Egy ide, egy oda

A szociáldemokraták győztek, de nem annyira, hogy elvegyék a kereszténydemokraták kedvét a kormányalakítástól. Hogy melyikük jelöltje lesz a kancellár, két kisebb párttól, a Zöldektől és a szabaddemokratáktól függ.

A CDU kancellárjelöltje, Armin Laschet dacos gyermekre emlékeztetett a választás estéjén: noha pártja a második helyre szorult, és soha nem ért el még története során ily gyászos eredményt, 24 százalékot, juszt is és dafke bejelentette, hogy ő szeretné ezentúl Németországot kormányozni. Ennek megfelelően „jövőkoalíciónak” nevezte az általa alakítandó kormányt, nem törődve a lehetséges ellenvetéssel, hogy pártjának tizenhat év állt rendelkezésére egy nagyszerű jövő kibontására. Hasonlíthatnánk őt a fuldoklóhoz is, aki saját hajába kapaszkodik, miközben makacssága érthető: az alternatíva a kudarc bevallása és egyben lemondása volna a CDU pártelnöki tisztjéről. Laschet legfeljebb azzal vigasztalhatja magát, hogy nem szenvedtek el akkora, 4–5 százalékpontos vereséget a szocdemekkel szemben, mint amilyennel a felmérések riogatták.

A demokráciákban szokásos eljárás min­den­esetre az, hogy a legtöbb szavazatot szerzett párt kezdeményezi a kormányalakítási tárgyalásokat; vagyis Laschet azt állítja, hogy az a másfél százalékpont, amennyivel pártja lemaradt az SPD-től, tulajdonképpen nem számít. A CDU jelöltje ezzel figyelmen kívül hagyja a választók akaratát: ha pártja majdnem 9 százalékponttal kevesebb szavazatot kap, a szociáldemokraták és a Zöldek pedig együttvéve jó 10 százalékponttal többet szereznek, mint négy éve, akkor ez nem azt jelenti, hogy a szavazók nem a kereszténydemokrata pártot szeretnék a kormány élén látni? Arról nem beszélve, hogy ő személyesen is jóval kevésbé népszerű, mint a szociáldemokrata Olaf Scholz.

 

Németország zöldül

Zöldül, de maguk a Zöldek nem tudják eldönteni, hogy nyertek vagy vesztettek. Mert igaz, 15 százalékot szereztek, 6 százalékponttal többet, mint négy évvel ezelőtt, viszont szertefoszlott az idén feltámadt halvány reményük, hogy akár a legerősebb pártként kerülhetnek ki a választásból.

Az országos trendeket erősíti a szintén vasárnap tartott két tartományi választás eredménye is. Berlinben a Zöldek a négy évvel ezelőtti 15-ről 19 százalékra ugrottak, és megközelítették az ott is valamivel 21 százalék felett végző szociáldemokratákat. Ez azt jelenti, hogy folytatódhat a fővárost kormányzó koalíció, rajtuk kívül a korábbihoz képest meggyengült, 14 százalékot szerző Baloldal (Die Linke) részvételével. A Zöldek előretörése mellett a berlini szavazás másik látványos eredménye a migráció és a bűnözés problémájára összpontosító Alternatíva Németországért (AfD) nevű jobboldali párt látványos visszaszorulása, 14-ről 8 százalékra zuhanása.

A berlini baloldali koalíció nem térhet ki majd egy ugyancsak a hétvégén lezajlott sikeres népszavazás eredménye elől: a szavazók többsége támogatta a háromezer lakásnál többet birtokló társaságok „kisajátítását”, pontosabban azt, hogy a város a piaci érték alatti áron megvásárolhassa ingatlanjaikat. A városi tulajdonba vétel célja a lakbérek emelkedésének megállítása lenne. A népszavazás eredménye nem kötelező ugyan a tartományi jogú város szenátusára nézve, ám nem kerülhető meg, hogy legalább tárgyaljanak róla. Az SPD a kisajátítás ellen, a Baloldal mellette foglal állást, míg a Zöldek „végső eszköznek” tekintik azt a szárnyaló lakbérek megállítására.