"Mindig a rosszabbik verzióra kell készülni" – mondja az utolsó magyar környezetvédelmi miniszter

Külpol

A populista gondolkodás felülírja a józan észt, a döntéshozók sem a lesújtó jelentéseket, sem a klímatüntetéseket nem veszik figyelembe, mondja Szabó Imre, a Magyar Köztársaság utolsó környezet- és vízügyi minisztere.

Magyar Narancs: A közelmúltban zárult a New York-i klímakonferencia, amely a Párizsi Klímacsúcs óta az első olyan rendezvény, ahol az ENSZ tagországai közösen szorgalmazták az éghajlatváltozás elleni fellépést. Megmenekültünk?

Szabó Imre: Attól még messze vagyunk. Brazília elnöke például nem vett részt ezen a találkozón, a megjelent legnagyobb szennyezőországok pedig nem tettek túl biztató vállalásokat. Nem lenne szabad, hogy ezt az ügyet ideológiák és pártpolitikák törjék szét, de Donald Trump elnök színre lépésével a dolgok ebbe az irányba mozdultak el, Jair Bolsonaro megválasztásával, nyilatkozataival és tetteivel pedig e folyamat még inkább felerősödött. És akkor még nem beszéltünk Oroszországról vagy Kínáról. Olyan politikusoktól függ a jövőnk, akik a rövidtávú érdekeiket, politikai hasznukat helyezik előtérbe. Versenyhelyzet alakult ki a populista piacon, ami a klímaügyet is témájává tette.

MN: Greta Thunberg, a svéd diákaktivista a konferencia első napján szenvedélyes beszédben bírálta ezeket a politikusokat, amiért csak fecsegnek és nem cselekednek.

SZI: Rendkívül szimpatikus, ahogyan a fiatalok aktivizálódtak. Nagyra tartom, hogy vannak segítőik, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy ők hallathassák a hangukat. A média is jóval fogékonyabb erre a problémára, különösen az elmúlt években. Európában megerősödtek a zöldpártok. Ha ez a folyamat ilyen erővel halad, előbb-utóbb lesz hatása. Ennek ellenére nem tartom annyira erős nyomásgyakorlásnak, ami az említett urak világlátását megváltoztatná. A klímakatasztrófa egy környezeti, egy gazdasági és egy társadalmi komponensből áll össze. Ahhoz, hogy a kiszolgáltatottságot, a szegénységet minimálisra mérsékeljük, alkalmazkodni kell technológiai szinten a változásokhoz, ki kell építeni egy globális, átfogó klímavédelmet és gyökeresen át kell alakítani a társadalmi szemléletet.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Greta Thunberg beszédén túl is történtek dolgok a klímakonferencián, például kiderült, hogy a legnagyobb kibocsátók nem hajtják végre a vállalásaikat.

SZI: Nem akarok direkt politikai párhuzamokat vonni, de a miniszterségem ideje alatt volt a koppenhágai klímacsúcs, ahová eljött Barack Obama amerikai elnök és Bajnai Gordon is. Fontosnak tartom, hogy a korábbi miniszterelnök a magyar álláspontot kifejtette. Az unió nagyon összetett, mert például Lengyelországban hatalmas szénbányászat és hőerőművek gátolják meg, hogy a vállalásaink területén jó pozíciókat foglaljunk el. Addig kellene cselekedni, amíg az életfeltételeink viszonylag elfogadhatóak és kedvezőek. Ennek ellenére a Párizsi Klímaegyezmény óta nem történt tetten érhető elmozdulás.

MN: A magyar kormány éppen a lengyel kormánynak tett gesztust azzal, hogy megvétózta az Európai Unió karbonsemlegességére vonatkozó tervezetét.

SZI: Ez tipikus példája annak, amit korábban mondtam: egy rövidtávú politikai érdek felülírta a hosszútávú gondolkodást és a cselekvést.

MN: Orbán Viktor a háta közepére sem kívánja a klímaváltozás ügyét, mert elvonja a figyelmet a migrációellenes propagandáról. A kormánymédia „zöldkommunista mozgalmaknak” állítja be a tüntetőket, akiket Soros György vagy más „háttérhatalmi gonosztevők” irányítanak.

