Állami homofóbia Lengyelországban

Leteker, felteker

Külpol

A homoszexualitás összemosása a pedofíliával, az „LMBTQ-ideológia” démonizálása, a „hagyományos családi értékek” álszent védelme – Lengyelországban is évek óta uszít a kormány az LMBTQ-emberek ellen. A helyzetet itt a számtalan pedofilbotrányba keveredett katolikus egyház aktív befolyása súlyosbítja.

„El akar űzni bennünket a kormány egy sötét helyre, vissza akar zárni egy szekrénybe, ahol nem vagyunk láthatók. De ez nem lesz egyszerű, mert az LMBTQ-közösség sokkal szervezettebb, mint korábban, sokan érzik, hogy elég volt ebből, és harcolni akarnak az elnyomás ellen” – meséli Filip, akivel Varsóban találkoztunk. A húszas éveiben járó fiú Lengyelország keleti részéről származik, de tíz éve Varsóban él. Kommunikációs területen dolgozik, és közben azért küzd, hogy ugyanolyan jogai legyenek, mint heteroszexuális honfitársainak.

„Rosszabb, mint a kommunizmus”

Magyarország és Lengyelország az LMBTQ-jogok tekintetében többé-kevésbé azonos szinten áll: egyik országban sem legális az azonos neműek házassága, gyereket sem fogadhatnak örökbe meleg párok (pontosabban az egyedülállók nem fogadhatnak örökbe, de az LMBTQ-közösség tagjai egyedülállóként fogadtak örökbe gyerekeket, amíg lehetett; Magyarországon elvileg a családügyért felelős miniszter adhat erre engedélyt). Lengyelországban viszont még bejegyzett élettársi kapcsolatra sem léphetnek az azonos nemű párok, míg Magyarországon ez lehetséges; a lengyeleknél ellenben a transzneműek megváltoztathatják a nevüket, bár a folyamat nagyon hosszú és szövevényes (a nevét és nemét megváltoztatni készülő személynek ugyanis be kell perelnie a szüleit). Nálunk a névváltoztatásra 2020 májusa óta törvényileg nincs mód, sőt a törvény meghozatala előtti két évben sem lehetett már névváltoztatást kérni, ezt a folyamatot ugyanis 2018-ban felfüggesztette a kormány. A két ország abban is hasonlít, hogy a kormányzó pártok politikusai évek óta az „LMBTQ-ideológia” vagy „genderideológa” ellen harcolnak, és mindezt előszeretettel emelik választási kampányok témájává is.

Lengyelország sosem volt LMBTQ-barát hely, 2018 táján azonban történt valami, amit beszélgetőpartnereink úgy fogalmaztak meg, hogy akkor erősödött fel az „államilag támogatott homofóbia”. Egy nyíltan meleg varsói önkormányzati képviselő, Marek Szolc megjegyzi, mindezt nem a lengyel kormány találta ki, hanem Vlagyimir Putyin, és a lengyelek (meg a magyarok is) ugyanabból a kottából játszanak, amelyből az orosz melegellenes propagandatörvény született 2013-ban. „Az orosz propaganda gyakran beszél a meleg Európáról, arról, hogy az Európai Unió szétrombolja a hagyományos családi értékeket. Lengyelországban ugyanezt mondják a kormánypárti politikusok, ugyanazt a játékot játssza a lengyel kormány, mint amit Putyin játszott Oroszországban, és amit Orbán Magyarországon. Mindezt azért, hogy megosszák a társadalmat, ami Lengyelországban, egy ideig legalábbis, igen jól sikerült.”

Magas rangú lengyel politikus szájából az első gyűlöletbeszéd 2018 áprilisában hangzott el, amikor Jarosław Kaczyński, a 2015 óta kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője azt mondta, hogy „homoszexuális házasságok nem fordulhatnak elő, türelmesen meg kell várnunk, amíg az Európai Unió országai kijózanodnak”. Az igazi kampány 2019 elején kezdődött, amikor Rafał Trzaskowski, Varsó polgármestere (aki a Donald Tusk alapította, jelenleg ellenzékben lévő liberális-konzervatív pártnak, a Polgári Platformnak a tagja) aláírt egy nyilatkozatot, amely egyfajta útmutatást adott a varsói városházának arról, hogyan tudnák az LMBTQ-közösség életét megkönnyíteni, jobbá tenni, és szólt az iskolai szexuális edukációról is, amelyben LMBTQ-témák is szerepeltek. A PiS ezt nem tűrhette: politikusok és a kormánypárttal szorosan együttműködő katolikus egyház vezető tagjai szólaltak fel a már Magyarországon is ismerős érveket használva, hogy ti. a varsói deklaráció a pedofíliát teszi emberközelivé, nem a gyerekeket védi.

Alig egy hónappal Trzaskowski lépése után, 2019 márciusában a Świdnica megyei képviselők kijelentették, hogy az ország ezen területe „mentes az LMBTQ-ideológiától”. Ezután az „LMBTQ-mentes” zónák hirtelen szaporodni kezdtek, az önkormányzatok egymás után írták alá a „Családjogok önkormányzati chartáját”, amelyet az Ordo Iuris nevű szélsőjobboldali vallási szervezet készített elő. (Az Ordo Iuris jó ideje kampányol már az LMBTQ-jogok ellen és az abortusz teljes betiltásáért.) Rövid idő alatt több mint száz régió, az ország nagyjából egyharmada vált „LMBTQ-mentes övezetté” (ezeknek az alakulását egy interaktív oldalon, a Gyűlölet Atlaszán – atlasnienawisci.pl – lehet követni). A családjogi charta mellett egy másik dokumentumot is elfogadtak ezek az önkormányzatok, az „LMBTQ-ideológia elleni állásfoglalást”. Nyíltan egyik sem mondja ki, hogy ezeken a területeken korlátoznák az LMBTQ-közösség tagjainak jogait vagy kizárnák őket bármiféle tevékenységből, vagyis a zónák létrehozása sokkal inkább szimbolikus lépés volt. A dokumentumok indirekt módon sértik a melegjogokat; a házasságot „egy férfi és egy nő kapcsolataként” definiálják (Magyarországon ezt az Alaptörvénybe írták bele), vagy kijelentik, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) oktatási normáinak megfelelő szexuális nevelést kell bevezetni, továbbá elítélik a politikai korrektséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.