A német ipar magyar kényszermunkásainak emlékezete

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

Külpol

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Neuengamme Hamburg egyik külső, nagyrészt beépítetlen negyede, lakott része pár utcából áll csupán. Nevezetessége, hogy 1938-ban koncentrációs tábort építettek ide a nácik a hadiipari termelésben kényszermunkára fogott rabok elhelyezésére. Neuengamme azután egy kiterjedt, több mint 85 altáborral és hozzávetőleg 100 ezer fogollyal működő lágerkomplexum központja lett. Akadt olyan szatellittábor, ahol csupán tucatnyian raboskodtak, máshol akár 5 ezren is. Ezeket a helyeket gyakran városokban, lakott területeken létesítették. A kizsákmányolás és a gyilkosságok így mindenki – a civil lakosság – szeme láttára zajlottak a Hanza-városban és másutt.

Az áldozatok neve sok esetben máig ismeretlen. A leszármazottak pedig még mindig azzal küzdenek, hogy nem tudnak családtagjaik sorsáról; miközben megkérdőjeleződik az a társadalmi konszenzus, hogy a holokausztra aktívan emlékezni kell.

Bromberger Strasse 117.

A horror évei. „…életben maradtam, hogy elmeséljem” – szabad fordításban ez a címe és alcíme Heinz Rosenberg 1985-ben németül megjelent visszaemlékezésének. A göttingeni lenszövőüzem zsidó tulajdonosának fiaként született Rosenberget 1941-ben deportálták Minszkbe, ahol két hosszú évet töltött. Ez azonban megpróbáltatásainak csak első állomása volt; összesen 11 különböző tábort járt meg, köztük Treblinkát, Plaszówot, Wieliczkát és Bergen-Belsent. A Neuengamme lágerrendszer egyik altáborában, a brémai Schützenhofban megélt tapasztalásait is leírja könyvében, ezzel támpontot adva történészek generációinak egy olyan altábor körülményeiről, melyet sokáig elfeledtek. Nekünk, magyaroknak is fontos ez a hely, hiszen itt Magyarországról deportált zsidók alkották a legnagyobb, mintegy 400 fős csoportot.

Schützenhof korábban a brémai szintik és romák gyűjtőhelyeként szolgált. A tábort 1943 októberében amerikai bombázók rombolták le. A Deschimag – a legnagyobb német hajógyárak egyesülése – aztán 1944 végén a megtisztított területet használta fel az altábor felállítására. A foglyok rongyos menetét nap mint nap tengeralattjáró-alkatrészek gyártására és a tengeralattjáróknak fedezéket nyújtó Hornisse bunker építésére vezényelték ki. A mostoha körülmények miatt rövid idő alatt 250-en haltak meg, s amikor 1945. április 7-én a németek a tábort kiürítették, az életben maradt nem zsidókat visszatoloncolták a neuengammei főtáborba, a zsidókat pedig marhavagonba terelve útnak indították.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.