SZI: A tudomány a 60-as évek közepétől megjelenítette a politika számára a problémát. Egyre komolyabb kutatások alapozták meg, hogy az emberi tevékenység következtében melegszik a klíma. A NASA készített ilyen jelentéseket. Al Gore (Bill Clinton alelnöke, Nobel-békedíjas környezetvédelmi aktivista – B. M.) munkásságát mindenki ismeri, aki ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Leonardo DiCaprio világszerte elismert színész, aki közéleti szerepet vállal, és rengeteg pénzt adományoz környezeti problémák megfékezésére. Az ő hatásuk igen nagy. Németországban jelentős technológiai fejlesztéssel a megújuló energiákra helyezték a hangsúlyt az elmúlt években, és Angela Merkelt sem tudom elképzelni, mint Soros-ügynököt vagy zöldkommunistát. A kormánymédia állításai fantazmagóriák, egyszerű butaságok.

MN: Áder János – aki Magyarországot képviselte a konferencián – a rendezvény előtt azt mondta, nekünk nem akkora a felelősségünk, mint a nagy szennyezőknek.

Szabó Imre: Ez a népesség, és az uniós, közös vállalásaink okán van így. Áder János klímaügyekben való tevékenységének oka a rossznyelvek szerint az, hogy aspirált az ENSZ-főtitkári tisztségére. Ettől függetlenül összességében számomra pozitív az, amit csinál, ha nem is támadhatatlan. Próbálja menteni a menthetőt. Természetesen hatáskör nélkül, mert a klímavédelem a kormány felelőssége volna. Az államfő azt mondta a konferencián: „A legkörnyezetbarátabb energia az, amit nem használunk el”. Azzal kellett volna folytatnia, „nagyon sajnálom, hogy 2010-től az épületrekonstrukciós programot nem vitte tovább kormány”. Áder hallhatta, amikor Lázár János korábbi csúcsminiszter azt mondta, „márpedig mi nem adunk magánembereknek semmilyen támogatást”.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Az MSZP is elkövetett egy hibát: amikor a Fidesz elindult a rezsicsökkentéses kampánnyal, akkor nem mutattuk be eléggé, hogy a magyar lakosság épületállományának túlnyomó többsége teljes mértékben elavult. Az igazi rezsicsökkentés az lett volna, ha a nyílászárók, a házszigetelések, a gépészeti konstrukciók cseréje megtörtént volna. Ezek önmagukban 40 százakékkal képesek egy ház energiafelhasználását csökkenteni. Most pedig azt sulykolják az energiaszámlákon, hogy mennyivel kevesebbet kell fizetni a polgároknak.

MN: Miközben a rezsicsökkentés nem klímabarát intézkedés.

SZI: Erről nem is beszélve. Pont nem arra ösztönöz, hogy csökkents a fogyasztásodon. Ráadásul azok jártak jól, akiknek amúgy is magas a felhasználásuk.

MN: Azért említettem Áder nyilatkozatát, mert a kisebb méretű Szlovákia köztársasági elnöke, Zuzana Čaputová azt mondta, nem számít, hogy egy ország kicsi vagy nagy, mindenki tehet a klímaváltozás megfékezéséért. Nem ez lenne a helyes hozzáállás?

SZI: Nemcsak minden országnak, minden embernek van felelőssége. Pár hónapja egy 16 éves rokongyermek megkérdezte tőlem: „Imre, te mennyire érzed magad felelőssnek a klímahelyzetért?” Mellbevágott a kérdés, miközben az életem nagy részében nem voltam tudatos. Csak később tanultam meg, hogyan kell környezetbarát módon élni. Ez a generáció számon fog kérni embereket, társadalmakat, térségeket. A köztársasági elnök az arányokat próbálta megjeleníteni, de én a szlovák elnökasszony álláspontjával értek egyet. Magyarországnak kisebb a felelőssége és a lehetősége, mozgástere, mint a nagyhatalmaknak, de nem szabad a kérdést elbagatelizálnia senkinek sem.

MN: Bolsonaro, aki el se ment a konferenciára, azt nyilatkozta, az Amazonas-medence nem az emberiség közös öröksége, és egyébként is az ország szuveneritását sértették meg azzal másnemzetek, hogy meg akarták fékezni a tűzvészt.

Szabó Imre: A populista gondolkodásmód képes felülírni a józan észt. Érthetetlen, amit Bolsonaro ott képvisel, iszonyú károkat fog okozni. A sok szegény, kiszolgáltatott ember pedig azt hiszi, neki majd attól jobb lesz, ha bányákat nyitnak meg, mezőgazdasági területeket szabadítanak fel.

