Ítélet Marine Le Pen ügyében

Apja lánya

Külpol

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

„A bíróságnak a bűnismétlés kockázata mellett azt is mérlegelnie kellettszólt az ítélet március 31-én Marine Le Pen és huszonnégy társa bűnperében –, hogy milyen zavaróan hatna a demokratikus jogrendre, hogy ha olyan személy lenne jelöltje és esetleges nyertese a 2027-ben esedékes elnökválasztásnak, akit sikkasztásért és hűtlen kezelésért első fokon mellékbüntetésként eltiltottak a közügyektől, és akinek büntetését feltehetően a másodfok is jóvá fogja hagyni.” Az ítélet, főleg a mellékbüntetés miatt, nagy hullámokat kavart a francia közéletben. Míg a szélsőjobb „bírói diktatúráról”, „az igazságszolgáltatás államcsínyéről” beszél, mások abban az illúzióban ringatják magukat, hogy ezzel sikerült végérvényesen megakadályozni, hogy Marine Le Pen, a korábbiaknál sokkal nagyobb eséllyel, negyedszerre is induljon az államfői posztért, ezúttal a 2027-ben esedékes választáson (képviselői mandátumáról nem kell lemondania). Pedig egyáltalán nem zárható ki, hogy ötéves eltiltása a választott funkciók betöltésétől inkább használ, mint árt a magát a francia jogrend, illetve a politikai rendszer áldozataként beállító politikus karrierjének, és csak arra jó, hogy továbbnövelje az igazságszolgáltatás iránti bizalmatlanságot meg a Nemzeti Tömörülés (NT) népszerűségét. És hogy még jobban megossza a franciákat…

Elvárások és felelősség

Akárhogyan is, tény, Marine Le Pent, több volt EU-képviselőt és ezek asszisztenseit korántsem koncepciós eljárásban, korántsem mondvacsinált váddal állították bíróság elé. A büntetőbíróság (Bénédicte de Perthuis tanácsa) azt rótta fel nekik, hogy 2002 és 2016 között, negyvenhat hónapon át az európai parlamenti képviselők kiadásaira az EU-tól kapott 4,5 (más források szerint 4,1) millió eurót a vezető pártkáderek részben felélték, részben betették a 2018-tól NT-re átkeresztelt NF pártkasszájába. Ráadásul a hűtlen kezelést, plusz az orgazdaságot, a fiktív foglalkoztatást a párt vezetője, illetve az NF EP-képviselői és az asszisztenseik „folytatólagosan” és „bűnszövetkezetben” követték el.

A védelem arra hivatkozott, hogy az EP-képviselők asszisztensei csakugyan dolgoztak; ami igaz is, csakhogy a vád szerint az asszisztensek az EP-ben semmilyen munkát nem végeztek (holott az EU-tól ezért kapták fizetésüket), kizárólag a pártnak dolgoztak – innen a fiktív foglalkoztatás vádja. A bíróság Marine Le Pen mellett az NF kilenc volt EP-képviselőjét, valamint a párt tizenkét EP-be delegált asszisztensét is elmarasztalta; Marine Le Penre – a már említett közügyektől való öt év eltiltás mellett – négy év elzárást szabott ki (ebből kettő elektronikus nyomkövetővel „letöltendő”, kettő felfüggesztett), plusz 100 ezer euró pénzbírságot. (Egyébként az elkövetett bűncselekményre kiszabható legsúlyosabb szankció tíz év elzárás és mellékbüntetésként tíz év eltiltás a közügyektől.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.