Tömegkezelés a nagyvilágban

Erőnek erejével  

Külpol

Az autoriter, diktatórikus kormányok brutálisan bánnak el a saját demonstráló honfitársaikkal – ezt láttuk tavaly Fehéroroszországban. A tüntető tömegek „kezelését” máshol ennél kifinomultabb módszerekkel, eszközökkel végzik a hatóságok.

Több ezer ember vonult utcára Minkszben tavaly augusztusban, miután az előzetes felmérések dacára azt hozták ki, hogy az elnökválasztáson Alekszandr Lukasenka elsöprő, közel 80 százalékos győzelmet aratott. A tüntetők csalást kiáltva nem fogadták el az eredményt. Bár az országban Lukasenka 1994 óta tartó elnöksége során többször voltak választások utáni megmozdulások, 2020-ban elszabadult a pokol: a hatóságok rendkívül erőszakos fellépése, több ezer ember megverése, elhurcolása, bebörtönzése és megkínzása ellenére demonstrálók tízezrei tartottak ki egészen novemberig.

A fehéroroszországi állami erőszakhoz hasonló események a posztszovjet térségben nem ritkák. A kétezres években lezajlott ún. színes forradalmak meghatározták a régió politikáját; rávilágítottak arra, hogy nagy létszámú tüntetésekkel meg lehet buktatni autoriter rezsimeket – magyarázza Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa. Ez történt 2003-ban Grúziában, 2004-ben Ukrajnában és 2005-ben Kirgizisztánban is. Abban az évben Üzbegisztánban is volt egy sikertelen kísérlet, amely utóbb andizsáni mészárlásként vonult be a történelembe (a hatóságok figyelmeztetés nélkül a tömegbe lőttek). 2009-ben Moldovában voltak nagy tüntetések, a parlament épülete is lángba borult. A 2013–2014-es ukrajnai nagy tüntetéshullám azzal indult, hogy a kormány nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést, ami miatt egyetemisták kezdtek a kijevi Majdan téren demonstrálni. A rájuk küldött rohamrendőrök nagyon megverték őket, mire másnap több mint 100 ezer ember vonult az utcákra. Az elhúzódó tiltakozásokat a rendszer nem tudta kezelni, Janukovics elnök februárban távozott a hatalomból.

A színes forradalmakból nemcsak a belaruszok, hanem – és főleg – az oroszok tanultak: a nagy tüntetések veszélyesek, mert megbuktathatják a regnáló hatalmat. Lukasenkának a megváltást az orosz beavatkozás hozta el: az oroszok átvették a belarusz állami televízió feletti irányítást, Lukasenka személyi védelmét oroszokkal látták el (az elnök ugyanis már nem bízott a saját rendőrségében), továbbá nagy mennyiségű tömegkezelési eszköz, gumilövedék, könnygáz érkezett az országba. Az orosz nemzeti gárda (a Roszgvargyija) felvonult a határon, illetve meg nem erősített információk szerint különleges ügynökök épültek be a belarusz rendőrségbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.