Elmarad a populisták hatalomátvétele Európában

Hol talál a nyár?

Külpol

Hiába gyengül a jobb- és a balközép, hiába erősödnek az euro­szkeptikus pártok, a populisták vélhetően a májusi EP-választás után sem tudják megakasztani az EU működését.

Matteo Salvini Ligájának folyamatos erősödése a tavalyi olasz választás óta, Thierry Baudet bevándorlásellenes pártjának győzelme a márciusi holland önkormányzati választáson, a szélsőjobboldali Vox gyors előretörése Spanyolországban – ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy a szélsőjobboldali, populista, euroszkeptikus erők nagy reményekkel néznek az európai parlamenti választások elé.

A ma ismert előrejelzések azonban a status quo fennmaradását valószínűsítik, igaz, némileg nehezített körülmények között. Kevesebb mint két hónappal a voksolás előtt a nemzeti közvélemény-kutatások összesített adatai alapján az Európai Néppárttól (EPP) jobbra álló pártcsaládok a mandátumok 22 százalékára számíthatnak, az egyharmados arányt is legfeljebb új belépőkkel és a baloldali euroszkeptikusokkal együtt érhetik el a következő Európai Parlamentben (EP). Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint e felmérések általában megbízhatóak, nagyobb mellélövéshez az kellene, hogy sok országban sok közvélemény-kutatás torzítson egy irányba. Ma már az sem jellemző, hogy a szélsőjobboldali pártokat alulmérik a kutatók, mivel számos tagállamban vagy a kormány részei, vagy ők a legnagyobb ellenzéki párt. (Az alábbiakban a pollofpolls.eu adatait használjuk, de érdemes megjegyezni, hogy az EP saját mandátumbecslése ennél is kevesebb helyet jósol a populistáknak, és valamivel többet a két nagy frakciónak, az EPP-nek és a Szocialistáknak – S&D).

Hogy a jobbszél nem tudott nagyobbat ugrani, annak egyik oka a Brexit. A 751-ről 705 tagúra csökkenő EP-ben az euroszkeptikus erők két jelentős brit pártot veszítenek el: az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója (ECR) a torykat, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) a UKIP-et. Némileg erősítené a jobboldali euroszkeptikus tábort, ha az a lapzártánkkor nem kizárható forgatókönyv valósulna meg, hogy a Brexit halasztása miatt az Egyesült Királyságban mégis rendeznek EP-választást május végén. A ma kirajzolódó erőviszonyokat azonban ez sem borítaná fel, mert a centrumhoz tartozó S&D és a liberális ALDE is nyerne képviselőket. Egy elhúzódó Brexiten leginkább az EPP bukna, nekik ugyanis nincs brit tagpártjuk.

 

Jobbra vagy középre

Azt a felmérések alapján nagyjából biztosra vehetjük, hogy a májusi voksolás után a két nagy centrumpárt, az EPP és az S&D együtt a parlamenti helyek felénél kevesebb mandátumot szerez. Ezzel 1979, a közvetlen EP-választás bevezetése óta először veszítik el a képességüket arra, hogy közösen, nagykoalícióban irányítsák a közösségi parlamentet. Ám az EP nem olyan, mint egy nemzeti parlament: nincsenek formalizált koalíciók, nincs meg a klasszikus kormánypárt-ellenzék felosztás, és általában kisebb a frakciófegyelem is. Az elmúlt évtizedekben alapvetően mégis a két nagy pártcsalád irányította az EP munkáját, nélkülük nehéz volt bármilyen többséget kialakítani, ők ketten viszont a többiek ellenében is el tudtak fogadni különböző jogalkotási dossziékat.

