Tömegkezelés a nagyvilágban

Erőnek erejével  

Külpol

Az autoriter, diktatórikus kormányok brutálisan bánnak el a saját demonstráló honfitársaikkal – ezt láttuk tavaly Fehéroroszországban. A tüntető tömegek „kezelését” máshol ennél kifinomultabb módszerekkel, eszközökkel végzik a hatóságok.

Több ezer ember vonult utcára Minkszben tavaly augusztusban, miután az előzetes felmérések dacára azt hozták ki, hogy az elnökválasztáson Alekszandr Lukasenka elsöprő, közel 80 százalékos győzelmet aratott. A tüntetők csalást kiáltva nem fogadták el az eredményt. Bár az országban Lukasenka 1994 óta tartó elnöksége során többször voltak választások utáni megmozdulások, 2020-ban elszabadult a pokol: a hatóságok rendkívül erőszakos fellépése, több ezer ember megverése, elhurcolása, bebörtönzése és megkínzása ellenére demonstrálók tízezrei tartottak ki egészen novemberig.

A fehéroroszországi állami erőszakhoz hasonló események a posztszovjet térségben nem ritkák. A kétezres években lezajlott ún. színes forradalmak meghatározták a régió politikáját; rávilágítottak arra, hogy nagy létszámú tüntetésekkel meg lehet buktatni autoriter rezsimeket – magyarázza Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa. Ez történt 2003-ban Grúziában, 2004-ben Ukrajnában és 2005-ben Kirgizisztánban is. Abban az évben Üzbegisztánban is volt egy sikertelen kísérlet, amely utóbb andizsáni mészárlásként vonult be a történelembe (a hatóságok figyelmeztetés nélkül a tömegbe lőttek). 2009-ben Moldovában voltak nagy tüntetések, a parlament épülete is lángba borult. A 2013–2014-es ukrajnai nagy tüntetéshullám azzal indult, hogy a kormány nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést, ami miatt egyetemisták kezdtek a kijevi Majdan téren demonstrálni. A rájuk küldött rohamrendőrök nagyon megverték őket, mire másnap több mint 100 ezer ember vonult az utcákra. Az elhúzódó tiltakozásokat a rendszer nem tudta kezelni, Janukovics elnök februárban távozott a hatalomból.

A színes forradalmakból nemcsak a belaruszok, hanem – és főleg – az oroszok tanultak: a nagy tüntetések veszélyesek, mert megbuktathatják a regnáló hatalmat. Lukasenkának a megváltást az orosz beavatkozás hozta el: az oroszok átvették a belarusz állami televízió feletti irányítást, Lukasenka személyi védelmét oroszokkal látták el (az elnök ugyanis már nem bízott a saját rendőrségében), továbbá nagy mennyiségű tömegkezelési eszköz, gumilövedék, könnygáz érkezett az országba. Az orosz nemzeti gárda (a Roszgvargyija) felvonult a határon, illetve meg nem erősített információk szerint különleges ügynökök épültek be a belarusz rendőrségbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.