A Gallup, a CNN, a Newsweek és a USA Today felmérései egybehangzóan mutatják, hogy John Kerry demokrata szenátor legyőzné George W. Busht, ha most lenne az amerikai elnökválasztás. November 2-ig azonban sok minden történhet, egyelőre még az sem biztos, hogy ő lesz a Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltje. Tizenkettőbőltíz előválasztáson mindenesetre ő lett a befutó.
Az előválasztásos rendszer sajátosan amerikai politikai intézmény. Lényege, hogy a párt bejegyzett támogatói (néhol helyi választmánya) januártól államonként szavaznak az elnökjelöltekre. A párt nyári konventjén a küldöttek (jellemzően kötött mandátummal) mondják ki végül a tutit. Egyszerű többségre van szükség, és itt nevezi meg - hivatalosan - az elnökjelölt az alelnökjelöltjét is. Ezzel együtt legkésőbb a március 2-i "szuperkedden" minden eldől, hisz a győzelemhez szükséges 2162 voks több mint felét lehet 24 órán belül begyűjteni (Kalifornia, Connecticut, Georgia, Maryland, Massachusetts, Minnesota, New York, Ohio, Rhode Island és Vermont államban). Addig John Kerry riválisai (Wesley Clark és John Edwards) is versenyben maradnak. Ám küzdelmük mindinkább csak az alelnökjelöltségért folyik - Kerry biztos befutónak tűnik.
Ki ő és mit akar?
John (Forbes) Kerry hatvanéves, a Colorado állambeli Denverben született, apja pilótaként szolgált a második világháborúban. John a Yale Egyetem jogi karát kijárva a haditengerészethez szegődött, megjárta Vietnamot, s egy zsák kitüntetéssel tért haza. Az amerikai közvélemény számára máig emlékezetes a vietnami háborút elítélő beszéde, melyet 1971-ben, a szenátus külügyi bizottsága előtt mondott: "Nehéz elmagyarázni egy katonának, hogy ő lehet az utolsó, akinek meg kell halnia egy hibás döntés miatt." Társalapítója a vietnami veteránok szervezetének. A háborús hős tán könnyebben talál hangot a demokrata szavazók konzervatívabb felével. Ügyvédként és ügyészként is dolgozott, 1982-től helyettes kormányzó, 1984 óta massachusettsi szenátor, immár negyedik ciklusát tölti. Felesége, Teresa Heinz Kerry az Egyesült Államok egyik leggazdagabb asszonya: előző, mozambiki férjétől több mint félmilliárd dollárt örökölt. Akárcsak Clinton esetében, az amerikai félbulvár napisajtó most sem képes szabadulni a gondolattól, hogy valójában a nej az "ész" a családban. Kerrynek két lánya van, a családhoz tartozik még Teresa három, a korábbi házasságából hozott fiúgyermeke is. Bostonban élnek.
19 éve tartó szenátori ténykedése nem volt éppen látványos, leginkább háttérembernek tartják, akinek az ideológiai profilja is ellentmondásos. Számos alkalommal szavazott meg republikánus előterjesztéseket, így az iraki beavatkozást is, ugyanakkor elkötelezett híve a fegyvertartás korlátozásának és a melegjogoknak, továbbá határozottan ellenzi a halálbüntetést. Utóbbi nézetei a demokrata szimpatizánsok liberálisabbjainál jelenthetnek jó pontokat. Egy január közepi közvélemény-kutatás szerint az amerikai lakosságnak még mindig több mint a fele támogatja Bush Irak-politikáját, de csak alig tizenöt százalékuk hiszi, hogy erről kellene szólnia az elnökválasztási kampánynak. Ez Kerry nagy lehetősége: a gazdasági-társadalmi víziók világa. Vezérgondolata szerint a 21. századi amerikai gazdaságnak emberekre és termékekre kell épülnie, nem pedig előjogokra és haszonlesőkre. Programjának formai elemei meglepő hasonlóságokat mutatnak a legutóbbi magyarországi parlamenti választások két nagy résztvevőjének "húzásaival". Kerrynek is, mint az MSZP-nek, van 100 napos programja (amit mellesleg Roosevelt talált ki még annak idején); és Kerry is, miként aFidesz - amely egész sportcsarnokokkal íratott alá mindenféle brosúrákat, hogy tudniillik "egyetértésben a nemzettel"- új társadalmi szerződést kínál. Ezt Real Dealnek nevezi, szándékosan hajazva a közel egy évszázados New Deal-re, egyben kritizálva Bush "Raw Dealjét", vagyis hevenyészett, zagyva cselekvési tervét.
