Orbánon és barátain bukott el az uniós klímacél

Keresztbe feküdtek

Külpol

Egyebek mellett a magyar kormány vétója miatt nem kötelezte el magát az Európai Unió a karbonsemlegesség 2050-es elérése mellett. Az uniós egység felbomlása a klímaváltozás elleni globális küzdelmet is visszavetheti.

Az Európai Tanács június 20–21-i csúcstalálkozóján nemcsak az uniós tisztújítás folyamata akadt meg, az állam- és kormányfők az éghajlatváltozás elleni fellépésben sem jutottak egységes álláspontra. Sokáig úgy tűnt, hogy az EU célként tűzi ki a klímasemlegesség 2050-ig való elérését, azonban a lengyel, a cseh, az észt és a magyar kormány ellenállása miatt ez végül nem történt meg. A Tanács következtetéseibe mindössze lábjegyzetként került be, hogy „a tagállamok túlnyomó többsége szerint a klímasemlegességet 2050-re meg kell valósítani”.

A karbon- vagy klímasemlegesség azt jelenti, hogy egy adott ország – esetünkben az EU egésze – csak annyi üvegházhatású gázt (ÜHG) bocsát ki, amennyit a természet el tud nyelni; azaz nem növeli a légkör ÜHG-koncentrációját. A tanácsülés előtt nyolc tagállam – Belgium, Dánia, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svédország – lobbizott a 2050-es céldátumért. Németország kezdetben ellenezte a vállalást, később azonban, talán az ottani zöldek megerősödését látva, változott a Merkel-kormány hozzáállása. A négy kelet-közép-európai kormány tehát komoly támogató nélkül maradt, de ez is elég volt a közös uniós cél megcsáklyázásához, mert a tanácsi következtetéseket egyhangú szavazással fogadják el.

A magyar álláspont a tárgyalások folyamán végig kétséges volt. Orbán Viktor a csúcs előtt arról beszélt, hogy a visegrádi négyek közösen lépnek majd fel – ez, mint látjuk, nem jött össze, hiszen Szlovákia a többséggel szavazott együtt. A klímapolitikáért is felelős Palkovics László miniszter június 18-án azt mondta, a kormány 2050-re az energia karbonsemleges előállítására törekszik – ez nem egyenlő a klímasemlegességgel, inkább a széntüzelésű erőművek bezárását jelentené, amire viszont szakértők szerint igencsak késői a 2050-es dátum.

Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi projektvezetője szerint a kormány hozzáállása azért is védhetetlen, mert Magyarországot és régióját minden számítás szerint az átlagosnál súlyosabban fogják érinteni az éghajlatváltozás következményei. „Ha csak 1,5–2 Celsius-fokot emelkedik a globális átlaghőmérséklet, hazánkban akkor is 6–9 fokkal lesz melegebb a hőségek idején. Pedig már a jelenlegi hőmérsékleti csúcsok is napi 15 százalékos növekedést okoznak a lakosság halandóságában” – magyarázza Szegő.

 

Fordulópont

Első ránézésre meglepőnek tűnhet a négyek izmozása, hiszen az Európai Tanács döntései nem jogszabályok, közvetlen kötelezettség nem vezethető le belőlük. 2050 is elég messze van ahhoz, hogy a ma regnáló politikai vezetőknek ne nagyon fájjon a fejük az addigra tett vállalások miatt. Az általunk megkeresett civil szervezetek szerint azonban aligha becsülhető túl a mostani vétó jelentősége, az EU egységének megbomlása a klímaváltozás elleni globális harcban is negatív fordulópont lehet.

A 2050-es klímacél deklarálása közvetve nagy valószínűséggel az uniós jogi környezetet is átalakította volna, hiszen az Európai Tanács által elfogadott szövegek orientálják a jogalkotásért felelős Európai Bizottságot és a tagállami minisztereket. Az EU-nak jelenleg 2030-ig vannak deklarált klímacélkitűzései: uniós szinten az ÜHG-kibocsátást 40 százalékkal vágnák vissza (az 1990-es értékhez képest), a megújuló energia részarányát 32 százalékra tornásznák fel, az energiahatékonyságot 32,5 százalékkal javítanák. Bár e számok tagállami szintre történő lebontása és kikényszeríthetősége egyelőre nem látszik tisztán, a teljesítésről legalább elindult a párbeszéd a Bizottság és a kormányok között; és most ez az uniós klímapolitika kerete.

