Határozott a finn védelmi bizottság: a NATO-tagság a legjobb megoldás

Külpol

A finn elnök és a miniszterelnök is csütörtökön jelenti be álláspontját.

Petteri Orpo, a védelmi bizottság elnöke az állásfoglalás ismertetésekor hangsúlyozta, hogy Oroszország ukrajnai hadműveletével a biztonságpolitikai helyzet radikálisan megváltozott.

A finn kormány hozzávetőleg egy hónapja mutatta be biztonságpolitikai elemzését, amelyben megvilágította az észak-atlanti katonai szövetséghez történő csatlakozás előnyeit és hátrányait. Az előterjesztést összesen tíz parlamenti bizottságnak kell véleményeznie, de mindenekelőtt a védelmi bizottság állásfoglalása számít döntőnek.

Sauli Niinistö finn elnök csütörtökön szeretné ismertetni saját álláspontját az ország lehetséges NATO-csatlakozását illetően. Az Iltalehti című helyi lap szerint Sanna Marin miniszterelnök is aznap kíván nyilatkozni az ügyben. Az államfő végül a kormánnyal közösen fog dönteni arról, hogy Finnország benyújtja-e csatlakozási kérelmét.

A Yle finn közszolgálati televízió megbízásából elvégzett egyik friss közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a megkérdezettek több, mint háromnegyede, vagyis 76 százaléka támogatná az eddig semleges státuszú ország csatlakozását az észak-atlanti szövetséghez.

Peter Hultqvist svéd védelmi miniszter a svéd rádiónak nyilatkozva kedden arról beszélt, hogy az északi régió védelmi képességei megerősödnének, ha Svédország és Finnország csatlakozna a NATO-hoz, mert a szövetség keretein belül lehetővé válna a közös védelmi tervezés.

Svédország és Finnország a tervek szerint most, májusban hoz összehangolt döntést a NATO-csatlakozási kérelméről, reagálva az Ukrajna elleni orosz hadműveletre. A NATO főtitkára a múlt héten Brüsszelben biztosította a két országot arról, hogy felvételük gyorsan megvalósulhat. A két skandináv ország csatlakozását mindazonáltal minden NATO-tagállamnak jóvá kell hagynia.

Moszkva "komoly következményekkel", köztük nukleáris fegyverek Kalinyingrádba telepítésével fenyegetődzött arra az esetre, ha Svédország és Finnország csatlakozik a NATO-hoz.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.