Baglan tartomány északnyugati csücske, az úgynevezett Kandahári-öv a tálib ellenállás melegágya, itt követik el a legtöbb rajtaütést a NATO és az afgán kormány erői ellen, s itt halt meg az összes, támadásban eleső magyar katona az elmúlt években. A 2010 tavaszán indított nagy szövetséges hadműveletek során a magyar, amerikai és afgán katonáknak gyakorlatilag faluról falura kellett átverekedniük magukat a környék vízelvezető csatornákkal, erdősávokkal szabdalt, nehézkes terepén - ám a helyzet azóta sokat változott.
Az áttörés
A Narancs októberben elkísérte a tartományban ténykedő afgán zászlóaljat és az őket pátyolgató magyar-amerikai alakulatot egy tisztogató hadműveletre a térség talán legveszélyesebb részére: két, jószerivel ártalmatlan pokolgépes támadáson és egy kisebb tűzharcon kívül nem ütköztünk ellenállásba. A helyiek úgy mondják, hogy a tálibok, ha járnak is erre, inkább elmenekülnek, ha meghallják, hogy jön a NATO.
Mindez egybevág az elmúlt évek tapasztalataival. A megtisztított területekre a szövetségesek ellenőrző pontokat, járőrbázisokat építettek, így a tálibok elveszítették a nyílt ellenállás lehetőségét. Az Afghanistan NGO Safety Office adatai szerint 2011 első negyedévében a tartományban feleannyi támadás érte a kormányerőket, mint egy évvel korábban.
Afganisztán egészében is hasonló folyamatok mennek végbe. Míg 2004 és 2010 közt minden évben nőtt a NATO-áldozatok száma, idén először csökkent. A szövetségesek a tavalyi nagy csapaterősítéseknek köszönhetően - egyedül az amerikaiak plusz harmincezer katonát vetettek be - nagyrészt kiszorították a tálibokat erősségeikből. Persze a felkelők nem adták fel, csak figyelmük a polgári lakosság felé fordult. Az ENSZ szerint 2011 első felében 15 százalékkal több afgán civil halt meg, mint az előző év azonos időszakában (1500 körül). Ennek mintegy 80 százalékáért a tálibok a felelősek, a többi áldozat nagyrészt NATO-légitámadások során vesztette életét.
A kormányoldal növekvő magabiztosságát mutathatja az is, hogy szeptemberben az afgán hadsereg és az őket kísérő magyar alakulat bevonult a tartomány másik olyan régiójába, ami tiltott övezetnek minősült addig. Az Andarab-völgyet tádzsik hadurak és kábítószer-termelők ellenőrzik. A területet, ahol szinte ismeretlen a törvény, a kormány eddig nem piszkálta, úgy okoskodva: a tádzsik csoportok nem ellenségei az új afgán rendnek és a NATO-nak, hadd folytassák piszkos kis üzleteiket, van éppen elég baj a pastu tálibokkal is. De az akció jelezte, fogytán a türelem.
Mindeközben erősödött a magyarok támogatta afgán zászlóalj is. A "kandak" elvileg csak egy lépésre van attól, hogy NATO-tanácsadók nélkül, egyedül is tudjon dolgozni. Most kezdik őket új amerikai fegyverekkel felszerelni, s nemrégiben felállt egy új század is. Magyar mentoraik szerint harcolni, manőverezni már tudnak rendesen. Igaz, a logisztikájuk rossz, és a módszerességnek se sok jelét látni. "Az afgánokat nem érdekli a részletes tervezés. Szinte teljesen mi csináljuk nekik a terveket" - mondja egy magyar tiszt (nevét a honvéd vezérkar kérésére nem írjuk le). A magyar katonák helyzete is javult: végre minden alakulat modern amerikai harcjárművekkel és fegyverekkel - vagy legalább modernizált szovjet technikával - van ellátva.
Rendőrök és milicisták
"Az afgán hadsereg már jó, most a rendőrséggel kellene foglalkozni, és hát most is gyakorlatilag a rendfenntartás a feladatunk" - mondja a magyarok parancsnoka. De a rendőrség igen alacsony hatékonysággal működik, és legendásan korrupt, ami nagy baj, hisz' főleg nekik kellene megtartaniuk azokat a területeket, ahonnan a katonaság kiszorította a tálibokat. Egy szövetséges kiképzőtiszt a rendőrség állapotát "továbbra is katasztrofálisként" jellemezte a Narancsnak.
A megtisztított területekre a kormány önvédelmi milíciákat próbál telepíteni (nincs elég rendőr vagy katona), de ezek állandóan összebalhéznak a rendőrséggel. Nagy részük pastu, míg a rendőrség inkább tádzsik. Ráadásul a milicisták közt sok a volt ellenálló. Az előbb idézett kiképzőtiszt szerint az elmúlt fél évben vagy egy tucat fegyveres összecsapás volt a szabadcsapatok és a rendőrség közt, főleg etnikai alapon. De a milicisták egyébként is problémát jelentenek. A legtöbb afgán fél tőlük, és a magyar parancsnok szerint egy részük már vissza is pártolt az ellenséghez, mert kevesellte a pénzt, amit a kormány fizetett nekik.
A megosztott Baglanban az etnikai egyensúlyozás egyébként is mindig feszültség forrása volt. Szövetséges katonatisztek szerint az elmúlt időszakban a tartomány vezetésében fölénybe kerültek a pastuk, holott a lakosság nagyja tádzsik. Egyesek szerint az andarabi művelet mögött is ez állt. "Nagy volt a politikai nyomás. Összeállt egy erős pastu vezetés a tartományban, és példát akartak statuálni" - mondja egy főtiszt. Egy másik NATO-illetékes szerint a művelet mögött Raszul Khán, a tartományi súra vezetője állt, ő maga is andarabi, és a helyi vetélytársait akarta meggyengíteni.
Az elmúlt év eredményei arra engednek következtetni, hogy a 2014-ig esedékes, lassú és fokozatos NATO-kivonulás - ami várhatóan nem is lesz teljes - nem szükségszerűen hagy maga után teljes káoszt. Valószínűbbnek tűnik, hogy egy korrupt, önmagára jól-rosszul vigyázni tudó afgán állam néz majd szembe az életet megnehezítő, de az ország elfoglalására már aligha képes tálib mozgalommal. Legalábbis akkor, ha a háború költségeit 2014 után is kész állni a Nyugat. Tíz év háború után elég szerény eredmény, de legalább nem az a totális összeomlás, ami pár éve kinézett.
