A lengyel elnökválasztás első fordulója

Duda a kanyarban

  • Domány András
  • 2020.08.02 12:07

Külpol

Andrzej Duda: 44 százalék, Rafał Trzaskowski: 30 százalék. A különbség 2,6 millió szavazat. A lengyel jogállam szétverése a két hét múlva esedékes második forduló után valószínűleg zavartalanul folytatódhat.

A varsói főpolgármesternek ugyanis, akit a jobbközép Polgári Platform (PO) vezette koalíció az időpontváltozást kihasználva új jelöltként indított a június 28-i elnökválasztáson a felmérésekben gyengén szerepelt Kidawa-Błońska asszony helyett, csodát kellene művelnie, hogy a július 12-i második fordulóban megfordítsa a sorrendet, és legyőzze a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott, 2015 óta hivatalban lévő államfőt. Túl nagyvárosi, túl liberális, túl értelmiségi ahhoz, hogy a vidéki tömegeket megnyerje. Önáltatás abban bízni, hogy a szavazók több mint fele nem Dudát választotta, mert az a 10,8 millió ember nagyon sokféle.

 

Huzavona az időpont körül

Kalandos a története ennek az elnökválasztásnak. Hiába tört ki a járvány, a PiS sokáig ragaszkodott a korábban kitűzött május 10-i időponthoz, mert attól félt, hogy a halasztás a gazdasági visszaesés következményei miatt rontja Duda esélyeit, akinek győzelme biztosnak látszott. Ezért nem voltak hajlandók kihirdetni az elemi csapás állapotát, ami kötelezővé tette volna a halasztást. Aztán március végén a járvány elleni védekezés salátatörvényébe hirtelen belecsempészték, hogy a karanténban lévők és a 60 évnél idősebbek levélben szavazzanak. Ez éjjel 2-kor történt, az ellenzéknek elolvasni sem volt ideje a módosítást, de az eljárással nemcsak a házszabályt rúgták fel, hanem azt az alkotmánybíróság által korábban kimondott követelményt is, hogy választás előtt fél éven belül tilos a törvénnyel babrálni. Sebaj, újabb néhány nap múlva a járványra hivatkozva újabb törvényt hoztak, amely szerint mindenki csak levélben szavazhat. Tisztázatlan maradt, hogy a posta hogyan juttat el 30 millió szavazócédulát borítékkal és adatlappal a választókhoz, ők a kijárási korlátozás közepette hogyan küldik azt el a szavazatszedő bizottságoknak, és eközben hogyan garantálják átvételi aláírás nélkül, hogy mindenki megkapja a csomagot, és tényleg titkosan, idegen beavatkozás nélkül tud szavazni.

Itt lépett közbe a szenátus, amelyben tavaly ősszel egyetlen szavazatnyi többséget szerzett az ellenzék, és ez a PiS minden áskálódása ellenére azóta is megmaradt. A felsőház – részben nyilván leckéztetési céllal – az utolsó percig kihasználta az alkotmány szerint rendelkezésére álló 30 napot, és a szejmben április 6-án elfogadott törvényt május 5-én utasította el. Ekkor már világos volt, hogy 10-én lehetetlen választást tartani, hiszen a csomagok szétküldésére sem volt idő, ráadásul megszólalt a PiS-frakción belül létező egyik kisebb párt, a Jarosław Gowin miniszterelnök-helyettes vezette Megegyezés. A PiS ugyanis két kisebb csoporttal közösen kormányoz, de mivel közös jelöltek voltak és nincs külön frakciójuk, ez kifelé ritkán jelenik meg. Hát most megjelent, Gowinéknak ugyanis 18 képviselőjük van, miközben az egész kormánypárti többség mindössze 5 fős. Gowin megkötötte magát: a járványveszély miatt ellenzi a május 10-i választást. (Megjegyzem, még most, hét hét múltán is maszkban és távolságot tartva kellett szavazni.) Vagyis kétségessé vált, hogy a szejm felül tudja-e bírálni a szenátus elutasító döntését, amire joga van. Végül május 6-án Jarosław Kaczyński PiS-elnök kénytelen volt egy nyilatkozatot aláírni a kormánytagságáról lemondott Gowinnal arról, hogy a 10-én nyilvánvalóan elmaradó választást mielőbb pótolják egy módosított törvény alapján, és csak ezután sikerült a szenátus határozatát elvetni – bár ez akkor már csak formaság volt. Sokan kíváncsiak, mikor és hogyan áll bosszút Ka­czyński azért a nyilvános megaláztatásért, hogy az általa semmibe vett „szövetségessel” egyenrangúként kellett egyezkednie, elkerülendő egy parlamenti vereséget, végső soron a többség elvesztését.

