Németország választott

Egy ide, egy oda

  • Schauschitz Attila
  • 2021. szeptember 29.

Külpol

A szociáldemokraták győztek, de nem annyira, hogy elvegyék a kereszténydemokraták kedvét a kormányalakítástól. Hogy melyikük jelöltje lesz a kancellár, két kisebb párttól, a Zöldektől és a szabaddemokratáktól függ.

A CDU kancellárjelöltje, Armin Laschet dacos gyermekre emlékeztetett a választás estéjén: noha pártja a második helyre szorult, és soha nem ért el még története során ily gyászos eredményt, 24 százalékot, juszt is és dafke bejelentette, hogy ő szeretné ezentúl Németországot kormányozni. Ennek megfelelően „jövőkoalíciónak” nevezte az általa alakítandó kormányt, nem törődve a lehetséges ellenvetéssel, hogy pártjának tizenhat év állt rendelkezésére egy nagyszerű jövő kibontására. Hasonlíthatnánk őt a fuldoklóhoz is, aki saját hajába kapaszkodik, miközben makacssága érthető: az alternatíva a kudarc bevallása és egyben lemondása volna a CDU pártelnöki tisztjéről. Laschet legfeljebb azzal vigasztalhatja magát, hogy nem szenvedtek el akkora, 4–5 százalékpontos vereséget a szocdemekkel szemben, mint amilyennel a felmérések riogatták.

A demokráciákban szokásos eljárás min­den­esetre az, hogy a legtöbb szavazatot szerzett párt kezdeményezi a kormányalakítási tárgyalásokat; vagyis Laschet azt állítja, hogy az a másfél százalékpont, amennyivel pártja lemaradt az SPD-től, tulajdonképpen nem számít. A CDU jelöltje ezzel figyelmen kívül hagyja a választók akaratát: ha pártja majdnem 9 százalékponttal kevesebb szavazatot kap, a szociáldemokraták és a Zöldek pedig együttvéve jó 10 százalékponttal többet szereznek, mint négy éve, akkor ez nem azt jelenti, hogy a szavazók nem a kereszténydemokrata pártot szeretnék a kormány élén látni? Arról nem beszélve, hogy ő személyesen is jóval kevésbé népszerű, mint a szociáldemokrata Olaf Scholz.

 

Németország zöldül

Zöldül, de maguk a Zöldek nem tudják eldönteni, hogy nyertek vagy vesztettek. Mert igaz, 15 százalékot szereztek, 6 százalékponttal többet, mint négy évvel ezelőtt, viszont szertefoszlott az idén feltámadt halvány reményük, hogy akár a legerősebb pártként kerülhetnek ki a választásból.

Az országos trendeket erősíti a szintén vasárnap tartott két tartományi választás eredménye is. Berlinben a Zöldek a négy évvel ezelőtti 15-ről 19 százalékra ugrottak, és megközelítették az ott is valamivel 21 százalék felett végző szociáldemokratákat. Ez azt jelenti, hogy folytatódhat a fővárost kormányzó koalíció, rajtuk kívül a korábbihoz képest meggyengült, 14 százalékot szerző Baloldal (Die Linke) részvételével. A Zöldek előretörése mellett a berlini szavazás másik látványos eredménye a migráció és a bűnözés problémájára összpontosító Alternatíva Németországért (AfD) nevű jobboldali párt látványos visszaszorulása, 14-ről 8 százalékra zuhanása.

A berlini baloldali koalíció nem térhet ki majd egy ugyancsak a hétvégén lezajlott sikeres népszavazás eredménye elől: a szavazók többsége támogatta a háromezer lakásnál többet birtokló társaságok „kisajátítását”, pontosabban azt, hogy a város a piaci érték alatti áron megvásárolhassa ingatlanjaikat. A városi tulajdonba vétel célja a lakbérek emelkedésének megállítása lenne. A népszavazás eredménye nem kötelező ugyan a tartományi jogú város szenátusára nézve, ám nem kerülhető meg, hogy legalább tárgyaljanak róla. Az SPD a kisajátítás ellen, a Baloldal mellette foglal állást, míg a Zöldek „végső eszköznek” tekintik azt a szárnyaló lakbérek megállítására.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.