Méretében meglepő, összetételében szinte megszokott vendégkört fogadott Orbán Viktor augusztus 20-án: az Európai Unióhoz kapcsolódó részlegből egyedül ő birtokolt bármiféle közhatalmat a „diplomáciai nagyüzemben”, a társaság maradék része főleg fél- vagy teljes autokráciákat képviselt. Azerbajdzsánhoz, Üzbegisztánhoz vagy Kirgizisztánhoz már hozzászokott a szemünk, viszont ezúttal volt ott egy igazi meglepetésvendég is: Rusztam Minnyihanov, Tatárföld, hivatalos nevén a Tatár Köztársaság elnöke. A magyar kormányzati kommunikációban valahogy nem igyekeztek hangsúlyozni, hogy a Tatár Köztársaság önállóan mérsékelten létező entitás: egy orosz tagköztársaságról beszélünk, Minnyihanov pedig orosz tisztviselőnek számít, ráadásul a legmagasabb rangúnak, aki az Unióba látogatott az Ukrajna megtámadása óta. Elnökké a kifejezetten Vlagyumir Putyin támogatására létrehozott Egységes Oroszország párt színeiben vált, ebben a pozícióban viszont már biztosan csak 2025-ig maradhat. Ekkor ugyanis a központosítás jegyében végleg megszűnik a köztársaságok saját elnöki rendszere, Minnyihanov a 2020-as alkotmánymódosítás után tehát mindenképp vissza lesz léptetve annak ellenére, hogy korábban tárgyalt már kifejezetten Vlagyimir Putyin nevében.
Egyes értesülések szerint most sincs ez másképp. Az orosz elnökhöz végtelenül lojális politikus a Telegraph szerint valójában nem is annyira Orbán diplomáciai nagyüzemében volt érdekelt Budapesten, hanem tárgyalt Erdoğan török elnökkel és Tamím bin Hamad ál-Száni katari emírrel is. A tárgyalás célja az lehet, hogy Katarral és Törökországgal olyan megállapodást írjanak alá, amely felgyorsítja az Afrikába irányuló gabonaexportot, és abból kizárja Ukrajnát. Az esetleges megállapodás szerint Moszkva Törökországot használná a teherhajók fő üzemeltetőjeként, Katart pedig pénzügyi kezesként. Oroszország valószínűleg ugyanúgy ukrán gabonát adna el Afrikába, mint Ukrajna, hiszen iszonyatos mennyiséget egyszerűen ellopnak az általuk lerohant országból, bár Tatárföld a sok olaj mellett az egyik legnagyobb mezőgazdasági központja is Oroszországnak.
Visszatérve Minnyihanovra: a politikus fontosságáról sokat mond, hogy idén januárban az Egyesült Államok feketelistára tette és befagyasztotta vagyonát, de benne volt abban a 71 főben is, akiket az EU szeretett volna szankciós listára is. Ezek közül három ember végül nem került fel erre a listára Magyarország kérésére, az egyik természetesen Minnyihanov. A tatár elnök, mint azt korábban a Szabad Európa megírta, a háború elejétől fogva segíti az ukrán gyerekek illegális és erőszakos deportálását Tatárföldön található táborokba.
A most 66 éves politikus épp a Putyin-rendszer durvulásának idején, 2010-ben került Tatárföld tetejére, de tulajdonképpen a Szovjetunió felbomlása óta folyamatosan ott volt az autonómiáját évről évre vesztő köztársaság vezetésében. 1996-tól két évig a tatár kormány pénzügyminisztere volt, 1998-tól pedig már a tatár miniszterelnöki pozíciót is megkapta (ebben a rendszerben az elnök a fontosabb), majd 1999-ben a putyini államkapitalizmus kiépítésekor bekerült az egész tatár bevétel 40 százalékát adó Tatnaft olajvállalat igazgatótanácsának élére. Visszanézve elég egyértelmű okokból: Putyin épp elkezdte visszaszerezni az állam befolyását az elherdált cégekben, úgyhogy épp kapóra jött neki a lojális Minnyihanov. A hála nem maradt el, hiszen elődje, a szintén jól kezelhető Mintimer Samijev távozása után tehát ő kapta meg a lehetőséget a papíron épp egész Oroszországot vezető Dmitrij Medvegyev elnöktől, hogy Tatárföld első embere legyen, az pedig, hogy mennyire fontos embere Putyinnak, jól mutatja, hogy 2020 óta pedig az Oroszországi Föderáció Államtanácsának is a tagja.
