A Donald Trump amerikai elnök által bejelentett (majd néha visszavont, esetleg újra bejelentett) vámok, a kereskedelmi partnerek erre adott dühös reakciói először csak meghökkentették a világot, ám ezt gyorsan a piaci szereplők kétségbeesése váltotta fel. Nem véletlen, hogy amikor április 3-án életbe lépett az új trumpi vámrendszer (lásd Kivetették reánk című keretes írásunkat), a piac sokkszerűen reagált. Egyetlen kereskedési nap leforgása alatt csaknem 3 ezer milliárd dollárral csökkent az amerikai tőzsdéken forgalmazott értékpapírok értéke és esett a dollár árfolyama, valamint az amerikai állampapírok hozama. A Bloomberg szerint a világ 500 leggazdagabb emberének együttes vagyona 208 milliárd dollárral csökkent egyetlen nap alatt. Az új vámok által sújtott országok sem jártak jobban, például a német tőzsdeindex (DAX) is 3 százalékkal csökkent április 3-án, a japán Nikkei esése 3-án 2,77, április 4-én már 2,75 százalék volt.
Habár a piac utóbb némileg korrigálhat, az amerikai kormányzat megbízhatóságába és kiszámíthatóságába vetett hit romokban hever. Az eddigi, amúgy is visszafogott, aggodalommal kevert bizakodást a mélyülő recessziótól és az elszabaduló inflációtól való extrém félelem váltotta fel mind az Egyesült Államokban, mind a világ trumpi vámháborúval sújtott más fertályain – márpedig, ha valamitől ennyire félnek a gazdaságban, az többnyire be is következik. Öröm az ürömben, hogy közben kétévi minimumára zuhant az olajár – ám sajnos ez is a kedvezőtlen kilátásokkal áll összefüggésben.
A világ számára nem maradt más, mint hogy feltételezze: a dühös csapkodáson, az irracionálisnak tűnő improvizációkon túl akad némi racionális mag is Trump cselekedeteiben. Úgyhogy érdemes ebből a szempontból megvizsgálni a hívei által lelkesen, az elemzők által inkább ironikusan trumponomicsnak nevezett sajátos irányzat intellektuális-tudományos hátterét.
Egyszer megevett csokoládé
„Azok a »gyakorlati emberek«, akik mentesnek vélik magukat minden szellemi befolyás hatásától, rendszerint valamelyik rég elhunyt közgazdász rabszolgái. Magas állásokat betöltő őrültek, akik hangokat hallanak a levegőben, hajdani könyvmolyoktól kölcsönözték rögeszméik magvát” – írta 1936-ban John Maynard Keynes, a 20. század egyik legnagyobb hatású és legokosabb közgazdásza. Találó leírása tökéletesen illik Trumpra és a trumponomicsra is.
Bár újszerűnek tűnik, a Trump-kormányzat valójában egy régi gazdaságpolitikai gyakorlatot folytat, amelyet importhelyettesítő iparosításnak (angol rövidítéssel: ISI) neveznek, és amelynek mind az Egyesült Államokban, mind a világ más részein akadnak előzményei (lásd Bajjal járt című keretes anyagunkat). Ez a gazdaságpolitika azon az elméleti megfontoláson alapul, hogy egy gazdaság importvámok és számszerű kvóták segítségével is ösztönözheti ipari szektorának növekedését annak érdekében, hogy megvédje a még éppen csak fejlődő hazai iparágakat a nemzetközi versenytől. Hangsúlyozzuk, mindez a szűz területen való iparosításra vonatkozik, nem egy valaha volt és részben leépült ipari-technológiai univerzum újrateremtésére, mint amire például olyan, Amerikából szemlélve távoli egzotikus országokban törekednek, mint az orbáni Magyarország. A trumpi kijelentésekből áradó naiv merkantilizmus (szótári jelentése szerint: olyan gazdaságpolitika, amelynek célja az export maximalizálása és az import minimalizálása) utoljára XIV. Lajos francia király és kedvenc pénzügyminisztere, Colbert idejében volt divatos. A magas vámok politikája Trumpék vágyaiban ráadásul összekapcsolódik az erős valuta fenntartásának szándékával: ez ugyanis a belföldi árakat vonzóvá teszi az iparosításhoz szükséges tőkeimport számára.
Az efféle, természetszerűen győzteseket és veszteseket teremtő politika azonban számos kockázatot rejt magában. Eddig az Egyesült Államokhoz hasonlítható egyetlen globális jelentőségű nemzet sem próbálkozott ilyesfajta protekcionista újraiparosítással. Számos közgazdász attól tart, hogy ez a politika nemcsak az Egyesült Államok fő kereskedelmi partnereit sodorja recesszióba, hanem saját magát is – és összességében lassítaná a globális növekedést.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
