Interjú

„Itt nem igazán szavaznak”

Samantha Bee humorista, műsorvezető

Külpol

A Daily Show tudósítójaként vált ismertté, akárcsak John Oliver, és immár neki is saját késő esti szatirikus-politikai tévéműsora van: a Full Frontal with Samantha Bee. Az amerikai elnökválasztásra egy mobiltelefonos játékkal készül, amely egyszerre ösztönöz szavazásra és versenyezteti az elnökjelöltségre pályázókat. A New York-i Comic Con alkalmával beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Full Frontal’$ Totally Unrigged Primary (A Full Frontal show totálisan el nem csalt előválasztása) immár a második politikai természetű játéka. Létezik egyáltalán piaca a vicces választási mobilappoknak?

Samantha Bee: Szerintem mi alkotjuk ezt a piacot, de nem ártana a verseny. A mi játékunkban is nagy szerep jut a versenynek, ahogy haladunk előre az időben és egyre többen kiesnek majd, a játék is egyre kompetitívebbé válik. Aki játszik velünk, sok mindent megtudhat a jelöltségre pályázókról, és hogy épp mi folyik a politikában az előválasztással kapcsolatban. A játékot a napi hírek is alakítják, rugalmasságra törekszünk, és a helyzethez méltó hülyeségekkel készülünk.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

 

MN: A hülyeség milyen fokát célozzák be?

SB: A szórakoztató hülyeség a mi szintünk. Csak hogy ne kelljen már az általunk közölt információkat olyan nagyon komolyan venni. Fontos, hogy a felhasználók élvezzék a játékot. Énekelni is fogok – az idétlenség ilyen mélységeibe fogunk többek között lemerülni. Lesz mindenféle szórakoztató anyag, a tudnivalók színes csokrát kínáljuk, ahogy azt már az Ez nem játék: A játék című, előző appunknál is csináltuk.

Lesznek az aktuális témákhoz kapcsolódó kérdéseink – azt már te döntheted el, hogy a poénjaink ülnek-e vagy sem. Fontos, hogy lehet adakozni is, pénzt utalni a Democracy Engine alatt létrehozott alapunkba, a Samantha Bee’s Political Swear Jarba (a swear jar káromkodó küblit jelent, minden káromkodás után pénzt kell dobni bele – a szerk.). Az így összegyűlt pénzt a játék győztese kapja meg, függetlenül attól, ki nyeri majd a valóságban az előválasztást.

Így az sem teljesen kizárt, hogy a végén Marianne Williamson kap majd tőlünk egy hatalmas csekket (az Amerika-szerte ismert spirituális guru és bestsellerszerző szintén a demokrata elnökjelöltségre pályázik – a szerk.). A játékos a neki kedves jelöltnek gyűjti a pontokat, minden egyes kérdés megválaszolásával a kedvence pontszámát gyarapítja. A végére összegyűlt rakás pénzt a legtöbb pontot elért demokrata induló kapja. Az sem kizárt, hogy Marianne Williamson.

Marianne Williamson

Marianne Williamson

Fotó: Wikimedia

 

MN: A játékuk a maga szórakoztató módján ismeretterjesztő funkciót is betölt. Mit övez a legnagyobb tudatlanság a közelgő választással kapcsolatban?

SB: Az amerikaiaknak alapvetően fogalmuk sincs a szavazási rendszerről, például az elektori kollégiumról. És hát itt nem igazán szavaznak az emberek. Persze van, aki elmegy, de a számok messze elmaradnak a kívánt mennyiségtől. A szavazás nem túl népszerű a szabadidős tevékenységek hosszú sorában.

Igyekszünk tenni valamit ez ügyben, megpróbáljuk leegyszerűsítve elmagyarázni, hogy mi miről szól, igyekszünk vonzóvá és szórakoztatóvá tenni az állampolgári teendőket. Szorít az idő és sok az átadandó tudnivaló. A játék október végén indul és Iowa előtt zárul (az iowai caucus az amerikai elnökválasztást indító jelölőgyűlés – a szerk.).

MN: Gondolja, hogy a republikánus beállítottságú amerikaiak is szórakoztatónak találják az appjukat?

SB: Abszolút mértékben! Például olyan jelöltet választhatnak maguknak, akit a legkevésbé szeretnének győztesként látni. Így könnyedén felboríthatják a játék menetét és akár győzelemhez meg egy 250 ezer dolláros csekkhez segíthetik Marianne Williamsont. Nem kell ahhoz szeretni a tévéműsoromat, hogy valaki használja az appot.

Nehéz elképzelnem, hogy John Delaney (volt marylandi képviselő, aki eddig saját zsebből 24 millió dollárt költött a kampányára – a szerk.) hívei a nézőim lennének, persze kizártnak sem tartom, de ettől még boldogan játszhatnak a kedvenc politikusukért. Olyan világban élünk, ahol az amerikai elnökválasztás megnyeréséhez dollármilliárdok kellenek. Az biztos, hogy az appunk jelentős összeggel fogja gazdagítani a játék győztesét.

