Van abban valami igazán kellemes, ha az első sorba ül le az ember egy kerekasztal-beszélgetésen. Tegnap este, az Ökopolisz által szervezett, Itt az elnök, hol az elnök? című rendezvényen például az első sorban ülők (jelen esetben csak jómagam) a beszélgetés kezdete előtt hallhatták, amint Pintér Károly egyetemi tanár töredelmesen bevallja az est másik résztvevőjének, Lakatos Júlia politikai elemzőnek, hogy ő bizony egyáltalán nem gondolta volna pár hónappal ezelőtt, hogy Donald Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje. Valószínűleg ezzel nincs egyedül; most viszont ott tartunk, hogy szinte teljesen bizonyos, Donald Trump fog szembenézni Hillary Clintonnal.
| ||
És most persze mindenkit az érdekel, miért is olyan sikeres az a Trump, aki összevissza beszél, aki az amerikai politikai rendszer alapjaival sincs tisztában, és aki azt mondja, hogy minden mexikói bevándorló „erőszaktevő”. Ha valaki részt vett a tegnap esti rendezvényen, talán kezdi kapiskálni a választ: ugyanis hiába nevezik a résztvevők populistának, rasszistának, gátlástalannak, elvtelennek Trumpot, mégis folyton róla beszélnek. Nagyjából valami hasonló zajlik az Egyesült Államokban, csak éppen nagyban. Mert hát a kerekasztal-beszélgetés jelentős része arról szólt, milyen is ez a Trump, és mire válasz a megjelenése. Csaba Réka nemzetközi kapcsolatok szakértő szerint Trump feltűnése nem váratlan esemény, noha egy évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy komolyan kell vele foglalkozni. Pedig jobb lett volna: Csaba Réka szerint a politikának komolyan kell vennie ezt a fickót, aki „kihívás elé állítja az amerikai demokráciát”.
Rühelljük Trumpot, mégis sikeres
„Én nagyon rühellem Trumpot” – kezdte Pintér Károly, és a megszólalás kisebb nevetést váltott ki az amúgy szerény számú közönség tagjaiból. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára gyorsan össze is foglalta, ki is ez a Trump: egy újfajta populista, akinek nincs valódi üzenete, csak magát adja el. Arról is beszélt, ami egészen nyilvánvaló, ha megnézzük a republikánus jelölt bármelyik beszédét: Trump nem veszi figyelembe az amerikai elnöki rendszer lényegét, vagyis hogy ott tényleg működnek a fékek és ellensúlyok.
Lakatos Júlia, a a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója is úgy értelmezi, hogy Trump válasz egy jelenségre, arra, ami jelenleg Amerikában zajlik, és Trump esetleges eltűnésével a probléma még megmarad. És különben is: az Egyesült Államok folyamatosan szakad ketté, ez pedig a szélsőséges jelölteknek kedvez.
| ||
Ungár Péter, az Európai Zöld Párt elnökségi tagja hozott be valamiféle új nézőpontot a vitába, szerinte ugyanis nem az a fontos, hogy Trump „populista egy populista demokráciában”, mert hát ezt lehet hangoztatni, csak így nem igazán jutunk közelebb ahhoz, miért is rá szavaztak az előválasztásokon a legtöbben. Ungár szerint egyébként a többi republikánus jelölt sem volt különösebben erős, és ebben mélységesen egyet tudunk vele érteni. Úgy vélte tudniillik, hogy Jed Bush (a beszélgetésen elő is jött, hogy neki az édesanyja javasolta, hogy ne induljon, lévén a világnak nincs szüksége egy újabb Bushra) és John Kasich unalmasak voltak, Ted Cruz pedig ellenszenves. És hasonlóan szélsőséges, mint Trump – tesszük hozzá.
Az emberek megkajálták
Csaba Réka szerint sem elég az a válasz, hogy Trump populista, és ezzel meggyőzi a választóit. Arról beszélt, hogy Amerikában az embereknek egy bizonyos része úgy érzi, nem képviseli őket senki, és akkor jön egy ilyen ember, aki nem része a politikának, a kiábrándult választóknak pedig ez nyilván tetszik. Pintér Károly ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a profi politikusok is valami hasonlót gondoltak, nem hitték, hogy a Donald bezavar. „Bármennyire vad dolgot mondott, az emberek megkajálták” – mondta, és világossá tette: a személy most bizony fontosabb, mint a tartalom. Azért nem kell messzire mennünk, hogy hasonlót lássunk.
| ||
Lakatos Júlia úgy vélte, a republikánus párt nem vonta le a 2008-as és a 2012-es vereség után a tanulságot, nem akartak reagálni a valóságra. Sem a republikánusok, sem a demokraták nem tudnak valódi választ adni arra, mi ma Amerika szerepe a világban. Trump viszont megadja. Az meg, ugye, másodlagos, hogy mit mond.
Ungár Péter azt mondta, egy „liberális, feminista, PC nő” küzd most a „kemény csávó” ellen. Szerinte amúgy hiába nem tartja magát rasszistának egy Trump-szavazó, azzal, hogy egy olyan emberre szavaz, aki a mexikói bevándorlókat „erőszaktevőnek” nevezi, azzal valójában maga is rasszista lesz – ezzel kapcsolatban a résztvevők azért vitatkoztak.
Unalmas demokraták
Aztán jöttek a demokraták, jött Hillary Clinton, és jól jellemzi a helyzetet, hogy amint a részvevők által is kissé unalmasnak titulált Clinton került elő, a beszélgetés is leült. Abban valahogy mindenki egyetértett, hogy a demokraták elnökjelöltje (mert már ez is nagyjából biztos, hiába küzd még Bernie Sanders) „nem kedvelhető”, ugyanakkor pragmatikus és intelligens. Ungár Péter úgy definiálta: egy olyan ember, akivel azért „nem akarsz leülni sörözni”. Lakatos Júlia szerint nem is igyekszik kezelni a róla kialakult „robotképet”, ám nem is női politikusként tekintenek rá, hanem szimpla politikusként, és a politikai elemző úgy vélte, ez az igazi női egyenjogúság. Csabai Réka viszont azt mondta, azért használja a kampány során a nőiségét, amit korábban nem tett.
| ||
Előkerült Bernie Sanders is: a résztvevők szerint tényleg meglepő, hogy ilyen sokáig versenyben tudott maradni, és még mindig küzd; ez elsősorban arra világít rá Pintér szerint, hogy Clinton nem annyira sikeres, mint korábban gondolták. Kiderült az is, hogy Sanders „ideológiailag koherens”, valamint felvet releváns problémákat (a tandíj eltörlése, a bankok megregulázása), noha Ungár Péter úgy vélte, az a sok fiatal, aki ott ugrál a 74 éves Sanders mögött a kampányrendezvényeken, „nem veszi komolyan a politikát”, és inkább egy bulinak tekinti a nagypapakorú szenátor támogatását. Csaba Réka azt tartotta a legfontosabbnak, hogy itt egy ember, aki felvállalja, hogy szocialista, és ez Amerikában eddig nehezen volt elképzelhető.
Majd jött egy kérdés a közönség soraiból, hogy a mostani események hatására megjelenhet-e egy újabb párt az amerikai politikában, de ezt mindenki kizártnak tartotta, hiszen „a hagyományok erősebbek”. Bár mióta Trump megszállta az amerikai politikát, mi már tényleg szinte bármit el tudunk képzelni.
