, konkrétan és fejenként 500 Kc-t. Annyi tudható még róluk, hogy a platformalapító harminc szenátor többségén kívül Pardubice térségének úgyszólván összes polgármestere vett részt a gründolásban. Kép ismerős, derekasan felülről szervezett csapat, a parlamentben magabiztosan frakcióképesek, már csak néhány szavazót kell keríteniük. Ám hogy az ilyesmi mennyire macerás tevékenység, annak érzékeltetésére talán elég a bőséges hazai példatárból az MDNP-t, ne adj´ isten, a kisgazda harminchatokat (voltak ilyenek egyáltalán?) említeni. Sebtiben meghirdetett programtéziseik nem sokban vagy még annyiban sem térnek el az ODS és az ODA ugyancsak nagyon egyforma programjától. Ruml tíz százalékban (húsz képviselői hely) reménykedik, és az ODA-ban látja a reménybeli szövetségest, ám nyitna balra is, meg amerre még lehet, pártelnök lesz belőle, akárki meglátja.
Mindeközben az ODS a bukáshoz vezető
pénzügyi botrány
hullámait igyekszik nagy erőkkel elsimítani. Egyfelől pénteken végre kiadták a rendőrségnek a párt pénzügyeire vonatkozó dokumentumokat. Másfelől intenzív tárgyalásokat kezdtek a Deloitte & Touche nevű könyvvizsgáló céggel, gondolván, már csak külföldi nevük miatt is megbízható, amolyan könyökvédős úriemberek képzetét keltik a mezei szavazókban. A feladat nem csekély, auditálni kéne a 1994 és 1997 közötti számlákat. Macek, a vezetőség egyre kevésbé szürke eminenciása, különböző elemzők általában Klaus különböző végtagjának szokták nevezni, amolyan erős ember egyébként, továbbra is önfeledten állítja, hogy a hét és fél millió márpedig nem létezik, pletykák szerint matematikusokkal is konzultált, akik esküsznek, hogy ilyen számot még a tudomány sem ismer.
Vannak viszont nagyon is valóságosnak tűnő számok, elsősorban a pártpreferenciák meghatározására használatosak. Ezek szerint az ODS történelmi minimumán, 15,4 százalékon áll, a szocdemek (Zeman és üzletfelei) ellenkezőleg, a maximumon, 31,9-en. A többieket most azért sem érdemes piszkálni, mert az US frydlandi genezisével párhuzamosan több újszülött is élénk gőgicsélésbe kezdett. Ilyen a Politicky Klub, mely demokratikus középpártnak (minő eredeti gondolat) nevezi magát, Jozef Wagner országgyűlési képviselő vezetése alatt, valamint a Konzervatív Szerződés Pártja (Strana Konzervativni Smlouvy - SKS), amibe az ODS kisöccsének, az ODA-nak (Polgári Demokrata Egyesület) jobb oldaláról szivárog a tagság.
Mindezek fényében az ötpercenként emlegetett előrehozott választások ugyanúgy tűnhetnek fenyegetésnek, mint mézesmadzagnak, attól függ, ki mondja kinek. Ám amíg ilyesmire sor kerül, sok sör folyik le a Moldván.
Itt van mindjárt
az elnökválasztás,
amit eléggé el nem ítélhető módon 20-án bonyolítanak le, parlamenti szinten és úgyszólván tekintet nélkül 19-i lapzártánkra. Ám előrelátásunkat megkönnyítendő, pártállásra való tekintet nélkül az összes érintett lázasan igyekszik biztosítani a nagyérdeműt, hogy érvényesül a papírforma. Havel győz, szinte ellenfél nélkül. Maximum Masaryk vehetné föl vele a versenyt, ám ő akadályoztatva van - amint írják a lapok, viccesen. Persze az akadályoztatás nem akadály, Sládek mester -mint ellenjelölt -például az előzetesben várja a megméretést. Mivel vizsgálati fogsága 23-ig tart, így az esetleges örömhírt is a rács mögött veheti át az érdemdús honatya. A komcsik egy atomfizikus bevetésével (Stanislav Fischer) vétetik észre magukat, persze az esélytelenek pimasz nyugalmával. Nyilvánvaló, nemhogy Masaryk, de Karel Gott sem tudná érdemben befolyásolni az esélyeket. Ráadásul az elnök sem bíz semmit a véletlenre, ezért a hajrában még fogadta, immár újra a Várban, Zemant, akinek a legfőbb gondja e pillanatban, hogy a Befektetési és Postabank eladásra szánt állami részét (nem kevés: 36 százalék) az eddig tuti nyerőnek látszó japánok kezéről bizonyos osztrák érdekeltségeknek vajazza át. "Ne vigyék má´ olyan messzire azt a sok pénzt, nincs igazam?"
Gyaníthatóan azonban nem ilyesmiről volt szó kettejük megbeszélésén, sokkal inkább a jövő keddi (27-i) parlamenti asszóról, aminek tétje nem kevesebb, mint hogy bizalmat kap-e az eleve provizórikusnak szánt Tosovsky-kormány. Nos, Zemannak ez aligha érdeke, ő mindig aznap este járulna az urnákhoz. Ám mivel a dacos Klausra e kérdésben aligha lehet számítani, plusz komcsik, plusz Sládekék, és Jirí Skalicky ODA-elnök sem tűnik túl eltökéltnek, nem érdektelen Havelnek Zeman győzködése. Milos ül a közel harminckét feltételezhető százalékán és fogadja a hajlongásokat, a tenyeréből eszik mindenki.
De szép is lesz, ha - a miniszterelnöki székbe kerülve - e metafora szó szerint valósul meg az egész lakosság körében. E pillanatban úgy tűnik, senki sem menti meg ettől Csehországot. A csehek pedig, anélkül hogy személyesen ismernék, a megoldást Skála Kópéra bízzák: "Megjön a kedve, ha vár a keddre." Nekik legyen mondva.
Schillinger Andrea
(Brno)
