Tömegkezelés a nagyvilágban

Erőnek erejével  

Külpol

Az autoriter, diktatórikus kormányok brutálisan bánnak el a saját demonstráló honfitársaikkal – ezt láttuk tavaly Fehéroroszországban. A tüntető tömegek „kezelését” máshol ennél kifinomultabb módszerekkel, eszközökkel végzik a hatóságok.

Több ezer ember vonult utcára Minkszben tavaly augusztusban, miután az előzetes felmérések dacára azt hozták ki, hogy az elnökválasztáson Alekszandr Lukasenka elsöprő, közel 80 százalékos győzelmet aratott. A tüntetők csalást kiáltva nem fogadták el az eredményt. Bár az országban Lukasenka 1994 óta tartó elnöksége során többször voltak választások utáni megmozdulások, 2020-ban elszabadult a pokol: a hatóságok rendkívül erőszakos fellépése, több ezer ember megverése, elhurcolása, bebörtönzése és megkínzása ellenére demonstrálók tízezrei tartottak ki egészen novemberig.

A fehéroroszországi állami erőszakhoz hasonló események a posztszovjet térségben nem ritkák. A kétezres években lezajlott ún. színes forradalmak meghatározták a régió politikáját; rávilágítottak arra, hogy nagy létszámú tüntetésekkel meg lehet buktatni autoriter rezsimeket – magyarázza Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa. Ez történt 2003-ban Grúziában, 2004-ben Ukrajnában és 2005-ben Kirgizisztánban is. Abban az évben Üzbegisztánban is volt egy sikertelen kísérlet, amely utóbb andizsáni mészárlásként vonult be a történelembe (a hatóságok figyelmeztetés nélkül a tömegbe lőttek). 2009-ben Moldovában voltak nagy tüntetések, a parlament épülete is lángba borult. A 2013–2014-es ukrajnai nagy tüntetéshullám azzal indult, hogy a kormány nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést, ami miatt egyetemisták kezdtek a kijevi Majdan téren demonstrálni. A rájuk küldött rohamrendőrök nagyon megverték őket, mire másnap több mint 100 ezer ember vonult az utcákra. Az elhúzódó tiltakozásokat a rendszer nem tudta kezelni, Janukovics elnök februárban távozott a hatalomból.

A színes forradalmakból nemcsak a belaruszok, hanem – és főleg – az oroszok tanultak: a nagy tüntetések veszélyesek, mert megbuktathatják a regnáló hatalmat. Lukasenkának a megváltást az orosz beavatkozás hozta el: az oroszok átvették a belarusz állami televízió feletti irányítást, Lukasenka személyi védelmét oroszokkal látták el (az elnök ugyanis már nem bízott a saját rendőrségében), továbbá nagy mennyiségű tömegkezelési eszköz, gumilövedék, könnygáz érkezett az országba. Az orosz nemzeti gárda (a Roszgvargyija) felvonult a határon, illetve meg nem erősített információk szerint különleges ügynökök épültek be a belarusz rendőrségbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.