Németország választott

Egy ide, egy oda

  • Schauschitz Attila
  • 2021. szeptember 29.

Külpol

A szociáldemokraták győztek, de nem annyira, hogy elvegyék a kereszténydemokraták kedvét a kormányalakítástól. Hogy melyikük jelöltje lesz a kancellár, két kisebb párttól, a Zöldektől és a szabaddemokratáktól függ.

A CDU kancellárjelöltje, Armin Laschet dacos gyermekre emlékeztetett a választás estéjén: noha pártja a második helyre szorult, és soha nem ért el még története során ily gyászos eredményt, 24 százalékot, juszt is és dafke bejelentette, hogy ő szeretné ezentúl Németországot kormányozni. Ennek megfelelően „jövőkoalíciónak” nevezte az általa alakítandó kormányt, nem törődve a lehetséges ellenvetéssel, hogy pártjának tizenhat év állt rendelkezésére egy nagyszerű jövő kibontására. Hasonlíthatnánk őt a fuldoklóhoz is, aki saját hajába kapaszkodik, miközben makacssága érthető: az alternatíva a kudarc bevallása és egyben lemondása volna a CDU pártelnöki tisztjéről. Laschet legfeljebb azzal vigasztalhatja magát, hogy nem szenvedtek el akkora, 4–5 százalékpontos vereséget a szocdemekkel szemben, mint amilyennel a felmérések riogatták.

A demokráciákban szokásos eljárás min­den­esetre az, hogy a legtöbb szavazatot szerzett párt kezdeményezi a kormányalakítási tárgyalásokat; vagyis Laschet azt állítja, hogy az a másfél százalékpont, amennyivel pártja lemaradt az SPD-től, tulajdonképpen nem számít. A CDU jelöltje ezzel figyelmen kívül hagyja a választók akaratát: ha pártja majdnem 9 százalékponttal kevesebb szavazatot kap, a szociáldemokraták és a Zöldek pedig együttvéve jó 10 százalékponttal többet szereznek, mint négy éve, akkor ez nem azt jelenti, hogy a szavazók nem a kereszténydemokrata pártot szeretnék a kormány élén látni? Arról nem beszélve, hogy ő személyesen is jóval kevésbé népszerű, mint a szociáldemokrata Olaf Scholz.

 

Németország zöldül

Zöldül, de maguk a Zöldek nem tudják eldönteni, hogy nyertek vagy vesztettek. Mert igaz, 15 százalékot szereztek, 6 százalékponttal többet, mint négy évvel ezelőtt, viszont szertefoszlott az idén feltámadt halvány reményük, hogy akár a legerősebb pártként kerülhetnek ki a választásból.

Az országos trendeket erősíti a szintén vasárnap tartott két tartományi választás eredménye is. Berlinben a Zöldek a négy évvel ezelőtti 15-ről 19 százalékra ugrottak, és megközelítették az ott is valamivel 21 százalék felett végző szociáldemokratákat. Ez azt jelenti, hogy folytatódhat a fővárost kormányzó koalíció, rajtuk kívül a korábbihoz képest meggyengült, 14 százalékot szerző Baloldal (Die Linke) részvételével. A Zöldek előretörése mellett a berlini szavazás másik látványos eredménye a migráció és a bűnözés problémájára összpontosító Alternatíva Németországért (AfD) nevű jobboldali párt látványos visszaszorulása, 14-ről 8 százalékra zuhanása.

A berlini baloldali koalíció nem térhet ki majd egy ugyancsak a hétvégén lezajlott sikeres népszavazás eredménye elől: a szavazók többsége támogatta a háromezer lakásnál többet birtokló társaságok „kisajátítását”, pontosabban azt, hogy a város a piaci érték alatti áron megvásárolhassa ingatlanjaikat. A városi tulajdonba vétel célja a lakbérek emelkedésének megállítása lenne. A népszavazás eredménye nem kötelező ugyan a tartományi jogú város szenátusára nézve, ám nem kerülhető meg, hogy legalább tárgyaljanak róla. Az SPD a kisajátítás ellen, a Baloldal mellette foglal állást, míg a Zöldek „végső eszköznek” tekintik azt a szárnyaló lakbérek megállítására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.