A nyolcvanas évek közepén dús, göndör, hosszú hajába túrt, és ilyesmiket pötyögött írógépén Olaf Scholz, a német és a nemzetközi ifjúszocialisták elnökhelyettese: „agresszív-imperialista NATO”, „az NSZK mint a nagytőke európai fellegvára” és „a kapitalista gazdaság meghaladásának szükségessége”.
Az ember nem változik – csak a nézetei. Így azután a Hamburgban született és nevelkedett, ma már 63 éves jogász annak idején is az a gyors észjárású, igen olvasott, megbízható, határozott, egyúttal tudálékos és arrogáns, ám szónoki tehetség és karizma nélküli figura lehetett, akinek manapság tartják.
Találónak mondható a Handelsblatt által idézett jelenet 2018-ból, amikor a Nemzetközi Valutaalap ülésén Scholz – immár pénzügyminiszterként – kijelenti: „A rövidített munkaidővel megakadályoztam a tömeges munkanélküliséget a 2008-as pénzügyi válság idején.” Christine Lagarde mosolyogva fordul felé: „Nahát, mennyit töprengtünk, vajon hogyan vészelte át Németország ilyen jól a válságot. Szóval magának köszönhetően.” „Pontosan” – válaszolja Scholz rezzenetlen arccal.
A dús haj igencsak megritkult, és hová tűntek a nyolcvanas évek! 2001-ben, hamburgi belügyi szenátorként Scholz már Beethoven 9. szimfóniáját hallgatta a G20 államférfiainak társaságában a Filharmóniában, miközben rendőrsége a város utcáit tisztogatta a baloldali tüntetőktől.
Ám egyébként is, mint jó politikustól elvárható, mindig annak a tisztségnek felel meg, amelybe helyezik. Az SPD főtitkáraként és Gerhard Schröder jobbkezeként a szociális megszorításokat védelmezte, míg röviddel később, munkaügyi miniszterként már a munkanélküli-segély folyósításának meghosszabbítását támogatta.
Amikor a 2018-as nagykoalíció idején ő került a CDU nagy tekintélyű pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble helyére, sokan tartottak a szokásosan könnyen költekező szociáldemokraták emberétől. Amikor azonban arról kérdezték, mit csinál majd másként, mint elődje, Scholz azt felelte: „Semmit.”
Így is lett: Scholz kitartott a nulla hitelfelvétel mellett, s mintha a jövőbe látna, úgy nyilatkozott, válság esetére tartogatja az egyre növekvő költségvetési többletet. A világjárvány valóban fordulatot hozott pénzügyi politikájában: a miniszter az idei évre már közel 220 milliárd euró hitelfelvételt tervez.
A kommunikációs képesség hiánya is szerepet játszhatott abban, hogy Scholz legtöbbször – például hamburgi főpolgármesterségétől eltekintve – a beosztott, a második ember pozíciójába szorult. Igaz, a jelenlegi és egyben utolsó Merkel-kormányban már az alkancellárságig és a pénzügyminiszterségig vitte. Ám pártja, az SPD még legutóbb sem tartotta érdemesnek arra, hogy elnökévé válassza. Így azután váratlan sikernek minősíthető, hogy idén májusban mégis őt jelölték kancellárnak a szeptember végi választásokra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
