Neuengamme Hamburg egyik külső, nagyrészt beépítetlen negyede, lakott része pár utcából áll csupán. Nevezetessége, hogy 1938-ban koncentrációs tábort építettek ide a nácik a hadiipari termelésben kényszermunkára fogott rabok elhelyezésére. Neuengamme azután egy kiterjedt, több mint 85 altáborral és hozzávetőleg 100 ezer fogollyal működő lágerkomplexum központja lett. Akadt olyan szatellittábor, ahol csupán tucatnyian raboskodtak, máshol akár 5 ezren is. Ezeket a helyeket gyakran városokban, lakott területeken létesítették. A kizsákmányolás és a gyilkosságok így mindenki – a civil lakosság – szeme láttára zajlottak a Hanza-városban és másutt.
Az áldozatok neve sok esetben máig ismeretlen. A leszármazottak pedig még mindig azzal küzdenek, hogy nem tudnak családtagjaik sorsáról; miközben megkérdőjeleződik az a társadalmi konszenzus, hogy a holokausztra aktívan emlékezni kell.
Bromberger Strasse 117.
A horror évei. „…életben maradtam, hogy elmeséljem” – szabad fordításban ez a címe és alcíme Heinz Rosenberg 1985-ben németül megjelent visszaemlékezésének. A göttingeni lenszövőüzem zsidó tulajdonosának fiaként született Rosenberget 1941-ben deportálták Minszkbe, ahol két hosszú évet töltött. Ez azonban megpróbáltatásainak csak első állomása volt; összesen 11 különböző tábort járt meg, köztük Treblinkát, Plaszówot, Wieliczkát és Bergen-Belsent. A Neuengamme lágerrendszer egyik altáborában, a brémai Schützenhofban megélt tapasztalásait is leírja könyvében, ezzel támpontot adva történészek generációinak egy olyan altábor körülményeiről, melyet sokáig elfeledtek. Nekünk, magyaroknak is fontos ez a hely, hiszen itt Magyarországról deportált zsidók alkották a legnagyobb, mintegy 400 fős csoportot.
Schützenhof korábban a brémai szintik és romák gyűjtőhelyeként szolgált. A tábort 1943 októberében amerikai bombázók rombolták le. A Deschimag – a legnagyobb német hajógyárak egyesülése – aztán 1944 végén a megtisztított területet használta fel az altábor felállítására. A foglyok rongyos menetét nap mint nap tengeralattjáró-alkatrészek gyártására és a tengeralattjáróknak fedezéket nyújtó Hornisse bunker építésére vezényelték ki. A mostoha körülmények miatt rövid idő alatt 250-en haltak meg, s amikor 1945. április 7-én a németek a tábort kiürítették, az életben maradt nem zsidókat visszatoloncolták a neuengammei főtáborba, a zsidókat pedig marhavagonba terelve útnak indították.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
