Hová vezetnek a Lázár-birodalom útjai?

Kastély, börtön, szegénytanya

Belpol

Konkrétan tényleg nem Lázár Jánosék kastélyáig épült út kilométerenként félmilliárd forintból, hanem az M43-as autópálya lehajtójától a nagyfai börtönig. E szakasz előtt és utána azonban olyan kráterek maradtak, amelyek a Holdról is látszanak.

Harmincvalahány magyarországi vasútállomás előtt írták föl az aszfaltra a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) aktivistái nemrég, hogy milyen messze található attól az adott ponttól Lázár Jánosék kastélya. Az első ilyen feliratot a párt egyik tagja festette fel december végén János-névnap alkalmából, az Algyő és Maroslele közötti út frissen felújított szakaszára. Ott a nyíl és a szöveg most is: „Nernia – Lázár kastélya”. A Promenad24 nevű hódmezővásárhelyi hírportál – amely rendszerint ugyanazokra az emberekre szokott haragudni, akikre Lázár János – közzétette az aszfaltrajzoló személyes adatait. Az ellenzéki párt erre válaszul indította el az országos felfestőakciót. A Facebookon egy ideig az is dívott, hogy civil emberek kiírták, a saját házuktól mennyit kell utazni a nevezetes ingatlanig.

Az első felfestést az Átlátszó 2024. szeptemberi írása ihlette, mely szerint a Magyar Közút felújítja – azóta be is fejezte a munkát – az Algyő és Maroslele közötti 4413-as jelű út hat kilométeres szakaszát. A beruházásra 3,3 milliárd forintot költöttek, és ez az út „az M43-asról éppen Lázár János batidai kastélyához vezet”. Az útépítés úgy rögzült az országos sajtóban, hogy az építési és közlekedési miniszter ingatlana „kapott egy bekötőutat” az autópályától.

A beruházás valóban hasznos Lázárnak és mindazoknak, akik a birtokot élvezik, vagy valamilyen programra érkeznek, például vadászni. Ez a vidék azonban nem csak Lázár miatt érdekes.

Elharapják a nyelvüket

Dél-Alföld, Csongrád-Csanád megye. A Tisza észak-déli irányban folyik, keletről bele­ömlik a Maros. A torkolat alatt közvetlenül a Tisza két oldalán Szeged városa. És a torkolat fölött, az északkeleti oldalon, a Tisza és a Maros szögleténél fekszik a tárgyalt terület. Öntéstalaj, az 1. világháborúban vitézségi érmet szerzett katonáknak is osztottak errefelé birtokot. Vitéztelep, majd Rákóczitelep, illetve Tápairét vagy Lebő két itteni terület neve. Tanyás vidék. A Tisza szabályozásakor levágtak egy fordított C alakú holtágat. Az öble azelőtt a Pallavicini-birtokhoz tartozott, a folyószabályozás után a szegedi börtön kapta meg rabgazdaság céljára, és börtönépületet is felhúztak ott később.

A téeszesítés idején Rákóczitelepen a Rákóczi Tsz működött, a tanyaközpontban bolt, közösségi ház, állattartó telep. A legközelebbi település – a holtág öblében lévő börtönt nem számolva – légvonalban Szeged-Tápé, a Tisza túloldalán.

Az összeköttetést a várossal a tápéi komp biztosította, ez 1528 óta működött.

Emellett a már említett 4413-as út létezik, amelyen el lehet jutni Maroslelére, illetve a másik irányban Algyőre. Ebben az irányban haladva jobbról csatlakozik a 4413-ashoz egy út. Tényleg arra kell menni a Lázár-kastélyhoz is, de az az út továbbvezet Batidára, onnan Hódmezővásárhelyre. A 4413-as egy öntözőcsatorna mellett halad tovább. Néhány kilométerrel később balról csatlakozik hozzá a nagyfai börtön bekötőútja. A 4413-as ezután fölvisz a Tisza-töltésre, az algyői Tisza-hídnál fut bele az ott épp négysávossá váló 47-esbe.

 
A batidai út: enni lehet róla
Fotók: Kuklis István

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.