Hajnalban bombázta Kijevet, délután a békéről egyeztetett Putyin

Külpol

Nagy erejű robbanások rázták meg Kijevet szerda hajnalban, irodaházat, lakótelepet és raktárat ért támadás. Ilyenre rég volt példa, de azok nyomai is megvannak még.

A légiriadó szinte menetrendszerűen szólal meg éjszaka, aztán sok esetben még egyszer valamikor hajnalban, de ezzel szinte senki sem foglalkozik; az emberek inkább a másik oldalukra fordulnak és alszanak tovább. Szerda hajnalban azonban mindenki felébredt, a ballisztikus rakéták ugyanis sokkal hangosabbak, mint a drónok – és pusztítóbbak is.

A város több pontját is támadás érte, ahogyan a Telegram-csatornákon fogalmaztak: mindenhol hallották Kijev visszhangját. Nemcsak a fővárost érte támadás: összesen hét ballisztikus rakétát indítottak az oroszok, emellett több mint száz drónt is útjára küldtek. A drónok nem okoztak pusztítást, a letöbbet leszedték, ám a ballisztikus rakétákkal más a helyzet. Ha ki is lövik, a lehulló darabjaik is nagy pusztítást vihetnek véghez.

Az éjjel három helyszínt is találat ért Kijevben, amire hosszú ideje nem volt példa. A legnagyobb pusztítást Obolon városrészben okozta egy rakéta, két irodaházat letarolva. Egy ember meghalt, hárman megsebesültek, köztük egy kilencéves gyerek. Valamivel kijjebb, észak felé egy lakóház gyulladt ki, a város déli részén pedig egy raktár.

 
Szétbombázott irodaházak
Fotó: A szerző felvétele
 

Az irodaházaknak csak a váza maradt meg, az ablakok és ajtók tokostul kiszakadtak. Az egyik épület lépcsőházának hatalmas üvegablakai porrá törtek, mögöttük a növények sértetlenül megúszták a robbanást – az éjszakai mínusz tíz és a nappali legfeljebb mínusz három fokos hőmérsékeltet azonban aligha élik túl. A környező épületeknek, köztük lakóháznak is, kitörtek az ablakai, az utcát, a parkolót beterítette a törmelék, kő- és aszfaltdarabok.

Az egyik épület aljában, amelyik csak az ablakait veszítette el, a kávézó kinyitott, táblán is hirdetve, hogy ma mindenki ingyen fogyaszthat. A tűzoltók azt mondták, semmi sincs a környéken, amit érdemes lett volna megsemmisíteni. Iroda, iroda, lakóház, iroda – mutatott körbe egyikük. A másik két helyszínen is hasonló a helyzet. Nehéz lenne azt mondani, hogy irányt tévesztettek a rakéták és véletlenül csapódtak egy modern lakótelep közepébe vagy irodaövezetbe – főleg úgy, hogy ezek a rakéták tízméteren belüli pontosságra képesek.

Nem először lőnek civil célpontra

Bár valóban régóta nem rázta meg Kijevet hasonló csapás, azért volt ilyenre példa 2024-ben is, tavasszal és nyáron. A tavalyi támadások is civil célpontok ellen irányultak, semmilyen katonai vagy ipari létesítmény nem volt egyik közelében sem.

Márciusban egy kulturális intézményt ért támadás, a Kijevi Állami Dekoratív Ipar- és Tervezőművészeti Akadémiát. Az épület egyik fele ép, a másik fele azonban teljesen megsemmisült, a színházterem hátsó falán szinte ki lehet látni. A pianínót a színpad oldaláról valószínűleg senki sem merné elmozdítani. Egy ideig nem volt fűtés, mert a gázvezeték megsérült; meg lett javítva, de hogy újjáépül-e, ami leomlott, a jövő zenéje.

 
A tervezőművészeti akadémia
 Fotó: A szerző felvétele
 

Andrij Dubcsak, aki maga is haditudósító és többször megjárta katonaként is Donbaszt, épp békésen aludt feleségével és a két macskával, amikor becsapódott a szemközti akadémiai épületbe a rakéta. Lényegében pucéran rohantak ki a lakásból, miután ripityára tört minden ablaka. Az egy dolog, hogy munka közben állandó a feszültség, vagy Bahmutban percenként követték egymást a robbanások, de az nagyon más, amikor az ember mindezt hátrahagyva hazamegy, azt hiszi, nyugalom van, majd becsapódik a szomszédba egy ballisztikus rakéta, mondja.

