Külpol

Alig alakult meg az új görög kormány, a radikális baloldali miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz máris fúrni kezdte az Oroszország elleni EU-szankciókat. De miért volt erre szükség? Van-e ennek köze a válságkezeléshez? Milyen kapcsolatot ápol a görög újbaloldal az oroszokkal?

Üresen tátongó polcok az üzletekben, előttük pedig az órákig sorban állók, akiknek a nyugalmáról járőröző katonák gondoskodnak. A világ legnagyobbnak ismert kőolajtartalé­kával rendelkező ország gazdasági helyzetét nem rendítette meg, csupán megpecsételte az olajárak zuhanása a világpiacon.

Borisz Nyemcov erőszakos halála nagyon is megfelel annak a szándéknak, hogy a rendszer kifelé veszélyesnek, befelé pedig mindenhatónak mutathassa önmagát.

Az Arab-félszigeten, Jemen északi részében élő síita mohamedán zajdita szektához tartozó felkelők – akik amúgy a huti mozgalom tagjai – a múlt héten lényegében felmorzsolták a lemondásba menekülő kormányt. Elfoglalták a hivatalait, továbbá túszul ejtették azt az általuk kevéssé kedvelt katonai vezetőt, aki annak idején a felkelésük leverésére irányuló déli akciót irányította.

A Radikális Baloldali Koalíció (Sziriza) nyerheti a hétvégi előre hozott választásokat Görögországban. Azt ígérik, véget vetnek a megszorítások politikájának. Az Európai Unió viszont attól tart, hogy összeomolhat Görögország.

Putyin visszatérő fenyegetése, hogy elzárja a gázt. De mi történne fordított helyzetben? Vajon mennyire lenne reális és ésszerű, hogy Európa (vagy akár Magyarország) csökkentse az orosz gáz vásárlását a következő egy-két évtizedben, és milyen szerepet játszhat ebbéli törekvéseiben a cseppfolyósított földgáz?

A transzatlanti kapcsolatok helyett az eurázsiai kapcsolatokat helyezi előtérbe a magyar kormány – ez a Putyin-vizit legfontosabb tanulsága.

Hammerstein Judit, Orbán Viktor korábbi sajtófőnöke veszi át a külügyhöz került Balassi Intézet vezetését. A szabadságharcos kormány árnyékában már eddig sem volt könnyű dolga a kultúrdiplomáciának.

Al-Káida, jemeni kapcsolat, pénz és fegyverek, tizenhét halott – pillanatnyilag ennyi a párizsi terrortámadás eredménye. De 2001. szeptember 11-e óta már számos nagy, komoly szervezést és katonai precizitást igénylő merényletet követtek el magukat iszlamistának mondó terroristák világszerte.

Több millióan mentek utcára vasárnap Franciaország majd 200 településén, hogy emlékezzenek a január 7-én elindított merényletsorozat áldozataira, hitet tegyenek a köztársaság, a demokrácia és a szabadságjogok mellett, és egységesen álljanak ki a fanatizmus és a terrorizmus ellen.

A Drezda elleni légitámadás(ok) évfordulója, február 13. az újraegyesítés óta kitüntetett alkalom a német szélsőjobb számára, hogy a szövetségesek kegyetlenségét, "terrorista módszereit" bizonygassa, egyszersmind relativizálva Németország háborús felelősségét.

Az MTA Történettudományi Intézetének 2002 óta Magyarországon élő főmunkatársával A várva várt Nyugat. Kelet-Európa története 1944-től napjainkig című könyve apropóján beszélgettünk Románia, a romániai magyarság közelmúltjáról, a Securitatéról, az állambiztonsági levéltári források feltárásáról, megfigyeltek és megfigyelők történeteiről.

Oroszország világpolitikai kavarásai mögött sokan egyszerű gengszterizmust sejtenek. Ha valahol baj van, Moszkva oda­siet, és olajat önt a tűzre – hogy aztán valamilyen engedményt csikarjon ki a bajkeverés abbahagyásáért. Ezt a fajta geopolitikai pénzbehajtást most, úgy tűnik, Szaúd-Arábia elégelte meg.

December 17-én múlt négy éve, hogy egy közép-tunéziai kisvárosban, a negyvenezer lakosú Szidi Buzidban lángra lobbantotta magát egy utcai árus, akit előzőleg minden alap nélkül, igazságtalanul zaklattak a hatóságok.