Parlamenti választás Szlovákiában

Ha megy is, inkább jön

Külpol

Folytatja-e Robert Fico, és ha igen, kivel? Tovább aprózódhat-e a jobboldal? Hány magyar párt marad talpon? Visszakerül-e a térképre Ján Slota volt alakulata, a Szlovák Nemzeti Párt?

Elég ócska kampánnyal hangol Szlovákia a március 5-i választásokra. Az ország az év második felében az Európai Unió soros elnöke lesz, sokan blamázstól tartanak, nem véletlenül. A spontán égés adott lenne pusztán azzal, ha a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) éppen a kormányrudat markolászná abban az időszakban. A másik, szinte garantált bukta a menekültkérdés miatt történhet, ez esetben viszont szinte az összes párt garancia a balhéra.

 

A kormány

 

Szlovákiába egyetlen menekült sem érkezett szárazföldön, önként. A bősi menekülttáborban van néhány, de azokat Ausztriától kapta az ország, rajtuk kívül repülővel szállítottak még pár száz iraki keresztényt Homonnára. Nem és nem akarnak jönni, pedig Robert Fico miniszterelnök a kampány végére már mobilkerítést is vett, és belengette, hogy lezárja a magyar és az osztrák határt. Fico összetetten idegenellenes, senki nem tud a nyomába lépni, a pártok mégis itt próbálják őt előzni.
A parlamenten kívüli Magyar Közösség Pártja (MKP) aláírásokat gyűjt a menekültek ellen, Nógrádi Györgyöt turnéztatja a magyarok lakta régiókban, mondván, hogy Dél-Szlovákia a migránsválság fenyegetése alatt áll. Nógrádi azután akadt az MKP horgára, hogy az összes magyar újság megírta róla, mekkora blöffmester, a kampányesteken összeesküvés-elméletekkel teletűzdelt mesefolyamot hallhat a nagyérdemű. Az MKP Nógrádin kívül még Mága Zoltánt vetette be. A menekültkérdésben egyetlen párt képes normális hangot megütni, a magyar–szlovák vegyes formáció, a Híd. A kvótákat ugyan ők is elutasítják, de a gyűlölködést és a határzárat is. (A Híd a népbutítás könnyedebb válfaját kultiválja: idén Peter Šrámekkel, Kovács Katival és Keresztes Ildikóval etette a választót, négy évvel ezelőtt még Lagzi Lajcsi állt a színpadon, akire idén nem számíthatott.)

Szlovákia biztató makrogazdasági mutatókkal néz a választások elé. A munkanélküliség és a költségvetési hiány csökken, a gazdaság teljesítőképessége javul; Ficóék ráadásul ingyen vonatoztatják a nyugdíjasokat és a diákokat, a voksolás közeledtével pedig elfogadtak 15 szociális csomagot. Az elégedetlenség mégis nő – persze nem annyira, hogy a Smer–SD (Irány–Szociáldemokrácia) ne nyerje meg simán a választást, de a 40 százalékos támogatottság már a múlté, a voksok egyharmadára számíthatnak. Mindez főleg azért, mert a menekültválság mint téma kifulladóban, háttérbe szorította a nővérek és a pedagógusok hangos elégedetlensége. A kormány osztogat, de rendszerszintű megoldásokat képtelen kínálni, nem tudott megbirkózni az egészségügy és az oktatás problémáival. Akut nővérhiány alakult ki, miután az alacsony bérek miatt több kórházban felmondtak az ápolók, s a pedagógusok is a pénztelenség platformjáról indították sztrájkjukat. A kormányról az is kiderült, hogy többet lop a korábbiaknál, ami pár tízezer választó szemét már szúrni kezdte. Noha az egészségügyet átszövi a korrupció, a nagy állami megrendelések jó részét előre leosztják, s az offshore cégek az állami húsosfazék közvetlen szomszédságában terítettek meg (tavaly a tíz legnyereségesebb cég közül három volt offshore), Szlovákiában az elmúlt négy évben senkit nem ítéltek el korrupció miatt az állami szférából.

 

Az ellenzék

 

Az ellenzék ebben a helyzetben a földbe döngölhetné az egyetlen kormánypártot, de nem teszi – azért, mert szétforgácsolódott. Az egy szem baloldali populista párttal szemben hat-hét esélyes jobboldali párt indul. Ezek nagy része ott volt a 2010 és 2012 között regnáló, ám csúfosan megbukott Radičová-kormányban is. Akkor a fő erő a miniszterelnököt is adó SDKÚ volt, amely azóta darabokra hullott, s az esélytelenek biztonságával várhatja a hét végi népítéletet. A legerősebb jobboldali párt a Sieť (Háló) lett, amely akár 15 százaléknyi szavazatot is besöpörhet. Az államfőválasztáson meglepetésre harmadik helyet szerző, a politikai szlengben csak Mr. Egóként emlegetett Radoslav Procházkát ugyan megpróbálták néhány pártfinanszírozási botránnyal kompromittálni, de az új arcokra építő párt stabilan hozza a második helyet a felmérésekben. A harmadik helyre rendre az SNS-t mérik. A Ján Slotát levetkőző, retorikáját felhígító, a magyarkérdést jegelő, az idegenellenességet és az EU-kritikát hangsúlyozó párt az új elnökkel, Slota aktatáska-hordozójával, Andrej Dankóval, a méretes ostobaságokat beszélő ügyvéddel biztos bejutónak számít. Néhány jobboldali párt meglepetésre koalícióképesnek nevezte az SNS-t, egyértelműen csak a magyar pártok utasítják el.

