Jemen

Hívők és harcosok

  • - kovácsy -
  • 2015. február 28.

Külpol

Az Arab-félszigeten, Jemen északi részében élő síita mohamedán zajdita szektához tartozó felkelők – akik amúgy a huti mozgalom tagjai – a múlt héten lényegében felmorzsolták a lemondásba menekülő kormányt. Elfoglalták a hivatalait, továbbá túszul ejtették azt az általuk kevéssé kedvelt katonai vezetőt, aki annak idején a felkelésük leverésére irányuló déli akciót irányította.

A terület évszázadokon át egy-egy imám által vezetett egyházi állam (imámátus) volt, ehhez képest szinte csak a minap (a hatvanas években) kezdődött meg az a konfliktuózus modernizáció, amelynek középpontjába – egy hidegháborús szétválást követően – hamar egy Észak–Dél-ellentét került. A hutik mostani – szeptember óta tartó – offenzívájának is ez az egyik oka: a hutik ki szeretnék szorítani a déli, amúgy szunnita, az Iszlah párthoz tartozó vezetőket a hatalomból, amihez jó ­ürügynek látták többek között a benzin szubvenciójának tervezett csökkentését. A lakosság elégedetlen emiatt, viszont a jemeni kőolajkészletek kimerülőben. További vitatott kérdés az ország adminisztratív felosztása a leendő új alkotmányban. A kormány által javasolt változat hat tartományban gondolkodik, amitől az erőviszonyok kiegyensúlyozását remélik. A hutik viszont csak kettőt szeretnének, abban bízva, hogy az általuk hagyományosan irányított északi terület egyre nagyobb befolyást élvezhet majd – mondhatni, visszatérnek a régi szép idők.

A földrajzi adottságok miatt kézenfekvő volt az elmúlt évtizedekben, hogy a jemeni hatalmi harcok végül szaúd-arábiai nyomásra dőltek el. Így volt ez például 2012-ben is, amikor az egy évvel korábbi arab tavasz egyfajta kései lecsapódásaként lelépett a színről az országot hosszú ideje irányító Ali Abdul Szalih (aki történetesen zajdita volt). Ugyanakkor a belső körülmények is Szalih távozását gyorsították: nem csupán a tiltakozó-tüntető diákok, hanem a huszik is ellene fordultak – ők természetesen a saját sérelmeik miatt. Ezek közé tartozott központi lakóterületük, Szaada tartomány szerintük elégtelen autonómiája, továbbá a zajdita hagyományok egyfajta vélt veszélyeztetettsége a szunniták részéről. Távolról sem utolsósorban említendő a huti mozgalom alapítójának a hadsereg által kivitelezett meggyilkolása 2004-ben, amit felkelések és békekötések sora követett.

A külső kapcsolatok kérdésében a mostani helyzetben mutatkozik egyfajta bizonytalanság: a hutikkal szemben felmerült ugyanis a gyanú, hogy a síita szolidaritás jegyében Irán áll a sikereik mögött. Van azonban ennél vadabb feltevés is, amely egyenesen azt feltételezi, hogy Irán és Szaúd-Arábia – a térség két középhatalma – a saját meccsét játssza le Jemenben.

De még mindig nem értünk a végére a sivatagos országban játszódó, külső összefüggésekkel terhelt események hosszú sorának: itt van ugyanis az arab-félszigeti al-Káida központja. A regionális terrorista csoport 2009-ben jött létre a szervezet helyi és szaúd-arábiai csoportjának összeolvadásával. A jemeni hírszerzés szerint itteni táborokban képezték ki az év eleji párizsi merényletek elkövetőit. Az elmúlt években mind jobban eluralkodott ­káosz és vallási ellentétek különösen alkalmassá tették az országot erre a hátországszerepre, ahonnan csak ezek kezelésén keresztül van kiút – miként erre okkal figyelmeztette a sajtó az al-Káida megsemmisítésére összpontosító Egyesült Államokat.

Azt, hogy elkél egy ilyen figyelmeztetés, kellőképpen indokolja a jemeni vezetés jó viszonya a Nyugattal. Mármint az eddigi jemeni vezetésé, amelynek a helyzete pillanatnyilag teljesen bizonytalan, miután lemondott, de a parlament ezt nem fogadta el. Nem valószínű azonban, hogy a hutik elutasítanák a szunnita al-Káida elleni fellépést, vagy éppen a Nyugattal való együttműködés kifizetődő következményeit – már amennyiben hatalomra kerülnek. Ez sem lesz könnyű menet, amire világosan utalnak a huti felkelők elleni tüntetések Szanaában, a fővárosban és másutt. De ott vannak a tüntetők a másik oldalon is, így pillanatnyilag nincsenek sem felülkerekedni látszó politikai erővonalak, sem pedig jövőbeli stabilitást sejtető vezetők. A törzsi ellentétek és az, ahogy ezek keresztbe metszik a vallásiakat, tovább bonyolítják a helyzetet.

A zűrzavart az amerikai külképviselet is veszedelmesnek látja: a konzuli szolgáltatásokat leállították, a munkatársak biztonságának a védelmét állították előtérbe. Ugyanakkor hírszerzési források kiszivárogtatták, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén nem fagyott be az amerikai–jemeni együttműködés, sőt az Egyesült Államoknak máris vannak kiépített hírszerzési kapcsolatai a hutikkal. Nem hagytak fel az al-Káida elleni akciókkal sem. Ugyanakkor a világiasabb déliek attól tartanak, hogy a hutik végső célja továbbra is a zajdita imámátus visszaállítása, amely ki tudja, milyen következményekkel jár számukra. Amerikai gyanú és utóda, a most éppen lemondott Abd Rabduh Manszur Hadi szerint a három éve megbuktatott Szalih maga is segítette a hutik hatalomátvételét, végső soron azért, hogy a káoszt puccs szervezésére használja ki. A már-már áttekinthetetlen helyzet nem éppen a kibontakozást sugallja. Kérdés viszont, hogy a hutik képesek-e fellépni az al-Káidával szemben.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.