Iráni kommunisták kiképzőtábora Albániában

„Élcsapatot építünk”

  • Manyasz Róbert
  • 2021. szeptember 29.

Külpol

A népi modzsahedek a múlt század hetvenes évei óta aktív fegyveres mozgalma immár egy NATO-tagállamban is tanyát vert. A Szovjetunió egykori iráni kedvencei most amerikai pénzből készülnek hazájuk úgymond felszabadítására. A helyi ellenzék potenciális veszélyforrásról beszél, a táborlakók egyre frusztráltabbak.

A koros, cserzett bőrű, bajuszos férfi erősen koncentrál a sakktáblára. Szemben vele hasonló kinézetű társa unottan várja, hogy mit húz. Szemmel láthatóan már csak néhány lépés van hátra a partiból, a játékosok körül álló három bámészkodón sem látszik különösebb izgalom. A tenger felől alkonyati szellő enyhíti a hőséget, a közeli falvakból müezzin hív imára…

Az Ashraf 3 kiképzőtáborban vagyunk, Albánia középső részén, Durres kikötője és a főváros, Tirana között húzódó dombvidéken. A szépen művelt földek között jókora kerítésekkel körülvéve lakóépületek, hangárok, kommunikációs tornyok, a rurális paraszti környezettől teljesen elütő infrastruktúra. Az öt méter magas, perzsa oroszlános, zászlókkal díszített főkapunál szigorú az ellenőrzés: a tábor a Modzsahedin Halk (angol írásképpel: Mojahedeen-e Khalq, röviden: MEK) iráni ellenzéki szervezet főhadiszállása. Egy olyan politikai-katonai formációé, amelyet egészen a közelmúltig a legtöbb nyugati ország a terrorszervezetek listáján szerepeltetett. Most pedig egy NATO-tagállamban van a központjuk.

 

A rejtőzködő vezető

„Szervezetünk hosszú utat járt be” – kezdi Mehdi Zahedi vezető tisztviselő, miközben a tábor múzeumában sétálunk. A profi, 21. századi dizájnú kiállítás a kezdetektől mutatja a szervezet történetét, de leginkább tagjainak kálváriáját, a MEK hányattatott évtizedeit.

Az egyetemistákból és fiatal városi felső-középosztály tagjaiból verbuvált – szélsőbaloldali és síita iszlamista ideológiát ötvöző – civil csoport a hatvanas évek közepétől nyíltan fellépett Mohammad Reza Pahlavi korrupt és diktatórikus rendszere ellen. Miután az Amerika-szövetséges sah szinte minden gazdasági és társadalmi reformja a szociális háló gyengülését és a középosztály érdekeinek sérelmét eredményezte, az osztályharcos MEK a Szovjetunió hathatós támogatásával a legjobban szerveződött iráni ellenzéki mozgalommá vált a hetvenes évekre, s – ahogy a táborban Zahedi is elmondta – egyfajta ideológiai összekötő kapocs lett a Khomeini-féle akcionista iszlamista mozgalom és az ugyancsak jelentős társadalmi bázissal bíró kommunista párt, a Tudeh között.

A forradalmat megelőző években már rendszeresek voltak a MEK fegyveres támadásai az államhatalom intézményei és képviselői ellen. S ezek csak erősödtek, amikor a forradalmi erők egymás ellen fordultak. Zahedi túlkapásokról beszél, a lassan megszilárduló forradalmi rezsim viszont terroristának minősítette a szervezetet.

Bár polgári célpontok ellen soha sem támadt, a MEK nem egy politikai merényletet vállalt magára ezekben az években, például 1981-ben a megválasztott elnök, majd a rendőrség országos vezetője elleni támadást is. Egy évvel később a Khomeini-kormányzat keményen lecsapott rájuk: a múzeum adatai szerint legalább 2500 MEK-tagot végeztek ki, a bebörtönzöttek száma pedig megközelítette a tízezret. Ekkorra a szervezet vezetői már Párizsban éltek, míg a katonai egységekké szerveződött tagság jelentős része Irakban húzta meg magát. Az iraki–iráni háborúban (1980–1988) a MEK Szaddám Huszein oldalán harcolt, amit – bár ezt a vezetők erősen tagadják – az iráni társadalom zöme máig hazaárulásnak tekint.

A múzeumban és a tábor utcáin leginkább Maszúd és Mariam Radzsavi képeivel találkozni. Ma Mariam a MEK veztője. Párizsban él, és építgeti szervezete nemzetközi kapcsolatait. Férje, Maszúd az Egyesült Államok 2003-as iraki inváziójáig irányította a szervezetet, amikor is az országban kialakult zűrzavarban nyoma veszett. A MEK hivatalos mártirológiája szerint az irániak rabolták el, s valószínűsíthetően megölték, míg a táborlakók között, ahogy a szervezet más közel-keleti közösségeiben is – egyfajta síita hagyományt követve – „rejtőzködő vezetőről” beszélnek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.