Előre az orbáni úton? Trump is teljes felhatalmazásról álmodozik

Külpol

Viharos sajtótájékoztatón próbálta bizonygatni Donald Trump, hogy mindent megtett a koronavírussal szembeni küzdelemben, és a lényeges kérdésekben csakis ő dönt. Nehéz húsvétja volt az amerikai elnöknek.

"Ha valaki az Egyesült Államok elnöke, akkor a felhatalmazása teljes” – hangsúlyozta Donald Trump a nagy visszhangot kiváltó hétfői sajtótájékoztatóján azt állítva, hogy igen tág jogkörökkel rendelkezik a válság kezelésében.

Az elnök arra reagált, hogy pár órával korábban tíz amerikai állam kormányzója (New York, New Jersey, Pennsylvania, Delaware, Massachusetts, Connecticut és Rhode Island a keleti parton, illetve Kalifornia, Oregon és Washington a nyugati parton) tett közös bejelentést arról, hogy összehangolják a járványt kezelő intézkedéseket, és együtt döntenek államaik újranyitásáról. (A tíz kormányzó közül kilenc demokrata politikus.)

Vágyik a dicsőségre

Ezzel szemben Trump azt állította: elnöki jogkör a gazdasági és társadalmi élet újraindítása, azaz az ő beleegyezése nélkül semmit nem tehetnek a kormányzók. Ez az amerikai alkotmányos tradíciókat semmibe vevő kijelentés rögtön nagy vihart kavart, egyben saját korábbi állításainak is ellentmond. Alig egy hónapja ugyanis azt közölte, hogy „semmiért nem vállal felelősséget”, s a válságkezelést az egyes tagállamokra hárította.

A fordulat annak köszönhető, hogy az elmúlt hetekben sok kritika érte Trump lépéseit. Habár emelkedett a népszerűsége (krízishelyzetben mindig nő a kormányon lévők iránti várakozás, bizalom), a közvélemény láthatóan többre értékeli a szakértők és a tagállami vezetők intézkedéseit, mint az elnökét. Egy friss kutatás szerint az amerikaiak nagyrészt elégedettek a járvány elleni védekezést koordináló Anthony Fauci immunológus, illetve a saját kormányzójuk munkájával (78, illetve 74 százalék), Trump esetében ugyanez az arány csupán 46 százalékos, ami alig több, mint a szokásos támogatói bázisa.

Múlt héten a Washington Post hosszú válogatást tett közzé az elnök korábbi, a járványt bagatellizáló kijelentéseiből, a hétvégén pedig a New York Times dokumentumokra alapozva írt arról, hogy a Trump-kormányzat figyelmen kívül hagyta a közelgő veszélyről szóló előrejelzéseket.

Viharos tájékoztató

Trump a húsvét hétfői tájékoztatóján azt bizonygatta, hogy a New York Times-cikk „fake news” és az újság állításait ő cáfolni tudja, de csak olajat öntött a tűzre. Ráadásul az elnök levetített egy propagandaízű videót is, ami arról szólt, hogy ő milyen korán lépett és mennyi mindent tett (gondosan kihagyva a kellemetlen részleteket).

A hétfői sajtótájékoztatón késhegyre menő vita alakult ki az elnök és a riporterek között. A CBS riportere, Paula Reid azzal szembesítette Trumpot, hogy egész februárban nem tett semmit a járvány megelőzésére, mire az elnök csak azt ismételgette, hogy január közepén még nem voltak esetek az Egyesült Államokban, ezért nem is lehetett mit tenni.

A tájékoztatóról az MSNBC hírcsatorna egyszerűen elkapcsolt, a CNN pedig olyan feliratokat helyezett ki a nézők informálására, mint hogy „a dühös Trump a beszámolóját propagandaeseményé változtatta”, “a munkacsoport-beszámolót arra használja, hogy újraírja a történelmet”.

Donald nem király

A hangzatos kijelentésekkel ellentétben a kijárási korlátozások feloldását, az élet újraindítását illetően Trump mozgástere továbbra is szűk: ahogy az egyes korlátozásokat többnyire kormányzók és helyi vezetők rendelték el, úgy a feloldásukról is ők döntenek majd.

Hétfő este Andrew Cuomo, New York kormányzója ezt a CNN-en keresztül meg is üzente Trumpnak: „Nem válsz királlyá egy országos veszélyhelyzet miatt!” Mike Pence alelnök pedig máris finomított a hangnemen, és közölte, hogy a szövetségi kormány a tagállamokkal együttműködve fog dönteni.

Trump hangulatára két további fejlemény nyomhatta rá a bélyegét, ám ezek már a novemberi elnökválasztással kapcsolatosak.

  • Egyrészt délután Bernie Sanders egy videóüzenetben támogatásáról biztosította Joe Bident, ezzel szertefoszlottak az elnök reményei, hogy a demokraták a nyárba nyúlóan megosztottak maradnak.
  • Másrészt estére nyilvánosságra hozták az előző héten rendkívüli körülmények között lebonyolított wisconsini választások eredményei. A demokraták által támogatott jelölt szoros versenyben nyert azon a voksoláson, amin az állam legfelsőbb bíróságának egyik tagját választották meg (Wisconsinban ez választott tisztség).

Pedig a wisconsini republikánus törvényhozók minden eszközt bevetettek az eredmény befolyásolására: megvétózták a demokrata kormányzó javaslatát a választás halasztására, és abba sem egyeztek bele, hogy a határidő kitolásával teljesen át lehessen állni a levélszavazásra. Ezzel azt kockáztatták, hogy a vírus tovább terjed, márpedig Wisconsinban közismert, hogy a városi, jelentős részben színes lakosság személyesen adja le a voksát. A demokraták attól tartottak, hogy fertőzéstől való félelmükben nem fognak az urnákhoz vonulni, ám végül az egészségügyi veszélyhelyzet mégsem tántorította el őket.

Ez mutathatja a republikánusokkal szembeni elégedetlenséget, márpedig a wisconsini voksok a novemberi választáson is sokat nyomhatnak majd a latba.

Nézzünk együtt a jövőbe!

Mit tesz, és mit tehet a járvány ellen az ellenzék, a honvédség, az önkormányzat? Olvasni jó. Elgondolkozni a jövőn pedig szerfelett izgalmas is lehet, és még a hétköznapokban is jól hasznosítható dolgok sülhetnek ki belőle. Belelátni a jövő bármely kicsiny szeletébe: nincs is annál kecsegtetőbb dolog.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.