MN: Komikusi munkásságával sikerült magára haragítania Trump elnököt?

SB: Nagyon is. Mindig sikerül kiborítanom.

MN: Ez miben nyilvánult meg?

SB: Rám küldte az erre trenírozott majmait. Rémálom volt. Egy külön tweetet is szentelt nekem, az ilyesmi azért megváltoztatja az ember életét. (Trump a tweetjében Bee kirúgását szorgalmazta, miután a műsorvezető az elnök bevándorlási politikája kapcsán „felelőtlen pinának” nevezte Ivanka Trumpot a műsorában. Bee később bocsánatot kért a szóhasználatért – a szerk.) Trump szörnyű emberi lény. Egy valóra vált rémálom, amiben élünk.

A műsorom egyfajta kordokumentum arról, hogy az Amerikában élők között vannak még, akik nem őrültek meg. Igyekszünk a történelem jó oldalán állni, ez a célunk az app-pal is. Joggal érezhetjük, hogy a demokráciánk ostrom alatt van. Fontos, hogy az emberek értesüljenek a fejleményekről, de mi az ismeretterjesztés szórakoztató módját műveljük, a hülyeség nálunk nem akadály.

MN: A nem szörnyű politikusok közül kit látna szívesen az USA következő elnökeként?

SB: Stacey Abramst szívesen látnám, csak az a baj, hogy ő végül úgy döntött, nem indul (Abrams az első fekete női politikus, aki megszerezte az egyik nagy párt – a Demokrata Párt – kormányzójelöltségét. Georgia államban indult, de szoros versenyben végül alulmaradt a republikánus jelölttel szemben – a szerk.). Nem mintha számítana, hogy én mit gondolok. Az előző választás során mindenkit arra buzdítottam, hogy ne Trumpra szavazzon, és hát tudjuk, mi lett a vége.

Stacey Abrams

Stacey Abrams

Fotó: Wikimedia/youtube

 

MN: Gondolja, hogy az app-pal is sikerül hasonló hatást gyakorolni az elnökre, mint a tévéműsorral?

SB: Megvannak a saját adománygyűjtő módszerei, nem hiszem, hogy az appunk különösen érintené. Ám ha mégis, akkor sem nagyon érdekel a véleménye. Ha valami esetleg kiakasztja, az nem a játék lesz, hanem minden más, amiről a műsorunk szól.

MN: A tévéshow-ja nem kimondottan oknyomozó műsor, de így is sikerült például meginterjúvolnia Moszkvában két fizetett, Trump szekerét toló orosz trollt. Ráadásul az interjúra a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt került sor.

SB: Megelőztük az FBI-t is, előttük derítettünk fényt Putyin mesterkedésére. Más szerkesztési elvek szerint működünk, mint egy oknyomozó műsor, de persze nagy gondot fordítunk mi is a fact checkingre. Mindennek tényszerűnek kell lennie, mindennek meg kell felelnie a törvényi előírásoknak, de kevesebb szerkesztővel dolgozunk, így annak a veszélye is kisebb, hogy a szerkesztési folyamat során valaki megfúrjon egy ígéretes sztorit.

A tulajdonosi oldalról sincs rajtunk akkora nyomás (a show a TBS csatornán fut, melynek a WarnerMedia a tulajdonosa – a szerk.). Meg hát szatirikus tévéműsor vagyunk, a műfajjal nagyobb szabadság jár – de a tények 99 százalékának így is igaznak kell lenniük.

MN: Mi van a maradék 1 százalékkal? Futottak bele olyan helyzetekbe, amikor a fact check­ing csődöt mondott, s hamis információt közöltek?

SB: Rigorózusak vagyunk e tekintetben. Mindent nagyon gondosan ellenőrzünk.

MN: Hány emberük van a fact checkingre?

SB: Négy emberünk van, akiknek kifejezetten ez a munkájuk, de mindenki más is mindent megtesz egészen az utolsó pillanatig, az adás kezdetéig, hogy ne csússzon be téves információ. Ehhez jön még a jogi osztály és a standards & practices részleg. Sok volt újságírót alkalmazunk, a szakmai tisztesség elsődleges szempont a műsorkészítés során. De még így is megtörténik, hogy hibásan ejtem ki valakinek a vezetéknevét. Ilyenkor újravesszük a jelenetet.

MN: A poéngyártó részlegük mekkora?

SB: Összesen hetven emberünk van.

MN: Hetvenen írják a vicceket?

SB: Mind a hetven alkalmazottunk bizonyítottan vicces, de azért nem mindenki viccírással foglalkozik. Nehéz számszerűsíteni a vicc­írókat, mert tényleg mindenki besegít. Vannak főállású íróink és bedolgozó, alkalmi viccszerzőink.

MN: Ha támad egy zseniális viccötletem, beküldhetem?

SB: Erre ott a Twitter.

(Interjúnk a Magyar Narancs hetilap 2019. október 24-i számában jelent meg, most újraközöljük online.)

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.