Az SNS erősödése egyetlen pártnak használhat: a Smernek. Ficóék számára a legegyszerűbb koalíciós partner lenne, hiszen a mutyizni és mutyizni hagyni elv gond nélkül érvényesülhetne. Az ugyanis biztos, hogy a Smernek koalíciós partnerre lesz szüksége – Fico pár hónapja már partnerséggel kínálgatja a Sieť-et, a kereszténydemokratákat (KDH), a Hidat és az MKP-t is. Valójában a legegyszerűbb dolga az SNS-szel és az MKP-val lenne, hiszen ezek agendája világos és szűk, az előbbinek a nemzeti kirakat, az utóbbinak a szlovákiai magyarok ügye a fontos, emellett Fico a menekültkérdésben is nagyszerű partnerre találna mindkettőben. Negyedik, ugyancsak biztos befutó helyen a Most-Híd áll, és az is biztos, hogy több szavazatot söpör be, mint a négy éve elért 6,9 százalék. Bugár Béláék fél éve azt hangsúlyozzák, hogy jobboldali kormányt akarnak, még ha az öt pártból állna is, s azt is bizonygatják, hogy nem lépnek koalícióra Ficóval. Ha mégis összeállnak a Smerrel, az akár a párt végét is jelenthetné, hiszen szlovák részről az a liberális, városi réteg támogatja a Hidat, amelynek szemében Fico a populizmus, a lopás és az intolerancia baloldali ördöge.

A másik három megkörnyékezett párttal már bonyolultabb a helyzet, hiszen mindháromnak komoly jobboldali gazdasági programja van. A KDH gyengélkedik a korábbi évekhez képest, de becsúszik a parlamentbe; rajtuk kívül még két kis jobboldali tömörülés rúghat labdába, ezek vonzáskörzete a szélsőkonzervatívtól a fővárosi liberális szavazóig terjed, s mindkettő nyakig benne volt a Radičová-kormány bukásában. Az SaS és a két pártból álló OĽaNo-Nova olyan partner, akit senki sem akar, de a végén jól jöhetnek egy jobboldali kormány megalakításához. Mindkettő megugorhatja az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Rájuk Fico nem számíthat.

Arra, hogy az MKP hat év után visszajusson a parlamentbe, kicsi az esély. A fogadóirodák szerint a stabil 4,3 százalékot hozzák, ennyit kaptak négy és hat éve is. Orbán kedvencei fél évvel ezelőtt még befutónak számítottak – ám elkezdtek kampányolni. Miután kiderült, hogy nem jön össze a magyar összefogás a választások előtt, ugyanazt a támadó stílust választották, amely 2010-ben a parlamenten kívülre juttatta őket. Ezúttal kevésbé politikai ellenfelüket, a Hidat vették célba, hanem inkább a szlovákiai magyar intézményrendszer egy-egy képviselőjét, újságot, színházat. Berényi József napjai meg vannak számlálva a párt élén egy újabb bukás esetén, s minden bizonnyal Bárdos Gyula, a korábbi államfőjelölt követi őt az elnöki tisztségben.

 

*

A szombati választás után három lehetőség állhat elő. Fico és a Smer képes lesz az SNS-szel kormányt alakítani, és ezt a jobboldali pártok nem tudják megakadályozni. Az ország szempontjából ez a legsötétebb forgatókönyv. Megeshet, hogy Fico kénytelen lesz megriszálni magát a jobboldali pártok előtt, mert túl szűk lesz az egyik vagy a másik tábor többsége. Piaci pletykák szerint a Smerben többen is nem akarnak ismét közösködni az SNS-szel. Ez esetben egy ingatag bal–jobb koalíció jöhet létre, a jobboldali partnert – bárki legyen is az – a sajtó és a többi ellenzéki párt darabokra fogja tépni. És végül megeshet az is, hogy Fico nem tud koalíciót alkotni senkivel. Erre már felkészült, többször meglebegtette, hogy ellenzékben is el tudja magát képzelni. Kényelmes pozíció lenne számára. A sok kis pártból álló jobboldali ellenerő valószínűleg ismét megbuktatná önmagát, s Fico előbb-utóbb újra győzedelmesen térhetne vissza – jó pár évre.

Akármi is legyen szombaton a végkimenet, Szlovákiában nem lesz radikális fordulat. Fico mindent úgy csinálna majd, ahogyan eddig, a jobboldali pártoknak pedig oly sok különféle érdekük van, hogy a közös nevező minimális mozgásteret biztosítana számukra.

(A szerző a pozsonyi Új Szó főszerkesztője)

Figyelmébe ajánljuk