Ehhez persze választást is kell nyerni, de ez azon a vidéken megoldható: a 2015-ös elnökválasztáson 94,4 százalékkal nyert, a második ciklusa óta pedig a csecsen hadvezér/influenszer Ramzan Kadirov mellett a legaktívabb regionális államfő, ami hozott is neki egy valamivel visszafogottabb győzelmet 2020-ban – akkor 83,27 százalékot ért el a nagyjából négymilliós tatár népesség hivatalosan 78,78 százalékának részvételével megrendezett választáson.
Kadirovval szemben Minnyihanov az igazi joviális politikus imidzsét építette fel maga körül. Nem terjeszt konteókat, nem emeli magasra a nyugatellenesség zászlaját, lehetetlen tőle szórakoztató idézeteket találni. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben azért néha határozottan úgy tűnik, mintha az egész föderációban egyedüliként valamennyire komolyan venné a saját elnöki feladatait. Nemcsak azzal, hogy a helyi ellenzéket gyorsan elhallgattatta, hanem azzal is, hogy egyedül ő nem mondott le 2010-ben az elnöki címéről, a többi autonóm köztársaság vezetője ezt különösebb probléma nélkül tette meg, ugyanis Tatárföldön furcsa módon egyszerre óriási Vlagyimir Putyin és a tatár szuverenitás támogatottsága. Valószínűleg ennek a paradoxonnak köszönhető, hogy a tatárok ahhoz ragaszkodtak, hogy legyen elnökük, de a saját alkotmánybíróságuk megszüntetését simán megszavazták 2020-ban annak ellenére, hogy a Kreml nagyon súlyosan csorbította a tatár nyelv használatának lehetőségét nem sokkal korábban.
Minnyihanov minden jel szerint főleg akkor autonóm személyiség, amikor a saját hatalmának megerősítéséről van szó. Az ellen például nem volt egy rossz szava sem, hogy a 2014-ben újra orosz felügyeletet kapott krími tatároktól az állam egyszerűen elvette a tengerparti földeket, és máshova költöztette őket a félszigeten belül. Sokan épp abba az Ukrajnába menekültek, aminek uralma alól az orosz álláspont szerint felszabadították őket, Tatárföld elnöke ennek ellenére az orosz annexió után nem sokkal személyesen jelent meg a Krímben, hogy jelezze, mennyivel jobb lesz a mai napig súlyos diszkriminációban élő ottani tatároknak. Arról egyáltalán nem beszélt, hogy az orosz hatóságok eltüntettek, ok nélkül börtönöztek be és kínoztak meg helyi tatárokat. Nagyjából ugyanezt játszotta el a tatár nyelv már említett visszaszorítása idején, 2017-ben például simán kijelentette, hogy a tatár oktatási minisztériumnak első sorban az orosz nyelvre kell összpontosítania. Mindezt egy hónappal azután, hogy Vlagyimir Putyin a szokásos cinizmusával utasította arra az szövetségi ügyészeit, hogy vizsgálják meg, nem kényszerítik-e arra az autonóm köztársaságok az orosz anyanyelvű diákokat, hogy megtanulják a helyi nyelveket.
A háború 2022-es kezdetéhez érkezve már nem finomkodott. Amikor a Nyugat leválasztotta az orosz bankokat a nemzetközi pénzmozgást jelentő SWIFT-rendszerről, értetlenségének adott hangot. „Hogy lehet lekapcsolni hétköznapi embereket bankkártya-rendszerről? Mi köze ennek a hétköznapi emberekhez?” – méltatlankodott pár nappal azután, hogy az orosz inváziót követően arra kérte népét, támogassák az ország vezetése által hozott döntéseket.
A politikus azzal, hogy az Orbán-kormány vétójának köszönhetően nem került szankciós listára, megúszta vagyonának uniós befagyasztását, pedig lenne mit fagyasztgatni. A jelenleg börtönben ülő ellenzéki aktivista, Alekszej Navalnij 2020-ban hozta nyilvánosságra, hogy csak az üzleti útjaihoz használt magángép hárommilliárd rubelt ér (jelenlegi árfolyamon mintegy 11,2 milliárd forint). Nem mellékesen 2016-ban Minnyihanov lett az ország harmadik leggazdagabb köztisztviselője a Forbes szerint a maga 2358 milliárd rubelnyi vagyonával, amihez még nem adták hozzá a felesége nagyjából hasonló méretű kasszáját. Ő többek közt szépségszalonokból lett az ország egyik leggazdagabb embere.
Ha a családja gazdagodását és a hatalommegtartási módszereit vesszük alapul, akkor valószínűleg meg is van az oka, amiért ennyire szereti a magyar miniszterelnök Rusztam Minnyihanovot. Nem mindenhol van ez így: Moldovában például idén áprilisban nemkívánatos személynek nyilvánították, és nem engedték kiszállni magángépéből a kisinyovi reptéren. Budapesten biztosan jobban érezte magát.
