„Kínának kellene radikálisan demokratizálódnia”

Shih-Chung Liu, a Tajpej Képviseleti Iroda vezetője

Nő a feszültség Tajvan körül, a világ pedig az ukrajnai orosz invázió fényében igyekszik újraértelmezni a szigetország és a kommunista Kína viszonyát. A Magyarország által el nem ismert állam de facto budapesti nagykövetével, Shih-Chung Liuval (Liu Si Csunggal) a bonyolult geopolitikai helyzetben lévő ország perspektíváiról beszélgettünk. Szóba került Szijjártó Péter lángosdiplomáciája is.

Magyar Narancs: Több, mint két éve érkezett Budapestre, hogy a Tajpej Képviseleti Iroda vezetőjeként lássa el gyakorlatilag a tajvani nagykövet feladatkörét. Számos körülmény átalakult az ideérkezése óta, mennyire érzékeli a képviselet irányítójaként a megváltozott légkört?

Shih-Chung Liu: Amikor megérkeztem Budapestre, még javában tartott a pandémia első nagy hulláma, és Magyarországon erős hiány mutatkozott orvosi felszerelésben. Egyebek mellett maszkból sem volt elég – Tajvanról ekkor több százezer maszkot sikerült eljuttatnunk Magyarországra. Mi otthon sikeresen meg tudtunk birkózni a járvánnyal, és ennek a tapasztalatát szívesen megosztottuk a védekezés itteni irányítóival. Ez fontos momentum volt az itteni tevékenységem legelején, ugyanis a magyar–tajvani kapcsolatok egyfajta holtpontra jutottak az azt megelőző néhány évben.

MN: Amiben a magyar kormány Kína-politikájának jelentős szerepe lehetett.

SCL: A magyar kormány stratégiája Tajvan esetében a gazdasági és politikai kérdések éles különválasztása. A tajvani befektetések aránya Magyarországon növekszik, olyan meghatározó vállalatok hoztak ide jelentős tőkét, mint a világ egyik vezető kerékpárgyártója, a Giant, az elektromos vezetékeket előállító Sinbon vagy a Foxconn. Ha a befektetett összeg nagyságát nézzük, az összes EU-tagállam közül Magyarországra érkezik Hollandia után a legtöbb tajvani pénz. A tajpeji kormány ösztönzi is a cégeket, hogy fektessenek be ebbe a régióba, ami különösen azután vált fontos kérdéssé, hogy sok Kínában működő vállalkozást inkább más területekre vittek át a tulajdonosok. Főként persze Indonéziába, Vietnamba, Indiába helyezték át a tevékenységüket a Kínát elhagyó tajvani cégek, de rögtön ezután a kelet-közép-európai régió következett, és ezen belül Magyarország kiemelkedő célpont.

MN: És milyen a viszony politikai területen?

SCL: Ott még volna hová fejlődni. Mivel a magyar kormány látványosan igyekszik jó kapcsolatot kiépíteni a pekingi vezetéssel, ha Tajvan kérdése felmerül, vonakodnak nyilvánosan kifejezni támogatásukat az országunk ügye mellett. Személyes szinten nincs gond a kommunikációval, de a nyilvános térben egészen más a helyzet. A magyar vezetés egyensúlyozása bizonyos szempontból érthető, ugyanakkor az én feladatom, hogy a jól működő gazdasági kapcsolatok mellett a tajvani demokrácia ügyét is minél szélesebb körben megismertessem. Ideérkezésem idején és azóta is számos európai országból, valamint az Egyesült Államokból is kitiltották a Konfuciusz Intézeteket, mert kiderült róluk, hogy a kínai propaganda szócsöveiként használta őket Peking, és rajtuk keresztül működtetett ügy­nök­háló­zatot. Magyarországon ma is zavartalan az intézet működése, ami nemigen félreérthető gesztus.