Két tűz között

Az amerikai demokraták sokáig egységesen támogatták Joe Biden külpolitikáját. Ám a gázai háború miatt a demokraták közt törésvonalak alakultak ki, s ez megnehezítheti Biden kampányát. Ha közvetlenül nem is befolyásol sok szavazatot, a háború elhúzódása elbizonytalaníthatja az elnök támogatóit, és megkérdőjelezheti politikai teljesítményét is.

 

Amikor tavaly október 3-án az amerikai képviselőház néhány ultrakonzervatív képviselője a demokraták hathatós támogatásával megbuktatta Kevin McCarthy házelnököt, úgy tűnt, hogy a kongresszusi republikánusok soha nem látott mély belső válságba zuhannak. Bár ez a megosztottság nem kizárólag külpolitikai okokra volt visszavezethető, fontos szerepet játszott benne a Trump-hű republikánusokat a párt hagyományos szárnyával szembeállító ukrán támogatás kérdése, miközben a demokraták Hakeem Jeffries vezetésével egyöntetűen felsorakoztak Ukrajna felfegyverzése mögött. Négy nappal később azonban a Hamász véres terrortámadást követett el Izraelben, ami új helyzetet teremtett: a republikánusok találtak egy olyan témát, ami kapcsán nemcsak egységet sugározhatnak, hanem a demokraták közti törésvonalakra is rájátszhatnak. Ahogy október 7-e után egyre inkább az izraeli válaszlépések kerültek a középpontba, az is világossá vált, hogy Joe Biden számára komoly belpolitikai kockázatokat hordoz a gázai háború elhúzódása.

Bár kezdetben Biden erős Izrael-párti kiállása összhangban volt mind az amerikai közvélemény, mind a két nagy párt politikusainak domináns reakcióival, a gázai áldozatok számának emelkedésével egyre több demokrata szólalt fel élesebben azért, hogy az Egyesült Államok ne adjon katonai támogatást Izraelnek, mert így potenciális háborús bűntettekhez segédkezik. Bidennek nem volt erős kihívója a tavaszi demokrata előválasztásokon, de az Izrael-párti politikát ellenző és a palesztinok helyzete iránt érzékenyebb baloldali szárny arra buzdította a szavazókat, hogy – ahol volt ilyen induló – az augusztusi pártkonvencióra szabad mandátummal rendelkező, ún. „el nem kötelezett” delegáltakra adják voksukat. A kampány sikeréről megoszlanak az értékelések: nagy visszhangja volt, hogy a jelentősebb muszlim közösséggel rendelkező Minnesotában és Michiganben 19, illetve 13 százalékot sikerült így elérni, de az el nem kötelezett szavazatok így sem alkalmasak arra, hogy egységes választói akaratról küldjenek erős üzenetet.