„Ebben az értelemben most nagyobb felfordulás várható, mint az elmúlt 10–15 évben bármikor” – mondja Bíró-Nagy András, a Policy Solutions elemzője. Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint vagy a mai konszenzust elfogadó, de az eddiginél szélesebb centrista koalíció jön létre, vagy az egyik oldal próbálja meg átvenni az irányítást, a másik pedig „ellenzéki szerepbe” kerül. Tóth úgy látja, az első forgatókönyv valószínűbb, a többi általunk megkérdezett elemző pedig gyakorlatilag kizártnak tartja, hogy az EPP az orbáni tanácsot követve a tőle jobbra álló frakciókkal próbáljon többséget alkotni. „Ehhez májusig valamilyen politikai kataklizmának kellene bekövetkeznie” – véli Krekó Péter.

A centrista vezetés továbbvitele mellett elsősorban a matematika szól. Az előrejelzések szerint az EPP-nek és az S&D-nek a liberális ALDE-vel együtt már kényelmes, 58 százalékos többsége lehet, a Zöldekkel együtt pedig a kétharmad közelébe kerülhet. (A pollofpolls az ALDE-hez számítja a francia La République en marche – LREM – várhatóan 24 képviselőjét is, noha Emmanuel Macron pártja legutóbb azt közölte, hogy nem csatlakozik a liberálisokhoz. Ettől még a LREM jól illeszkedne egy centrista koalícióba.) Ehhez képest az EPP és a tőle jobbra állók, az ECR, az EFDD, valamint a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) együtt sem számíthat a mandátumok többségére, sőt az ENF – elsősorban az olasz Liga által hajtott – látványos erősödése ellenére a szélesen értelmezett jobboldali blokk gyengülhet is a mai állapothoz képest.

A jobboldali koalíció esélyeit tovább csökkenti, hogy a populista-euroszkeptikus tábor sem egységes, az EPP mérsékelt-liberális szárnya pedig biztosan nem tolerálná a kokettálást a szélsőjobbal. A skandináv és a Benelux néppárti tagpártoknak – akik közül sokan a Fidesz kizárását szeretnék elérni – egy ilyen forgatókönyv esetén vonzó alternatíva lenne az ALDE, esetleg egy új, Macron-féle frakció. Zgut Edit, a varsói Graduate School for Social Research elemzője szerint „a szélsőjobboldali irányba történő koalíciókeresésnek azért is kicsi az esélye, mert ez esetben a konzervatív középpártoknak saját, hazai politikai ellenfeleikkel kellene együtt szavazniuk”. Az EPP vezetősége és Manfred Weber frakcióvezető is egyértelműen a liberálisokkal és a szocialistákkal kötendő szövetség mögé sorakozott fel, s a választást az Európa-pártiak és a nacionalisták küzdelmeként mutatja be.

Az EPP jobbra tolása ellen szól az is, hogy az Európai Parlament nem egyedüli jogalkotó az EU-ban, sőt általában a parlamentet tartják a leggyengébbnek a három nagy uniós intézmény közül. Az uniós jogszabályokra az Európai Bizottság tesz javaslatot, az EP az EU Tanácsával közösen dönt róluk. A három intézmény együttműködése kulcskérdés, a Bizottság és a Tanács összetétele pedig nem az EP-választásoktól, hanem a tagállami kormányoktól függ. Ha az EPP valami csoda folytán ki is tudna alakítani egy jobboldali többséget a parlamentben, a Bizottságban és az Európai Tanácsban kisebbségben maradna a szocialista és liberális kormányok képviselőivel szemben. „Egy ilyen helyzet biztosan nagy feszültségekkel járna. Az egyetlen érv mellette, hogy adott esetben a szocialistáknak is érdekük lehet ellenzékben lenni, Macron pedig fontosabbnak tarthatja az EPP szétrobbantását, mint azt, hogy többségi koalícióhoz tartozzon a parlamentben” – mondja Tóth Csaba.

