Tömegkezelés a nagyvilágban

Erőnek erejével  

Külpol

Az autoriter, diktatórikus kormányok brutálisan bánnak el a saját demonstráló honfitársaikkal – ezt láttuk tavaly Fehéroroszországban. A tüntető tömegek „kezelését” máshol ennél kifinomultabb módszerekkel, eszközökkel végzik a hatóságok.

Több ezer ember vonult utcára Minkszben tavaly augusztusban, miután az előzetes felmérések dacára azt hozták ki, hogy az elnökválasztáson Alekszandr Lukasenka elsöprő, közel 80 százalékos győzelmet aratott. A tüntetők csalást kiáltva nem fogadták el az eredményt. Bár az országban Lukasenka 1994 óta tartó elnöksége során többször voltak választások utáni megmozdulások, 2020-ban elszabadult a pokol: a hatóságok rendkívül erőszakos fellépése, több ezer ember megverése, elhurcolása, bebörtönzése és megkínzása ellenére demonstrálók tízezrei tartottak ki egészen novemberig.

A fehéroroszországi állami erőszakhoz hasonló események a posztszovjet térségben nem ritkák. A kétezres években lezajlott ún. színes forradalmak meghatározták a régió politikáját; rávilágítottak arra, hogy nagy létszámú tüntetésekkel meg lehet buktatni autoriter rezsimeket – magyarázza Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa. Ez történt 2003-ban Grúziában, 2004-ben Ukrajnában és 2005-ben Kirgizisztánban is. Abban az évben Üzbegisztánban is volt egy sikertelen kísérlet, amely utóbb andizsáni mészárlásként vonult be a történelembe (a hatóságok figyelmeztetés nélkül a tömegbe lőttek). 2009-ben Moldovában voltak nagy tüntetések, a parlament épülete is lángba borult. A 2013–2014-es ukrajnai nagy tüntetéshullám azzal indult, hogy a kormány nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést, ami miatt egyetemisták kezdtek a kijevi Majdan téren demonstrálni. A rájuk küldött rohamrendőrök nagyon megverték őket, mire másnap több mint 100 ezer ember vonult az utcákra. Az elhúzódó tiltakozásokat a rendszer nem tudta kezelni, Janukovics elnök februárban távozott a hatalomból.

A színes forradalmakból nemcsak a belaruszok, hanem – és főleg – az oroszok tanultak: a nagy tüntetések veszélyesek, mert megbuktathatják a regnáló hatalmat. Lukasenkának a megváltást az orosz beavatkozás hozta el: az oroszok átvették a belarusz állami televízió feletti irányítást, Lukasenka személyi védelmét oroszokkal látták el (az elnök ugyanis már nem bízott a saját rendőrségében), továbbá nagy mennyiségű tömegkezelési eszköz, gumilövedék, könnygáz érkezett az országba. Az orosz nemzeti gárda (a Roszgvargyija) felvonult a határon, illetve meg nem erősített információk szerint különleges ügynökök épültek be a belarusz rendőrségbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.