De ezzel nem értek véget a jogi bonyodalmak. A május 10-i választást ugyanis formálisan nem fújták le, csak éppen nem történt meg. A két pártelnök a legfelsőbb bíróságtól várta volna, hogy a lefújást kimondja, de a testület közölte: neki csak megtartott választás után lenne dolga, ha panasz érkezik. Végül az országos választási bizottság mondta ki, hogy nem volt választás. Ezt a közleményt viszont a miniszterelnök három hétig önkényesen, törvénysértő módon nem engedte kihirdetni a hivatalos közlönyben, hogy minél rövidebb idő legyen az új kampányra. Az új jelöltnek, Trzaskowskinak csak hat napja volt a 100 ezer ajánlás összegyűjtésére, de végül 1,5 milliót adott le. Június 2-án elfogadták az új törvényt, amelyben csak lehetőség a levélszavazás – nagyon kevesen éltek vele –, és lehetővé vált a június 28-i dátum kitűzése.

 

Nagyüzemi karaktergyilkosság

A kampányolási esélyek egy pillanatig sem voltak egyenlők. Lengyelországban vannak ugyan a hatalomtól független nyomtatott és online lapok, illetve országos televízió, de a választók jelentős része számára ma is az egykori közszolgálati tévé a fő hírforrás. Ott pedig reggeltől estig Andrzej Dudát mutatták és magasztalták a gyülekezési tilalom alatt is, amikor senki más nem találkozhatott a választókkal – ő azt mondta, hogy amikor hivatalban lévő elnökként járja az országot, az nem kampány. Az ellenzékieket, főleg az új jelöltként megjelent Trzaskowskit, kizárólag gyalázták, többnyire anélkül, hogy megszólaltatták volna. Ráadásul Trump amerikai elnök a rá jellemző tapintattal négy nappal a választás előtt fogadta lengyel partnerét egy tét nélküli, de látványos fotókat eredményező villámlátogatásra. A korábban visszafogott Duda maga is eldurvult, és például olyat mondott, hogy a Polgári Platform 2007 és 2015 közti kormányzása pusztítóbb volt, mint a koronavírus. A fő ellenfél idegen érdekeket szolgálna, ha nyerne. Kaczyński a parlamentben nem mikrofonba, de jól hallhatóan az egész ellenzéket bunkó csőcseléknek nevezte. A katolikus papság zöme nyíltan hirdette, hogy Dudára kell szavazni.