Orbán irányvonalához nyilvánosan eddig csak a választáson személyesen is induló Silvio Berlusconi csatlakozott, amikor a Forza Italia múlt szombati kongresszusán kijelentette: a szocialistákkal való szövetségkötés helyett az EPP-nek „új demokratikus jobboldalt” kellene építeni, amely a konzervatívoktól a populistákig húzódna. Bár ez jelenleg kisebbségi álláspont, Tóth Csaba szerint a Fidesz felfüggesztése – a kizárás helyett – azt mutatja, hogy a Néppárt meg akarja várni a választást a végleges döntéssel. Tóth arra is felhívja a figyelmünket, hogy már néhány ország választási eredménye nagyban befolyásolhatja az erőviszonyokat (az öt legnépesebb tagállamra, Németországra, Olaszországra, Franciaországra, Spanyolországra és Lengyelországra a mandátumok több mint fele jut). „Az olasz, a francia és a spanyol konzervatívok inkább Orbán szövetségeseinek számítanak az EPP-ben. Ha ők a vártnál jobban szerepelnek májusban, az még okozhat meglepő fordulatokat” – magyarázza a Republikon elemzője.

 

Blokkoló kisebbség?

Ha semmi váratlan nem történik, és az EPP az S&D-vel valamint az ALDE-val köt szövetséget, május után újra felvetődhet a Fidesz néppárti tagságának a kérdése. Bár a centrista koalíció többsége a Fidesz 12–14 képviselője nélkül is meglesz, az EPP nemcsak ezt mérlegeli majd a döntéskor, hanem azt is, ők maradnának-e a legnagyobb frakció a Fidesz kizárása után. „A mai becslések nagyjából háromfidesznyi különbséget mutatnak az EPP és a szocialisták között. Minél kisebb lesz az EPP előnye, annál nagyobb a Fidesz esélye a bennmaradásra” – mondja Krekó Péter.

Döntő momentum lehet, hogy a Fidesz EPP-tagsága mennyire gyengíti a néppárti jelölt, Manfred Weber esélyeit arra, hogy az Európai Bizottság elnökévé válasszák. Amennyiben a centrista forgatókönyv érvényesül, ehhez szüksége lesz a szocialisták és a liberálisok támogatására, akik viszont keményebb fellépést szorgalmaznak Orbán ellen. A Fidesz felfüggesztését Emmanuel Macron és Guy Verhofstadt, az ALDE frakcióvezetője is túl enyhe lépésnek tartja. „Ebből a pozícióból nehéz lesz kijönniük. Ha az EPP legalább a választás után nem zárja ki a Fideszt, kicsi az esély rá, hogy Webert támogassák” – mondja Krekó Péter. Bíró-Nagy András sem látja kedvezőnek a bajor politikus kilátásait. Szerinte erre utal, hogy a parlamentben elkezdték újraértelmezni a 2014-ben kipróbált csúcsjelölti (Spitzenkandidat) rendszert. Már nem feltétlenül a legtöbb mandátumot szerző frakció jelöltjét akarják az Európai Bizottság élére repíteni, hanem azt a jelöltet, aki a legszélesebb koalíciót tudja maga mögött. Ez lehet a szocialisták embere, Frans Timmermans is, vagy az ALDE hét főből álló jelölti „csapatának” valamely tagja, például a jelenlegi versenyjogi biztos, a dán Margrethe Vestager.

A bizottság elnökének nyári megválasztásával tehát végleg eldőlhet, távozik-e a Fidesz az EPP-ből, és ha igen, kihez csatlakozik, illetve kiket visz magával. A legtöbb elemző szerint arra kicsi az esély, hogy a Néppártból nagyobb pártok is kövessék Orbánékat, a legvalószínűbb, hogy a határon túli magyar pártokat – a szlovák MKP-t és a román RMDSZ-t –, esetleg a szlovén SDS-t és a horvát HDZ-t tudnák átcsábítani a populistákhoz. Ha szakításra kerül a sor, a Fidesznek kézenfekvő választás lehet az ECR- frakció, ahol a brit toryk távozása után a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) lesz a vezető erő, és a csoport a Fidesz csatlakozásával markáns kelet-közép-európai karaktert is kaphat.

