Líbia

Harcosok klubja

  • - kovácsy -
  • 2014.08.31 12:07

Külpol

Ha végigfutunk a Közel-Kelet térképén, kénytelenek vagyunk belátni, hogy a 2011-es forradalmi hullám, az "arab tavasz" lényegében sehol sem hozott jobb életet, több szabadságot, demokratikusabb viszonyokat - sőt. Most már jól látható, hogy ami annak idején diktátorbuktató hősies tömegek, nyugatias, a nemzetközi híráramba ügyesen és látványosan bekapcsolódó diákok végsőkig elszánt küzdelmének tűnt, az a legjobb esetben is a gyűlölt vezető távozásáig volt eredményes, utána pedig csak a káosz következett, atavisztikus ellentétek előbukkanása, polgárháború, vagy a régi helyzet visszazökkenése.

Líbia esetében a belháború egyelőre nem tart ott, ahol Szíriában, eszkalálódásának esélyei azonban adottak, és az elmúlt hetekben látványosan romlott a helyzet. Miután a líbiai vezetőt, Moammer Kadhafit - tisztségének hosszú elnevezésében a "vezér" és "útmutató" kifejezés utal élethossziglan dédelgetett ambícióira, melyek között látványos pánarab, sőt pánafrikai egyesülési elgondolások szerepeltek, miközben országában még kormányzati adminisztráció sem épült ki - a felkelők zavaros körülmények között megölték, a hatalmat a mintegy 1700 milícia, felkelőcsoport vette át. Természetesen nem koalícióba tömörülve, hanem többnyire egy-egy terület fölött gyakorolva felügyeletet, egymással hullámzóan intenzív konfliktusos viszonyban. Líbia amúgy sem volt soha egységes ország, a klánok, törzsek torzsalkodásait, melyek középpontjában az olajvagyon elosztása állt volna, egyszerűen lenyomta, elfojtotta a diktatúra. Kadhafi megbuktatását követően 2012 júliusában tartottak először választásokat. Elismerésre méltó módon több mint hatvanszázalékos volt a részvétel az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztásában, amely a kormányt és vezetőjét választotta meg. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megválasztása már nem keltett ekkora érdeklődést, az idei képviselőházi választásokon pedig mindössze a jogosultak 18 százaléka vett részt. A legfőbb ok egybehangzó vélemények szerint a csalódottság, az, hogy Kadhafi bukása óta nem történtek mélyreható változások, a létfeltételek nem javultak. Sokakban az kelt elégedetlenséget, hogy nem tűntek el a közéletből a letűnt rendszer ebből vagy abból a korszakából ismerős arcok - az érintettek persze tiltakoznak a gyakran kétségkívül sommás bírálatok ellen. Mások életét a közbiztonság hiánya, a mindennapos félelem, a milíciák közötti konfliktusok fenyegető folyamatossága nehezíti meg.

A képviseleti rendszernek - az Általános Nemzeti Kongresszusnak - részben a hatalmi harcok gyengítik a súlyát (két év alatt öt miniszterelnöke volt az országnak), és jelenleg is vitatott, ki a tényleges kormányfő. A jelentősége szinte csak abból áll, hogy részben leképezi azokat a konfliktusokat, amelyeket a fegyveres szervezetek erőszakkal igyekeznek rendezni. Még a forradalmi idők teremtették meg a kétségkívül önfeláldozó módon küzdő milíciák hatalmát, amelynek például az az egyik abszurd következménye, hogy egymással harcban álló fegyveres csoportok katonái egyaránt a költségvetési forrásokból kapják a fizetésüket. E csoportok egy része egy-egy városhoz - így a Tripolitól nyugatra fekvő Miszrátához vagy a délre lévő Zintanhoz - kötődik, és hiába voltak egykor szövetségesek, most egymás legelszántabb ellenségei. Jelenlegi harcaik középpontjában a tripoli repülőtér áll, amely a harcok miatt nagyjából használhatatlanná vált, a kereskedelmi flotta mozgásképtelen, mindössze három gépet sikerült az utolsó pillanatban Máltára menekíteni. Azóta - vagyis múlt péntek óta - a líbiai légtér le van zárva, a harcok viszont tovább folynak, és most éppen a kőolajtartályokat borították lángba, pont most, amikor lassan beindult a gazdaság szempontjából létfontosságú olajkivitel.

Egy másik fontos konfliktus - részben átfedve az iméntit - a kormányhű és az iszlamista csoportokat állítja szembe egymással. Az utóbbiak fő ereje az Anszar el-Sárijja nevű csoport, melynek legádázabb ellensége az a kalandos életű Kalifa Haftar tábornok, akitől az iszlamizáló pártokat nem kedvelők a stabilitás végre-valahára bekövetkező megteremtését várják. Haftar eredetileg Kadhafi puccsista fegyvertársa, vezérkari főnöke volt. A csádi háború idején azonban fogságba esve sorsára hagyta a líbiai vezető. Haftar ezután az Egyesült Államokba emigrált, erősen gyanítható, hogy szoros kapcsolatba lépett a CIA-vel, és a forradalom idején tért újból haza. ' lett az ország keleti részének egyik fő katonai vezetője.

A politikai életbe meglehetősen ellentmondásos módon kapcsolódott be: idén februárban bejelentett egy nem létező puccsot a választott kormány megbuktatására, mert sokallta a kabinetben az akár csak mérsékelt iszlamista kötődésű pártok jelenlétét. Ennyiben emlékeztet a Muszlim Testvériséget hozzá hasonlóan utáló egyiptomi tábornok-elnökhöz, el-Sziszihez. Viszont a szekuláris gondolkodásúak körében is sokakat riaszt állítólagos opportunizmusa és - a térségben kevéssé szokatlan módon - Amerika-barátsága.

Haftar a múlt héten úszott meg egy gyilkossági kísérletet, és egyelőre nem látszik, hogy az amerikaiak, akik a Tripoliban folyó kemény harcok miatt erős katonai kísérettel ideiglenesen áttelepítették a nagykövetségüket Tunéziába, állást akarnának foglalni a belviszályban. Az viszont valószínű, hogy Haftar tábornok nagyhatalmú milíciája, a Líbiai Nemzeti Hadsereg a jövőben sem fog tartózkodni a vérontástól, ami egy tényleges polgárháború kitöréséhez vagy a szíriai-iraki típusú széteséshez is vezethet akár.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.