Az elmúlt hét aligha a kedvezőbb forgatókönyveket támasztotta alá a TEPCO energetikai cég által üzemeltetett Fukusima Dai Icsi atomerőműben - a katasztrofális nukleáris balesetsorozat eszkalálódni látszik, habár a környezeti károk mértékéről és kiterjedtségéről máig sem tudunk sok biztosat. Még azt sem, hogy a kilences erősségű földrengés, a rá következő, csupán becsült magasságú cunami, illetve a hűtés leállása, s esetleg a reaktormagok (máig is csak hipotetikus) leolvadása mennyit rontott egyenként és együtt a helyzeten. Ebből a szempontból különösen kritikus az egyes, kettes, hármas reaktor helyzete: nem tudni, ezek mennyire sérültek, ahogy azt sem, hogy mi történt a bennük található nukleáris üzemanyaggal. Nem igazán lehet felmérni, mekkora a vízszint az említett erőművi blokkokban, valamint a hármas és négyes reaktor melletti pihentetőmedencékben: félő, hogy az utóbbiakban tárolt használt fűtőelemek sem úszták meg baj nélkül.
Nem sima ügy
Bizonyítékok támasztják alá, hogy a kettes, sőt talán a hármas erőmű konténmentje, biztonsági burkolata is megrongálódhatott. Úgy tűnik, a sérült kettes reaktoron tátongó 20 cm széles résen át sugárszennyezett hűtővíz - habár most már ebben is kételkednek - ömlik a szabadba, végső soron a tengerbe, és legalábbis a közvetlen, pontosan nem ismert hatósugarú környéken így is a "normális", a radioaktív jód (jód-131) átlagos koncentrációjának több ezerszeresét (jelenleg 4385-szörösét) mérik nap mint nap. A radioaktív cézium-137 koncentrációja "csupán" az 527-szeresére növekedett, ám ezért jobban aggódnak, hiszen ennek felezési ideje 30 év. A rést hiába próbálták betömni betonnal, majd ezt követően valamiféle papír- és műanyag alapú, víz hatására aktiválódó polimerzselével a szakemberek. A legújabb elképzelés szerint valamiféle iszapgáttal próbálkoznak - kár, hogy ez csak a vertikális áramlást fogja meg, márpedig a radioaktív szennyezést már a talajvízben is kimutatták.
Ma már a japán illetékesek is úgy számolnak, hogy legalább három sérült reaktorblokkot többé nem lehet üzembe helyezni, sőt legutóbb afféle kósza ötlet gyanánt felmerült az is, hogy a sérült erőművi elemeket valamiféle külső, esetleg vasbeton védőburkolattal zárnák el a környezettől, meggátolva a további szivárgást. Nincs ember, akinek erről ne a csernobili betonszarkofág jutna az eszébe - hiába próbálták eddig is (persze nem alaptalanul) tompítani a két eset közötti párhuzamot. Lehet, hogy egyelőre még mindig jobb a helyzet, mint Csernobilban volt huszonöt évvel ezelőtt. Például grafit híján nem következett be az ottanihoz hasonló tűz és robbanás, a fűtőelemek pedig - és ezt a nukleáris szakértők nem győzik hangsúlyozni - nem tudnak nukleáris robbanást produkálni, mivel ahhoz nagyon kicsi bennük az urán-235-koncentráció. Azt azonban tudni kell, hogy a három sérült reaktorban s a szintén károsodott (tönkrement?) pihentetőmedencében található urán tömege (570 tonna) pontosan a háromszorosa annak, amennyi (180 tonna) a csernobili katasztrófát szenvedett négyes blokkban volt - és a java még ma is ott "figyel" a beton "szemfedő" alatt.
Jobb hírekkel csupán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bírt előállni - kár, hogy bennük igencsak megrendült a bizalom. Ezek szerint vasárnap óta már külső, megbízhatóbb áramforrás táplálja a hűtőrendszert, bár azt a TEPCO is elismerte, hogy rengeteg munka kell a reaktorok biztonságos hűtésének biztosításához. Sajátos rekord, hogy a becslések szerint az események csúcspontján az egyes reaktor belsejében a hőmérséklet elérhette a 2700 fokot - ez már magasabb is lehet, mint az efféle erőművekben használt kevert oxidos fűtőanyag olvadáspontja, ráadásul ez utóbbi, mint kiderült, jócskán tartalmaz súlyosan mérgező és radioaktív plutóniumot is.
Csontjaikban érzik
A nukleáris katasztrófahelyzet különösen morbid következményeként egyszerűen nem merik összeszedni az erőmű sok kilométeres sugarában heverő, s nyilván már erősen oszlásban lévő holttesteket - mivel azok a gyanú szerint maguk is erősen szennyeződtek radioaktív jód-, cézium- és stronciumizotópokkal. Attól tartanak, hogy ha hamvasztanák őket, a levegőbe jutnának a radioizotópok (melyeknek a tűz meg sem kottyan, s csak felezési idejüktől függően tűnnek el), hagyományos temetkezés esetén pedig a talajt szennyeznék el - kíváncsiak lennénk, kinek jut először eszébe az ólomkoporsó, ami magában is szennyezheti a talajt?
Egyébként kifejezetten a nukleáris katasztrófa egyetlen halálos áldozatot sem követelt (az erőműt üzemeltető cég két alkalmazottját a múlt héten találták meg a nukleáris üzem addig megközelíthetetlen reaktorcsarnokában - halálukat állítólag mechanikai sérülések okozták), ezzel szemben a szeizmikus szökőár halottainak és élve soha elő nem kerülő eltűnt áldozatainak száma a 28 ezret közelíti. Közben a magasabb légkörbe került, kis koncentrációjú nukleáris szennyezés körbejárja a Földet - a minap már Magyarország területén is lehetett érzékelni. Az elsősorban csapadékvízzel érkező, főleg jódizotópokból származó háttérsugárzás helytől függően 15-60-szor nagyobb volt, mint a normál átlagos érték, ám ez még mindig a töredéke a nagyságrendekkel magasabb egészségügyi határértéknek, így továbbra sincs értelme jódot fogyasztani.