Ha sikerült volna megegyezni a 2050-es klímasemlegességben, akkor minden bizonnyal a 2030-ig felvázolt pályát is módosítani kellett volna. Szegő Judit szerint például az ÜHG-kibocsátás 40 helyett 55 százalékos csökkentésére lenne szükség 2030-ig a 20 évvel későbbi karbonsemlegességhez. A magyar vétó mögötti egyik motiváció éppen az ambiciózusabb 2030-as célok miatti félelem lehetett; Szijjártó Péter külügyminiszter legalábbis tavaly szeptemberben azt mondta, hogy a kormány nem támogatja a 2030-as számok módosítását, mert azzal Brüsszel „drámai pofont adna a bajor autóipar versenyképességének, ami a magyar gazdaság számára is komoly károkat jelentene”. A tanácsi következtetésekbe végül az került be, hogy a klímasemleges EU felé való átmenetnek a 2030-ig elfogadott intézkedéseken kell alapulnia – azaz úgy tűnik, Orbánék elvárásának megfelelően érintetlenül maradnak a 2030-as célok. Más kérdés, hogy a kormány ezek teljesítésében sem áll valami jól.

A határozott uniós fellépésnek az éghajlatváltozás elleni világszintű küzdelemben is nagy jelentősége lett volna. „A 2015-ös párizsi megállapodásban a részes országok azt vállalták, hogy 1,5 Celsius-fok alatt tartják a felmelegedést az iparosodás előtti állapothoz képest. Az eddigi vállalások ehhez nyilvánvalóan kevesek, inkább 3–3,5 fokos hőmérséklet-emelkedést valószínűsítenek. A klímasemlegesség deklarálásával az EU cselekvésre ösztönözhette volna a többi országot is” – véli Jávor Benedek, a Párbeszéd leköszönt EP-képviselője. Ámon Ada, az E3G (Third Generation Environmentalism) vezető munkatársa szerint az Egyesült Államok kiszállásával egyedül az EU lehetne a globális klímapolitika motorja. „Azonban többek között a magyar kormány miatt az EU üres kézzel megy a szeptember végi ENSZ-találkozóra és a decemberi chilei klímacsúcsra. Így nehéz lesz hatni a nagyobb szennyezőkre, Kínára, Indiára, Brazíliára, sőt az EU szavahihetősége és komolyan vehetősége is megkérdőjeleződhet” – mondja a szakértő.

 

Trollkodás

Ámon Ada szerint Magyarország kilóg a négy vétózó tagállam közül, mivel nálunk a magas szén-dioxid-kibocsátás ipari szempontból nem meghatározó, sokkal könnyebben tudnánk elmozdulni a klímasemlegesség felé, mint az észtek, a lengyelek vagy a csehek. „Észtországban az olajpala, Lengyelországban a szén kitermelésétől függ nagymértékben az energiaellátottság, Csehország pedig sokkal iparosodottabb, mint akár a többi visegrádi ország, a GDP-jükben is jóval hangsúlyosabban jelenik meg a nehézipar” – magyarázza Ámon Ada.

Ettől még persze Magyarországon is komoly változtatásokra és kormányzati beavatkozásra lenne szükség. Ámon Ada szerint probléma, hogy a magyarországi autógyártó-kapacitások a robbanómotorokra vannak ráállítva, de javítani kéne a lakóépületek energiahatékonyságán is, el kellene indulni a mezőgazdaság és az ipar dekarbonizációja felé, és be kellene engedni a szélenergia hasznosítását az országba, mivel „a szél sem áll meg az osztrák–magyar határnál”. Jelenleg az adminisztratív szabályok ellehetetlenítik az új szél­erőművek építését (a települések 12 kilométeres körzetében, azaz gyakorlatilag az egész országban), a jelenleg működők engedélyei pedig előbb-utóbb lejárnak. „Az Európai Bizottságnak benyújtott Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) tervezete 2030-ra a szélenergia teljes kivezetésével számol” – mondja Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse.

Zöldszervezetek szerint ennek az értelmetlen szabályozásnak a megváltoztatásán túl szükség lenne a megújuló energiaforrások új támogatási rendszerének mielőbbi elindítására, valamint az ország utolsó szénerőművének, a Mátrai Erőmű széntüzelésű blokkjainak a bezárására. Pusztán a széntüzelés kivezetésével teljesíthetnénk az EU felé 2030-ig vállalt ÜHG-kibocsátás-csökkentési cél nagy részét, a 2018 óta Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő erőmű körül mégis nehéz tisztán látni. Bár korábban 2029-re ígérték a lignitfelhasználás befejezését, a NEKT egy szóval sem említi az erőmű bezárását, és óvatosságra inthet Palkovics legutóbbi nyilatkozata is a 2050-es dekarbonizációról. Sőt a napokban cserélték le az erőmű vezetését, és a napi.hu cikke szerint napirendre került egy új fejlesztés is egy korábban érintetlenül hagyott bükk­ábrányi bányatelken.