 
A tervezőművészeti akadémia színházterme a pianínóval
Fotó: A szerző felvétele
 

Ha két órával később jön a becsapódás, akkor vagy ötven gyerek is lett volna az épületben, mert azon a részen volt egy tornaterem, öltözővel, mindennel. Andrij most csak a családjával foglalkozik, a feleségével, aki maga is újságíró, és a kéthónapos kisfiukkal. Külön alszanak, de ha megszólal éjszaka a sziréna, átmegy a babához és Lizához, hogy legalább együtt haljanak meg, mondja megvonva a vállát.

 
A 2024 júliusában lebombázott gyerekkórház
Fotó: A szerző felvétele
 

Július elején az ország központi gyerekkórházát rombolt le egy rakéta, hétfő délelőtt, pont akkor, amikor tele volt az intézmény fekvő és járóbetegekkel. Egy szimpla rakétatámadás ma már nemigen kerül be a hírekbe, nem akkora szenzáció, de egy gyerekkórház bombázása mindenhol hír, mondja keserűen Krisztina Berdkinszkijk újságíró, aki tizenöt percre volt, és épp a kávéját iszogatta, amikor becsapódott a rakéta. Azonnal odament, képeket és videókat készített, tudósított, dolgozott. Dolgozott, ahogy mindenki más, az orvosoktól kezdve a civileken át a tűzoltókig. Volt olyan operáció, amit folytatni kellett a támadás ellenére. Egyetlen gyerek sem halt meg, a lebombázott melléképületben nem volt épp senki, egy látogató és egy orvos azonban nem élte túl a támadást.

 
Plüssállat a romok között – a gazdája túlélte
Fotó: A szerző felvétele
 

Trump termékeny telefonbeszéltetése

Ezek a rakétázások aligha foghatóak fel másként, mint a lakosság elleni erőszaktételként. Ebbe a kategóriába sorolható az is, amikor az infrastruktúrát támadják az orosz rakéták, hiszen a fűtés, a világítás, a víz hiánya a lakosságot sújtja leginkább. Igaz, abban nem feltétlenül halnak meg az emberek, ha nincs víz, csak nagyon kellemetlen. Ám

a lakóépületeket, kórházakat, iskolákat vagy egyéb intézményeket ért rakétázások csak arról szólhatnak, hogy az embereket megöljék.

Az, hogy a főváros elleni támadások épp abban az időszakban történtek, amikor mindkét fél azon manőverezik, hogy valahogyan újraélesszék a béketárgyalásokat, arra enged következtetni, hogy Putyin nem készül a békére – mondta Volodimir Zelenszkij nem sokkal a becsapódások után. Szerinte az Ukrajna elleni orosz terror magától nem ér véget, a nyugati partnereknek nagyobb nyomást kell gyakorolniuk az orosz elnökre.

Egyelőre nem látszik ez a nyomásgyakorlás, sőt. Donald Trump amerikai elnök arról számolt be a közösségi médiában, hogy „hosszas és rendkívül termékeny telefonbeszélgetést” folytatott Vlagyimir Putyinnal, és megállapodtak abban, hogy csapataik azonnal megkezdik a tárgyalásokat, és megállapodtak abban is, hogy meglátogatják egymás országait. „Ahogy mindketten megállapodtunk, meg akarjuk állítani az Oroszországgal/Ukrajnával folytatott háborúban bekövetkező több millió halálesetet.” Trump ezt követően Zelenszkijjel is telefonozott, annak részleteiről azonban nem számolt be. A hírek arról szóltak, hogy a héten az ukrán és az amerikai elnök találkozni fog, egyelőre ennek valószínűsége azért meglehetősen kicsi. Zelenszikij azt közölte, pénteken a müncheni biztonsági konferencián találkozik J. D. Vance amerikai alelnökkel és Marco Rubio külügyminiszterrel.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.