Izraelnek nem tetszik, hogy Lengyelország törvénnyel tolná el magától a holokausztért viselt felelősséget

  • MTI/narancs.hu
  • 2018. január 28.

Külpol

A „lengyel haláltábor” kifejezés használatáért három év börtön is járhatna.

Lengyelország és Izrael 2016-ban közös nyilatkozatban tiltakozott a történelemhamisítás, ezen belül a „lengyel haláltáborok” kifejezés használata ellen – válaszolta Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő vasárnapra virradóra arra, hogy Tel-Aviv az adott témában készülő lengyel jogszabály módosítását kérte.

Mateusz Morawiecki

Mateusz Morawiecki

Fotó: Illyés Tibor/MTI

A diplomáciai csörtét kiváltó, még a szenátusi vita előtt álló törvény büntethetővé tenné, ha a sajtóban Lengyelországra hárítják a náci Németország által elkövetett bűntettekért való felelősséget, többek között a „lengyel haláltáborok” kifejezéssel.

Izrael szombaton a törvény módosítását kérte Lengyelországtól. „Ez a törvény alaptalan, és erőteljesen ellenzem. A történelmet nem lehet megváltoztatni, és a holokausztot nem lehet letagadni” – hangoztatta az izraeli kormányfő.

Benjamin Netanjahu közölte, utasította Izrael varsói nagykövetét, hogy keresse fel Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt, és tudassa vele, hogy az izraeli kormány ellenzi a törvény elfogadását, amely például három év börtönbüntetést helyez kilátásba bárkinek, aki a „lengyel haláltábor” kifejezést használja.

Az izraeli Jad Vasem holokauszt-emlékközpont szintén közleményben tette világossá, hogy nem ért egyet a törvénnyel. Azt írták, a „lengyel haláltábor” kifejezés valóban nem fedi a valóságot, de az is súlyos torzítás, ha tudósokat vagy másokat korlátoznak abban, hogy a lengyel földön elkövetett bűnökben a lengyelek közvetlen vagy közvetett felelősségét felvessék.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.