Konkrét okai is bőven lehettek tehát a magyar kormány vétójának, forrásaink mégis hangsúlyosabbnak gondolják a döntés mögötti politikai számításokat. „Az EP-választások után Orbán nemcsak a jobbközépen, hanem a szélsőjobboldalon is veszített a hiteléből, ezért most különösen fontos neki a lengyelek jóindulata. Emellett az euroszkeptikus vonal képviselőjeként gyakorlatilag mindent ellenez, ami erősebb uniós fellépést jelentene, igazi mestertrollként élvezi, hogy belerondíthat a különböző szakpolitikákba” – véli Jávor Benedek.

 

Beszéljünk a pénzről!

A hivatalos indok persze más, a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye szerint a rezsicsökkentést védte Orbán Viktor a múlt heti vétóval. Azt is leírták, hogy „30–40 százalékkal emelkedne a magyar családok áramszámlája, ha az áramtermelést a megadott szempontok szerint kellene kiváltani”. E számítás alapjait azonban a területen dolgozó civil szervezetek nem ismerik, sőt, mint arra Ámon Ada rámutat, az Energiaklub egy 2017-es tanulmányában arra jutott, hogy hosszú távon a megújuló energiákra átállás megtakarítást hozna. „Az energiatermelés átalakításának vannak kiadásai, de e mellé oda kell tenni a klímakatasztrófa várható költségeit is. Mi lesz például, ha a szárazság miatt gabona- vagy kukoricaimportra szorul az ország, vagy ha elfogy az ivóvíz, mint Indiában?” – teszi fel a kérdést Perger András.

Az Európai Bizottság egyébként valóban kritizálta a rezsicsökkentést, pontosabban azt írta a magyar NEKT-tervezetre adott válaszában, hogy a végleges dokumentumban „ki kell domborítani a teljes mértékben piaci alapú árak felé vezető stratégiát és ütemtervet”. Ennek azonban nincs köze a 2050-es klímasemlegességhez, hiszen a NEKT a jelenleg is érvényes 2030-as célszámokhoz készült.

Orbán Viktor a Kossuth rádiónak nyilatkozva a rezsicsökkentés érvhez azt tette hozzá, hogy a 2030-as célokat meg tudjuk valósítani, pénzünk is van hozzá, az új, 2050-es célokat viszont addig nem fogadjuk el, amíg nem kezdünk el tárgyalni a pénzről. „Ha az unió ehhez nyit forrásokat, akkor vállaljuk” – mondta a miniszterelnök. A Levegő Munkacsoport ehhez képest arról tájékoztatta lapunkat, hogy értesüléseik szerint éppen a magyar kormány lobbizik azért, hogy az EU 2021 utáni költségvetésében „minél kisebb legyen az éghajlatvédelmi célokra előirányzott összeg, inkább úgy használhassa fel a pénzeket a kormány, ahogy jónak látja”. Ámon Ada szerint további probléma, hogy bár az EU ebben a pénzügyi ciklusban is támogatott klímavédelmi célokat Magyarországon – például az energiahatékonyság növelését –, a kormány rosszul költötte el a pénzeket. „A lakosságtól a közszférához irányították az energiahatékonysági beruházásokat, amelyek így nem tudtak akkora kibocsátáscsökkentést eredményezni” – mondja az E3G kutatója.

Az sem igaz, hogy 2030-ig rendben lenne a magyar klímapolitika. A kormány NEKT-tervezete az ÜHG-kibocsátás csökkentésénél vállalta az EU-s átlagot (40 százalék 1990-hez képest, igaz, már most 32-nél járunk), a megújulók részarányát viszont csak 20 százalékra tervezi emelni, az energiahatékonyságon pedig mindössze 8–10 százalékot javítana – mindkét mérték jóval elmarad az uniós célkitűzéstől. A Bizottság válasza szerint a megújulók arányát legalább 23 százalékra kell emelni, valamint „jelentősen növelni kell mind a végső, mind a primerenergia-fogyasztás csökkentése terén 2030-ig kitűzött célokat”. A kormánynak év végéig kell benyújtania a végleges dokumentumot, az átdolgozással valószínűleg bevárják majd a nyár végére, ősz elejére tervezett energiastratégiát. A civilek szerint viszont így már aligha lesz idő az érdemi társadalmi egyeztetésre. Szegő Judit összegzése szerint „a kormány nem veszi komolyan a klímaváltozás ügyét. Ez abból is kitűnik, hogy minisztériumi és hatósági szinten is megnyirbálták a környezetvédelem, a természetvédelem és a fenntarthatóság képviseletét”.

Neked ajánljuk