Jemen

Hívők és harcosok

  • - kovácsy -
  • 2015. február 28.

Külpol

Az Arab-félszigeten, Jemen északi részében élő síita mohamedán zajdita szektához tartozó felkelők – akik amúgy a huti mozgalom tagjai – a múlt héten lényegében felmorzsolták a lemondásba menekülő kormányt. Elfoglalták a hivatalait, továbbá túszul ejtették azt az általuk kevéssé kedvelt katonai vezetőt, aki annak idején a felkelésük leverésére irányuló déli akciót irányította.

A terület évszázadokon át egy-egy imám által vezetett egyházi állam (imámátus) volt, ehhez képest szinte csak a minap (a hatvanas években) kezdődött meg az a konfliktuózus modernizáció, amelynek középpontjába – egy hidegháborús szétválást követően – hamar egy Észak–Dél-ellentét került. A hutik mostani – szeptember óta tartó – offenzívájának is ez az egyik oka: a hutik ki szeretnék szorítani a déli, amúgy szunnita, az Iszlah párthoz tartozó vezetőket a hatalomból, amihez jó ­ürügynek látták többek között a benzin szubvenciójának tervezett csökkentését. A lakosság elégedetlen emiatt, viszont a jemeni kőolajkészletek kimerülőben. További vitatott kérdés az ország adminisztratív felosztása a leendő új alkotmányban. A kormány által javasolt változat hat tartományban gondolkodik, amitől az erőviszonyok kiegyensúlyozását remélik. A hutik viszont csak kettőt szeretnének, abban bízva, hogy az általuk hagyományosan irányított északi terület egyre nagyobb befolyást élvezhet majd – mondhatni, visszatérnek a régi szép idők.

A földrajzi adottságok miatt kézenfekvő volt az elmúlt évtizedekben, hogy a jemeni hatalmi harcok végül szaúd-arábiai nyomásra dőltek el. Így volt ez például 2012-ben is, amikor az egy évvel korábbi arab tavasz egyfajta kései lecsapódásaként lelépett a színről az országot hosszú ideje irányító Ali Abdul Szalih (aki történetesen zajdita volt). Ugyanakkor a belső körülmények is Szalih távozását gyorsították: nem csupán a tiltakozó-tüntető diákok, hanem a huszik is ellene fordultak – ők természetesen a saját sérelmeik miatt. Ezek közé tartozott központi lakóterületük, Szaada tartomány szerintük elégtelen autonómiája, továbbá a zajdita hagyományok egyfajta vélt veszélyeztetettsége a szunniták részéről. Távolról sem utolsósorban említendő a huti mozgalom alapítójának a hadsereg által kivitelezett meggyilkolása 2004-ben, amit felkelések és békekötések sora követett.

A külső kapcsolatok kérdésében a mostani helyzetben mutatkozik egyfajta bizonytalanság: a hutikkal szemben felmerült ugyanis a gyanú, hogy a síita szolidaritás jegyében Irán áll a sikereik mögött. Van azonban ennél vadabb feltevés is, amely egyenesen azt feltételezi, hogy Irán és Szaúd-Arábia – a térség két középhatalma – a saját meccsét játssza le Jemenben.

De még mindig nem értünk a végére a sivatagos országban játszódó, külső összefüggésekkel terhelt események hosszú sorának: itt van ugyanis az arab-félszigeti al-Káida központja. A regionális terrorista csoport 2009-ben jött létre a szervezet helyi és szaúd-arábiai csoportjának összeolvadásával. A jemeni hírszerzés szerint itteni táborokban képezték ki az év eleji párizsi merényletek elkövetőit. Az elmúlt években mind jobban eluralkodott ­káosz és vallási ellentétek különösen alkalmassá tették az országot erre a hátországszerepre, ahonnan csak ezek kezelésén keresztül van kiút – miként erre okkal figyelmeztette a sajtó az al-Káida megsemmisítésére összpontosító Egyesült Államokat.

Azt, hogy elkél egy ilyen figyelmeztetés, kellőképpen indokolja a jemeni vezetés jó viszonya a Nyugattal. Mármint az eddigi jemeni vezetésé, amelynek a helyzete pillanatnyilag teljesen bizonytalan, miután lemondott, de a parlament ezt nem fogadta el. Nem valószínű azonban, hogy a hutik elutasítanák a szunnita al-Káida elleni fellépést, vagy éppen a Nyugattal való együttműködés kifizetődő következményeit – már amennyiben hatalomra kerülnek. Ez sem lesz könnyű menet, amire világosan utalnak a huti felkelők elleni tüntetések Szanaában, a fővárosban és másutt. De ott vannak a tüntetők a másik oldalon is, így pillanatnyilag nincsenek sem felülkerekedni látszó politikai erővonalak, sem pedig jövőbeli stabilitást sejtető vezetők. A törzsi ellentétek és az, ahogy ezek keresztbe metszik a vallásiakat, tovább bonyolítják a helyzetet.

A zűrzavart az amerikai külképviselet is veszedelmesnek látja: a konzuli szolgáltatásokat leállították, a munkatársak biztonságának a védelmét állították előtérbe. Ugyanakkor hírszerzési források kiszivárogtatták, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén nem fagyott be az amerikai–jemeni együttműködés, sőt az Egyesült Államoknak máris vannak kiépített hírszerzési kapcsolatai a hutikkal. Nem hagytak fel az al-Káida elleni akciókkal sem. Ugyanakkor a világiasabb déliek attól tartanak, hogy a hutik végső célja továbbra is a zajdita imámátus visszaállítása, amely ki tudja, milyen következményekkel jár számukra. Amerikai gyanú és utóda, a most éppen lemondott Abd Rabduh Manszur Hadi szerint a három éve megbuktatott Szalih maga is segítette a hutik hatalomátvételét, végső soron azért, hogy a káoszt puccs szervezésére használja ki. A már-már áttekinthetetlen helyzet nem éppen a kibontakozást sugallja. Kérdés viszont, hogy a hutik képesek-e fellépni az al-Káidával szemben.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.