A legjobb szándékok
Kerry tíz területen kíván új fejezetet nyitni. Egy új, nemzeti közoktatási alap létrehozásával szisztematikusan feltőkésítené az iskolákat, hogy egyetlen amerikai fiatal se maradjon ki a rendszerből, és eltökélt szándéka az is, hogy minden polgár számára azonos színvonalú egészségügyi ellátás váljon hozzáférhetővé. (Ma több tíz millióan maradnak ki a közgyógyellátásból.) Ezek érdekében két éven keresztül évi 25 milliárd dollárral többet szán a jelenlegi ráfordításoknál e két kulcsterületre, így kívánva visszaállítani a Bush előtti arányokat. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a kutatásfejlesztésnek is. Megreformálná a közmunka (national service) szervezését is: a középiskolásoknak kötelezővé tenné, de akárki vállalhatna ilyet, ráadásul úgy, hogy két év teljesítésével kiváltaná a felsőoktatási tandíját. Emellett bevezetné a diákhitel intézményét. Az egyéni szabadságjogok terén visszatérne a John Ashcroft (Bush igazságügy-minisztere) előtti állapotokhoz, vagyis nem korlátozná többé a nők, a munkavállalók, valamint a gyanúsítottak és a vádlottak jogait. Új környezet- és energiapolitikát ígér. Tíz éven belül függetleníteni óhajtja az Egyesült Államok energiaellátását a közel-keleti régió olajától: jelentős összegeket invesztálna az alternatív, környezetbarát energiahordozók elterjesztésébe, ezzel mintegy félmillió állást teremtve. E tervével kimondatlanul ugyan, de bírálja Busht a kiotói egyezmény elszabotálásáért, egyszersmind a közel-keleti térség olajára éhes nagyhatalom toposzát is igyekszik felszámolni. Visszacsinálná továbbá Bush azon lépéseit (elsősorban az adócsökkentéseket) is, amelyek a legfelsőbb társadalmi rétegek érdekeit szolgálták, a többletpénzből adókedvezményeket adna a középosztálynak, valamint fejlesztené a közszolgáltatásokat. Jelmondata: "Internetet minden otthonba!" Ésszerű fiskális politikát ígér: négy éven belül a felére csökkentené a költségvetés deficitjét (Clinton alatt többlettel zárt a büdzsé, idén viszont rekordméretű lesz a hiány), lefaragna a kormányzati kiadásokból, és kisebb, hatékonyabb államot szeretne.
Kelly vállalja a konfrontációt a transznacionális óriásvállalatokkal is. Ígérete szerint törvénymódosításokkal fogja bezárni azokat a kiskapukat, amelyeken át egyes cégek az országon kívülre helyezik a termelést. Így növeli az adóbevételeket (amelyek most más államok kaszszájába folynak), és a szakszervezeteknek is a kedvére tesz. A termelőágazatban ugyanis 2,7 millió munkahely szűnt meg a Bush-kormány alatt. Kerry azokat a vállalatokat fogja segíteni (egyebek mellett tb-támogatással), amelyek munkahelyeket teremtenek, szemben a republikánusok politikájával, amely azoknak kedvez, akik országhatárokon átívelő cégközi utalgatásokkal maximalizálják a profitjukat. A könyvvizsgálók mozgásterét is bővítené a demokrata esélyes, hogy fény derülhessen a valós hiányokra (lásd: Enron-botrány). Globalizáció-kritikus húrokat penget akkor is, amikor elkötelezi magát Washington kereskedelmi egyezményeinek felülvizsgálata mellett (Kínát többször említette), hisz ezek szerinte a tőkések érdekeit előrébb helyezik a nemzet szempontjainál. Szintén az amerikai gazdaságban hagyományosan erős republikánus érdekcsoportoknak üzen hadat, amikor 5 éves lobbizási tilalmat vezetne be a kormányzati tisztséget viselőknek (emlékezetes, hogy Bush volt kampányfőnökével szemben felmerült: visszaélt befolyásával), és nyilvánossá tenne minden kormányzati alkufolyamatot.
