Európai Szociális Fórum: Vörösbe játszanak

szerző
Kovács Ernõ
publikálva
2002/46. (11. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"A béke ünnepe" - summázták az olasz lapok a vasárnap befejeződött firenzei találkozót és békemenetet, melyen a neoliberalizmus-, a háború- és a rasszizmusellenesség jegyében találkozott a világ haladó ifjúsága.

"A béke ünnepe" - summázták az olasz lapok a vasárnap befejeződött firenzei találkozót és békemenetet, melyen a neoliberalizmus-, a háború- és a rasszizmusellenesség jegyében találkozott a világ haladó ifjúsága."Mi a véleménye arról, hogy a Világbank irányítja az EU-t? Right or wrong?" - kérdi a magyar határőr a találkozóra tartó négy magyar busz egyikének vezetőjét. Az olasz rendőrök is leveszik, hová igyekszünk. Az útlevélvizsgálat után a tavalyelőtti prágai tüntetések egyik résztvevőjét leszállítják, és egy óráig ellenőrzik, a kolléga végül pecsétes papírt kap az ártalmatlanságáról. Firenze határában a rendőrök másfél órán keresztül szkennelik az utasok útlevelét. Az olasz sajtó a genovai erőszak megismétlődésétől fél. "Hun hordák tartanak Firenzébe" - írják, a képeken különleges alakulatok vizsgálják át a Ponte Vecchio pilléreit, a tulajok üzleteik kirakatát deszkázzák.

Pedig a városban nincs feszültség. A döntően huszonéves érdeklődők a pályaudvar melletti Palacongressi környékén gyülekeznek, vagy a múzeumokba tartanak, ezeket a delegáltak ingyen látogathatják. Este a Santa Croce téren hivatalosan is elkezdődik az ötnapos rendezvény. A felszólalók szavaiból mit sem hallani, taps és fütty jelzi, mikor kell örülni vagy felháborodni. Kilenc tájt a Nobel-díjas író, Dario Fo szól a tízezres tömeghez, melyhez egy húsz méter hosszú iraki zászlót lobogtató csoport csatlakozik. "Yankee go home" - skandálják, aztán a megnyitó fergeteges klezmerbuliba csap át. A táncoló tömeg fölött palesztin zászlók lengenek.

A hivatalos program központja a Basso erőd: itt állnak a civil szervezetek standjai, itt tartják a konferenciák egy részét is. A kétszintes expóépület földszintjén tucatnyi olasz és néhány görög baloldali szervezet zászlói vöröslenek. Az ingyenes szórólapok mellett antikapitalizmus- és Che Guevara-pólót, kubai szivart meg az olasz zapatisták által főzött "forradalmi kávét" lehet vásárolni. A vörös színt csak itt-ott bontják meg a nem balos szervezetek standjai: a Szardínia függetlenségéért küzdők, ökofalu-hálózatot építők, feministák, a kenderszármazékok legalizálásának hívei, katolikus jótékonysági szervezetek. A könyvkiadók egész utcát foglalnak el: genovai képriport, Porto Alegre szövegei és Naomi Klein - egyes nagyvállalatok kétes üzelmeit leleplező - NO LOGO című könyve a bestseller.

Az erőd központi terén lehet szónokolni. Kis csoportok alakulnak, és híresek lesznek öt percre. Egy társaság az intifádát élteti, a füvön performance bontakozik. Két gitáros és a hozzá csapódók a One solution, revolution kezdetű dalt éneklik, majd felhangzik a Bella Ciao. Tízpercenként új szónok jut megafonhoz, a legnagyobb tapssal kísért jelszavak:

függetlenség, forradalom, ellenállás

"Bush-Saron-Berlusconi - bérgyilkosok." Azok, akiknek a vörös szín túltengésétől már káprázik a szemük, a Palacongressiben tartott konferenciákon gyógyíthatják magukat.

Itt a folyosón is ülnek az érdeklődők. A sztárok mások, mint az erődben: az őszes olasz szakszervezeti vezért, Gugliemo Epifanit dedikálásra váró leányzók veszik körbe. A nemzetközi kereskedelmi megállapodások káros szociális hatásait elemző Luganói jelentést jegyző Susan George ráadás-előadást tart a nagy érdeklődés miatt. Az ázsiai kitekintésre alig lehet bejutni: Vandana Shiva és Walden Bello arra kéri a közönséget, hogy felejtsék el az antiglobalt - a problémák okainak feltárására és világméretű kezelésére van szükség, heveny lokális részvétellel.