Aggódunk az őserdőkért, ám közben észre sem vesszük a népirtást, amiben mi is nyakig benne vagyunk

Napi egy őslakos aktivistát ölnek meg azért, hogy nekünk, a fejlett országokban mindenünk meglegyen. A természetközeli életmódot folytató emberek tudására nagy szükségünk van, nélkülük talán azt sem fogjuk kitalálni, hogyan állítsuk meg a klímaváltozást. Molnár Zsolttal, az Ökológiai Kutatóközpont világot látott etnoökológusával beszélgettünk.

MN: Hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk: Magyarország 6 millió dollárt fizet a klímaváltozás megfékezésére nyitott Zöld Alapnak.

SZI: Ez pozitív fejlemény. Az is jó, hogy nemcsak a politikai életből csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, hanem szakmai szereplők is. Magyarországnak egyébként jók a természeti adottságai. Ahogyan az is biztos, hogy megvan az a kör, amely nagy erőkkel, hatalmas napfarmokat hoz majd létre, valamint a megújuló energiák beépítésével próbálja meg kiváltani azokat a fosszilís égetőket, erőműveket, amelyek jelentős szén-dioxid kibocsátást eredményeznek.

MN: Ami sértheti egyes kormányközeli oligarchák érdekeit is. Mást ne mondjak, a Mészáros Lőrinc tulajdonába lévő Mátrai Erőműnek már most sem kellene működnie.

SZI: A Mészáros Lőrinchez köthető szénégető környékén zajlik egy naperőmű-beruházás is, és úgy tudom, hogy nem ez az utolsó ilyen befektetése. A gazdasági érdekek a váltást befolyásolni fogják. Amikor majd kifutja az erőmű azt az időszakot, hogy nem éri meg üzemeltetni, akkor váltanak. Az új környezetben mással fognak üzérkedni az oligarchák.

MN: Az biztos, hogy az „új környezet” nem képzelhető fák nélkül, mert rengeteg szén-dioxidot kötnek meg.

SZI: Hál’ istennek a brazil elnök kivételével a legtöbb vezető ezzel egyetért a világban. Magyarországnak kíváló adottságai vannak ahhoz is, hogy növelje az erdősített területeinek létszámát.

MN: Ezt az ENSZ mezőgazdasági világszervezete (FAO) is így látja: a szerv félmillió hektárnyi területet tervez elkeríteni Afrika és Ázsia fejlődő településeiben, mert 8 fokkal lehet csökkenteni a városi hőmérsékletet általuk. Ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor a Budapesten miért van ennyi „politikai ellenfele” a fáknak?

SZI: Érzékeny területeket érintettek az átépítések és a fejlesztések, az biztos. A Liget egy ilyen példa. Ha az egész várost nézem, akkor nem érzem kritikusnak a helyzetet. Lehetne többet és tudatosabban tenni. Az ingatlanfejlesztések sem kedveznek annak, hogy a városias környezet a zöld felületek növelésével élhetőbb legyen.

MN: A konferencián 66 ország vállalta a klímasemlegességet, és a mindig renitens Oroszország is bejelentette a rendezvénnyel párhuzamosan, hogy betartja a Párizsi Klímaegyeményben foglaltakat. Ugyanakkor az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó szervezete (IPCC) dermesztő jelentést közölt: elsavasodó vizek, a tengerszint emelkedésének gyorsulása, a jég és hótakaró elolvadása vár ránk a közeljövőben. Hogy állunk most összességében?

SZI: Ha nem egy komoly témáról lenne szó, azt mondanám: szarul, de büszkén. De sajnos ezek a jelentések sem tudják befolyásolni a döntéshozókat. Nem tudom megkerülni Donald Trumpot, akinek a politikájában az olajlobbi és az ipar finoman szólva is fontos szerepet kap.

MN: Szakértők szerint 10 évünk van nagyjából, hogy a folyamatot befolyásolni tudjuk. Ez matematikai vagy valós esély?

SZI: Mindig a rosszabbik verzióra kell készülni, és akkor talán még időben lehet váltani. A 90-es évek közepe táján Láng professzor (Láng István Széchenyi-díjas agroökológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – B. M.) volt az atyja ezeknek a kérdéseknek. Egyszer az a megtiszteltetés ért, hogy elvihettem kocsival az Országos Környezetvédők Találkozójára, amit ha jól emlékszem Szarvason rendeztek meg. Máig szerencsésnek tartom magam azért a beszélgetésért. Miniszterként is segítette a munkámat. Azt gondolom, hogy mindenkinek, pláne a politikusoknak, akik felelősséggel tartoznak a jövőnkért, hallgatni kell a Láng professzorokra a világ minden táján.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.