A varsói főpolgármestert azzal vádolták, hogy felemelné a mostani többség által visszacsökkentett nyugdíjkorhatárt, elvenné a havi 500 złotys családi pótlékot, hogy a zsidóüldözés áldozatainak kárpótlására fordítsa, és bevezetné a melegházasságot. Hiába hirdette minden rendelkezésére álló fórumon Trzaskowski, hogy a gyerekpótlékot helyesli, a nyugdíjkorhatár felemelését pedig, amit az ő kormányuk anno megtett, ma már nem támogatná. Melegházasságot realistaként nem akar, csak az élettársi kapcsolatok túlnyomórészt heterókat érintő jogi rendezését. Mivel főpolgármesterként elrendelte, hogy a varsói iskolákban kötelező legyen a szexuális kisebbségekre is vonatkozó toleranciára tanítás és a fellépés minden diszkrimináció ellen, illetve használják fel a WHO szexuális nevelésről szóló útmutatását, ez az elvadult homofób kampányban úgy jelent meg, hogy az „LMBT-ideológiát” hirdeti és rombolja a családokat. „Maszturbálni tanítaná a kisgyerekeket!” – sikoltozták azok, akik a ministránsfiúkat tömegesen megrontó papok és az őket bújtató püspökök leleplezését egyházellenes, ezáltal nemzetellenes támadásnak minősítik. A „köztévé” képes volt azzal foglalkozni, hogy a jelölt 12 éves fia miért nem volt elsőáldozó – értsd: a család nem eléggé vallásos, tehát nem igazi lengyel –, és amikor Trzaskowski egyszer azt mondta, hogy neki Spinoza istene szimpatikus, nem mulasztották el elmagyarázni a népnek, hogy az egy zsidó filozófus volt. Érdemi, értelmes vitára egyáltalán nem volt lehetőség.

Ez a kampány egyébként arra is rámutat, mennyi értelme van nem elnöki rendszerekben közvetlenül választani az elnököt, akinek így sokkal erősebb a legitimitása, mint a hatásköre. Az említett vádak ugyanis azért abszurdak, mert a lengyel államfő semmit nem tud se bevezetni, se eltörölni. A törvényeket a parlamentben hozza a kormányzó többség. Az is pusztán színjáték, hogy nemrég Duda „adott” rendkívüli munkanélküli-segélyt és a gyerekes családoknak nyaralási ajándékutalványt: vele adatták be a javaslatot, amelyet a törvényhozás megszavazott. Az elnök csak vétózhat, például megakadályozhatná a független igazságszolgáltatás tovább rombolását (bár annak a legsúlyosabb lépései már megtörténtek) vagy a nagyobb városok általában ellenzéki önkormányzatának jogfosztását, és mivel a kormánypártnak nincs 60 százalékos többsége a vétó megdöntéséhez, ezzel valamelyest féken tarthatná a kormányt – amire az elmúlt 30 évből 10 évig, három elnök idején volt már példa. „Súlyos politikai, társadalmi és morális válság” – amivel most Kaczyński riogatott a párttagságot mozgósító levelében – mégsem tört ki akkor.

A második fordulót július 12-én tartják. Az eddigi légkört figyelve biztos, hogy most végképp elszabadul a pokol. Kiszámíthatatlan, hogy a kiesett 9 jelölt (közülük öt 1 százalék alatti) szavazói mit tesznek. A nehezen besorolható, független Szymon Hołownia író és tévészemélyiség, akinek sikerült politikai háttér nélkül 2,7 millió szavazatot (14 százalék) szereznie, korábban azt mondta, hogy neki a PiS és a PO egykutya. De ez még változhat, lapzártakor nem tudni, mi lesz a végleges üzenete. A 30-as évek fasisztoid alakulatainak szellemét idéző és hivatalosan a második fordulóban senkit nem támogató Krzysztof Bosak hívei (6,8 százalék, 1,3 millió ember!), ha nem maradnak otthon, inkább Dudára szavaznak, aki máris felfedezett velük „közös értékeket”. A 3 százalék alatti eredményével egyaránt megsemmisült Władysław Kosiniak-Kamysz parasztpárti elnök és a másfél éve még hallatlan ambíciókkal indult, üstökösként feltűnt és ugyanakként lezuhant Robert Biedroń összbaloldali jelölt együttvéve 880 ezer szavazójának viselkedése bizonytalan. A felmérések szoros eredményt ígérnek a második fordulóra, sok múlik a részvételi arányon is, de kevés az esély arra, hogy a győztes végül Trzaskowski legyen. Ha ez mégis megtörténne, az a biztos parlamenti többség ellenére megrendítené Ka­czyński uralmát.

Neked ajánljuk