Végül: új korszakot ígér az ENSZ és az Egyesült Államok viszonyában is. Szorosabbra fűzné az együttműködést, és az Irakban állomásozó amerikai katonák egy részét az ENSZ más tagállamaiból érkező békefenntartókkal helyettesítené. Tarthatóbb rendezési tervet tart szükségesnek. Bárnem mulasztja el hangsúlyozni, milyen fontos a terrorizmus elleni harc, Busht bizonyos alapkérdésekkel bombázza. Mibe kerül az invázió az amerikai állampolgároknak? Hogyan győzi meg a szövetségeseket, hogy ők is vegyék ki a részüket a terhekből? Mikor lesz működő államgépezet és politikai hatalomátadás Irakban?
E ponton sokan kérdőjelezik meg Kerry hitelességét: elvégre ő maga is megszavazta az iraki beavatkozást. A demokrata kihívónak két válasza is van erre. A racionális szerint attól, hogy a beavatkozás indokolt volt, a háború utáni helyzet kezelése még lehet elhibázott; sőt az indokok is meginogtak időközben, Bush "új sztorija" az iraki vegyi fegyverekről pedig maga a "történelemhamisítás". Az irracionális választ a demokrata kampánystáb szolgáltatta, amikor hipp-hopp, előhúzott egy sok évtizedes kartont, amelyből megtudhatjuk, hogy Bush elnök annak idején, a Nemzeti Gárda tagjaként nem teljesítette maradéktalanul "hazafias" kötelességeit. Bush válasza hasonló színvonalú volt: ő bizony büszke katonaéveire. Kerry környezete ugyanakkor rendre azt sugallja, hogy Bush kudarcot vallott mind az al-Kaida, mind Észak-Korea és Irak ügyében.
Tarvágás
De az amerikai polgárt Irak már nem túlzottan érdekli: a belpolitikai, szociális kérdéseknek messze nagyobb jelentőséget tulajdonít. A megrögzött demokrata szavazó pedig egészen más dilemmával küszködik. Vajon van-e esélye az észak-amerikai Kerrynek arra, hogy elnyerje a déliek bizalmát? A kérdés fordítva nem merül fel, hisz a stabil pártpreferenciával nem rendelkező bizonytalanok a déli államokban élnek. És ha ő nem, akkor ki más? Három demokrata kihívó van még versenyben; Wesley Clark, John Edwards és Howard Dean. Clark, a NATO egykori főparancsnoka, a legutóbbi demokrata elnök, Bill Clinton (és Madonna!) titkos favoritja erősnek tűnik biztonsági kérdésekben, de csak az oklahomai előválasztást sikerült megnyernie. Az amerikaiak nem ismerik a munkásságát. A provokatív észak-carolinai szenátort, John Edwardsot is nagy reménységnek tartották, de ez eddig csak Dél-Carolina meghódítására volt elég. Kerry előnye vele szemben éppen az árnyalt fogalmazás. A nagy vesztes Howard Dean volt vermonti kormányzó, aki miután Washingtonban is leszerepelt, már csak a február 17-i, wisconsini előválasztásra vár. Ha ott sem nyer, visszalép. Már csak azért is, mert vészesen fogy a pénze. Nyilvánvaló: karakán háborúellenessége hibás stratégiának bizonyult.
Kerry szinte mindenhol tarolt (Iowa, New Hampshire, Arizona, Missouri, Delaware, Új-Mexikó, Észak-Dakota, Michigan, Washington és Maine), e sorok megjelentekor már az is tudható, hogy a keddi virginiai és tennessee-beli megmérettetésen hogyan szerepelt. Vagyis végre a déli államok demokratái is hallatják a hangjukat. Elemzők szerint most dől el, hogy Clark vagy Edwards lesz-e Kerry alelnökjelöltje (utóbbit sokkal esélyesebbnek tartják), és egyáltalán: képesek-e ott lenn délen is elfogadni, elnökjelöltjükként látni a makulátlanul fogalmazó, kissé merev, de eddig meglepően eredményes John Kerryt.
És ekkor már csak Bushsal kell elbírnia.
Bugyinszki György