Az erőd forradalmi jelszavai helyett inkább ez a szemlélet jellemzi a Palacongressit. A globalizáció és liberalizmus tárgykörében tartott előadások makrogazdasági folyamatokról szólnak, a szegények és gazdagok közti szakadék növekedését, az oktatási rendszerek és a szociális háló leépítését bírálják. A legtöbbet idézett példa Argentína: a gazdasági válság következményeit megdöbbentő fotók mutatják be, kenyérért verekedők, gumilövedékektől vérző tüntetők, a cserekereskedelem újraéledése. Szakpolitikai szemináriumok is leginkább e blokkban vannak: élelmiszer-biztonság, energiapolitika, a mezőgazdasági támogatási rendszerek hatásai - de becsúszik egy Hogyan döntsük meg a kapitalizmust? című előadás is. "Éltél már szocializmusban? Mert én igen" - hányom egy szocializmust éltető újságárus szemére. Igazán frappánsan vágja ki magát: "Az nem volt szocializmus. Mi igazi szocializmust akarunk."

A háború és béke blokk sztártémái a palesztin-izraeli kérdés meg az iraki háborús készülődés. Az előbbi tárgykörben egyetlen előadás szól arról, hogy mindkét oldalnak vannak veszteségei, meg a kiút lehetőségeiről, a többi a palesztin nép szenvedéseit ecseteli. Az egyik palesztin kendős, intifádát éltető olasz fiatal, amikor azt firtatnám, mit szól a palesztinok öngyilkos merényleteihez, felháborodottan sarkon fordul. Némiképp reflektáltabb az iraki kérdés: van felszólaló, aki azt jegyzi meg, hogy inkább alternatív erőforrások kutatására kellene költeni, és nem az olajmezők feletti ellenőrzés megszerzésére, mások pusztán elutasítják az egyoldalú agresszív lépéseket. De a békevágy és a háború elutasítása néha a világ egyik legocsmányabb diktatúrájának éltetésébe csap át.

A jogok-állampolgárság-demokrácia blokk diapazonja a diszkriminációtól az állami döntéshozatal civil kontrolljáig terjed. A hadiipari létesítmények kibocsátásának civil ellenőrzését veti fel az egyik előadó - jelenleg erre még az Európai Unióban sincs mód. Egy feminista konferencián a francia előadónő a közszolgáltatások privatizációjának a nők elhelyezkedésére gyakorolt negatív hatásait elemzi: ebben a szférában a nők kevésbé diszkrimináltak, mint a piacon, de ez veszélybe került, mert a leépítések főleg őket érintik. Több szeminárium a civil társadalom lehetséges stratégiáit tárgyalja. Abban egyetértés van, hogy a sokaságban van az erő. Abban már nem, hogy ezt mire kell használni: a többség szerint ezzel lehet ráirányítani a figyelmet a képviselt ügyekre, mások szerint a tömegmegmozdulások újfajta legitimációra kényszerítik a döntéshozókat, és nagyobb civil ellenőrzést tesznek lehetővé. És vannak, akik

a szombaton kitörő forradalomban

reménykednek. De a forradalom elmaradt. A szombati békemenetben a tudósítók szerint 300-700 ezer ember vett részt. Az útvonalat előző este megtisztították a rendőrök a parkoló autóktól, s néhány üzlet és bank ablakát bedeszkázták. A rendet az olasz szervezők biztosítják. Délben kioldódnak az első színes füstbombák, a Che Guevara- és PACE-zászlók meg a NOT IN MY NAME-táblák alatt beindul a forradalmi darenbéz. A rohamrendőr-kaszárnya melletti heves szitkozódástól eltekintve karneváli és békés a hangulat. A földszinti ablakokból a lakók bort és üdítőt kínálnak, a végállomás a stadion, ahol olasz és kubai zenekarok húzzák hajnalig. Az ESZF végül inkább olaszra, mint európaira sikeredett, és látványra inkább szoci volt, mint szociális. De a konferenciák, a politikai tüntetések és a fesztiválok sajátos elegyéből egy új kulturális-politikai műfaj van kialakulóban, s Firenze bebizonyította a részt vevő mozgalmak békés jellegét is.

Fonyó Attila

szerző
Kovács Ernõ
publikálva
2002/46. (11. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...