A német ipar magyar kényszermunkásainak emlékezete

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

Külpol

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Neuengamme Hamburg egyik külső, nagyrészt beépítetlen negyede, lakott része pár utcából áll csupán. Nevezetessége, hogy 1938-ban koncentrációs tábort építettek ide a nácik a hadiipari termelésben kényszermunkára fogott rabok elhelyezésére. Neuengamme azután egy kiterjedt, több mint 85 altáborral és hozzávetőleg 100 ezer fogollyal működő lágerkomplexum központja lett. Akadt olyan szatellittábor, ahol csupán tucatnyian raboskodtak, máshol akár 5 ezren is. Ezeket a helyeket gyakran városokban, lakott területeken létesítették. A kizsákmányolás és a gyilkosságok így mindenki – a civil lakosság – szeme láttára zajlottak a Hanza-városban és másutt.

Az áldozatok neve sok esetben máig ismeretlen. A leszármazottak pedig még mindig azzal küzdenek, hogy nem tudnak családtagjaik sorsáról; miközben megkérdőjeleződik az a társadalmi konszenzus, hogy a holokausztra aktívan emlékezni kell.

Bromberger Strasse 117.

A horror évei. „…életben maradtam, hogy elmeséljem” – szabad fordításban ez a címe és alcíme Heinz Rosenberg 1985-ben németül megjelent visszaemlékezésének. A göttingeni lenszövőüzem zsidó tulajdonosának fiaként született Rosenberget 1941-ben deportálták Minszkbe, ahol két hosszú évet töltött. Ez azonban megpróbáltatásainak csak első állomása volt; összesen 11 különböző tábort járt meg, köztük Treblinkát, Plaszówot, Wieliczkát és Bergen-Belsent. A Neuengamme lágerrendszer egyik altáborában, a brémai Schützenhofban megélt tapasztalásait is leírja könyvében, ezzel támpontot adva történészek generációinak egy olyan altábor körülményeiről, melyet sokáig elfeledtek. Nekünk, magyaroknak is fontos ez a hely, hiszen itt Magyarországról deportált zsidók alkották a legnagyobb, mintegy 400 fős csoportot.

Schützenhof korábban a brémai szintik és romák gyűjtőhelyeként szolgált. A tábort 1943 októberében amerikai bombázók rombolták le. A Deschimag – a legnagyobb német hajógyárak egyesülése – aztán 1944 végén a megtisztított területet használta fel az altábor felállítására. A foglyok rongyos menetét nap mint nap tengeralattjáró-alkatrészek gyártására és a tengeralattjáróknak fedezéket nyújtó Hornisse bunker építésére vezényelték ki. A mostoha körülmények miatt rövid idő alatt 250-en haltak meg, s amikor 1945. április 7-én a németek a tábort kiürítették, az életben maradt nem zsidókat visszatoloncolták a neuengammei főtáborba, a zsidókat pedig marhavagonba terelve útnak indították.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.