Kérdés, hogy ezen túlmenően mennyire sikerül majd egységesíteni a jobboldali-euroszkeptikus tábort. Sokan arra számítanak, hogy a jelenlegi három frakcióból kettő lesz, már csak azért is, mert a UKIP kiesésével az EFDD nehezen tudja teljesíteni a frakcióalakítás feltételeit. Ettől még az EFDD másik vezető ereje, az olasz 5 Csillag Mozgalom saját pártcsaládot szeretne, a hírek szerint Paweł Kukiz lengyel pártjával és a horvát Emberi Pajzs nevű párttal tárgyal. Ha sikerül is frakciót alakítaniuk, nem biztos, hogy a szélsőjobboldal mögé sorakoznak fel, az 5 Csillag Mozgalom kommunikációja inkább centrista-elitellenes irányba mutat, gazdaságpolitikájuk sok baloldali elemet tartalmaz. A populista táboron belül egyébként is erős ellentétek vannak, például az uniós büdzsé kérdésében (a nyugati és keleti pártok között) vagy Oroszország megítélésében (számos szélsőjobboldali párt Putyin-közeli, a PiS viszont határozottan oroszellenes). Zgut Edit szerint az uniós döntéshozatal lassításához nem szükséges egységes frakció, „elég lenne, ha nagyobb hatékonysággal koordinálnak az euroszkeptikus képviselők”. A European Council of Foreign Relations szerint négy területen tudnának stratégiai szövetségre lépni ezek a pártok: a bevándorlás, a jogállamisági szankciók, a liberalizmus és a mélyebb európai integráció ellenzésében. Zgut Edit úgy látja, ha az euroszkeptikus populisták sikerrel tudnák lassítani vagy akadályozni a döntéseket, az hosszabb távon a kormányközi alkuk felerősödéséhez, bizonyos döntések „kiszervezéséhez”, az Európai Parlament marginalizálódásához vezethet. Ez azonban a gazdasági és politikai értelemben fajsúlyosabb tagállamok dominanciáját növelné, és az Európai Tanácsban rendre alulmaradó kisebb országoknak, így Magyarországnak ártana.

A számok tükrében azonban erősen kétséges, hogy az euroszkeptikusok akár a nekik fontos témákban létre tudnák hozni a fideszes Schöpflin György által is beharangozott blokkoló kisebbséget. Ha feltesszük, hogy a Fidesz kilép a Néppártból, és az újonnan bekerült pártok között is erős lesz a szélsőjobboldal – például a spanyol Vox –, a jobboldali populistáknak akkor is csak az Egységes Európai Baloldallal (GUE/NGL) együtt lenne esélyük a képviselői helyek egyharmadának megszerzésére. A balosokkal viszont az establishment elutasításán túl nem sok minden köti össze őket, a GUE/NGL képviselői például több mint 80 százalékban megszavazták a szélsőjobb által szinte egységesen elutasított Sargentini-jelentést.

Persze, ha a centrum összezár, a populisták az egyharmaddal sem mennek sokra. A rendes jogalkotási eljárásban az EP sima többséggel dönt, összesen két eset van, amikor egyharmadnyi képviselő tényleges blokkoló kisebbséget tud alkotni: az Európai Bizottság elleni bizalmatlansági indítványnál és a 7-es cikk szerinti eljárásnál. A kettő közül a második a fontosabb: mivel a mainstream képviselői között is akadhatnak, akik ellenzik a jogállamiság megsértése miatti szankciókat, reális veszély, hogy a következő EP-ben nehezebb lesz olyan eljárást kezdeményezni, amilyen Magyarország ellen a Sargentini-jelentés elfogadása után indult; és a már folyamatban lévő lengyel és magyar eljárások is megakadhatnak a parlamentben. Igaz, amíg Orbán és Kaczyński kormányon van, és megvédik egymást a szankciókról végső soron döntő Tanácsban, az EP szerepe inkább csak teoretikusan vetődik fel.

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

És tényleg a fejükre omlik

Üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntettével, hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítják a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó Közösségi Misszió előzetes letartóztatásban lévő ügyvezetőit. Az egyházvezetés 2019 óta mindenről tud, de nem foglalkozott a feltárt visszásságokkal. Most is hallgatnak.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidogoznia. Beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.