Libanon mint ország: Van és nincs

  • - kovácsy -
  • 1996. május 9.

Külpol

Híd és kapocs a Nyugat és a Közel-Kelet között, a keleti mediterrán térség Svájca, virágzó üzleti és bankközpont, vallások és kultúrák termékeny együttélése. Ezt remélte az országáról sok libanoni, művelôdve, gazdagodva folyamatosan, egészen a hetvenes évek közepéig. Most pedig már évek óta szinte csak egy-egy Izrael elleni Hezbollah-akció és az ezeket követô izraeli megtorló lépések helyszíneként hallani az országról; az sem világos, létezik-e még valójában, létezhet-e újra valaha is.
Híd és kapocs a Nyugat és a Közel-Kelet között, a keleti mediterrán térség Svájca, virágzó üzleti és bankközpont, vallások és kultúrák termékeny együttélése. Ezt remélte az országáról sok libanoni, művelôdve, gazdagodva folyamatosan, egészen a hetvenes évek közepéig. Most pedig már évek óta szinte csak egy-egy Izrael elleni Hezbollah-akció és az ezeket követô izraeli megtorló lépések helyszíneként hallani az országról; az sem világos, létezik-e még valójában, létezhet-e újra valaha is.

Libanon sorsát külsô tényezôk alakították mindig, amikor pedig maguk a libanoniak akartak mozdítani az ügyeiken, akkor ettôl csak még rosszabb lett. Az észak-déli irányban alig több mint kétszáz, keresztben pedig csak ötvenöt kilométernyi területre az évszázadok során egymás után érkeztek a valahonnan elüldözött csoportok: az arab mohamedán terjeszkedés elôl menekülô maronita keresztények, az iszlám síita ágából eretnekként kiszakadó drúzok, aztán síiták is, szunniták, örmények. Ma tizennyolc olyan vallási csoport él együtt az országban, amelynek politikai képviselete is van - vagyis kisebb-nagyobb súlya a hatalmi osztozkodásban. Ráadásul mindez egy szinte mozdíthatatlan, családi alapú klánrendszerre épül, amely még az egyes felekezeteken belül is a szó szoros értelmében öldöklô küzdelmekben csattan össze a kiélezettebb helyzetekben.

Menedékhely

Az elsô világháború után Libanon francia fennhatóság alá került, ekkor alakultak ki mai határai. Különállásának eredeti indoka az volt, hogy a mohamedán környezetben egyfajta keresztény menedékhely legyen, amely ugyanakkor a más vallásúaknak is teret enged. 1943-ban, még francia gyámkodás alatt született egy össznemzeti szerzôdés az ország belsô békéjének megalapozására. E szerint a három évvel késôbb függetlenné váló Libanon semleges állam, amelyben a keresztények nem keresik a Nyugat védelmét, a muszlimok pedig nem próbálják beolvasztani az országot valamilyen nagyobb arab államalakulatba. Egy ideig úgy tűnt, hogy a dolog működik, az ország valóban közvetítô láncszemként helyezkedhetett el a szocialista ideológiákra alapozva rosszul működô arab környezete és a Nyugat között.

Palesztin menekültek a függetlenné válástól kezdve éltek Libanonban - 1951-ben több mint százezren. 1975-ben - az arab-izraeli háborúk és azok után, hogy 1970-ben Jordánia kiűzte területérôl a palesztin gerillákat - viszont már négyszázezren voltak. Libanon az arab világ átlagos viszonyainál messze szabadabb légkörével, szabad sajtójával korlátlan lehetôségeket biztosított a palesztinok számára, hogy itt szervezkedjenek ideológiailag és - a PFSZ irányítása alatt álló táboraikban egyre halmozva fegyvereiket - gyakorlatilag is az Izraellel tervezett végsô nagy leszámolásra. A libanoni keresztények viszont nem minden alap nélkül ítélték úgy, hogy a palesztinok jelenléte végsô soron az ország függetlenségét, létét fenyegeti. Meggyôzôdésüket csak alátámasztotta, hogy Bejrút egyes kerületeiben egy idô után már géppisztolyos palesztin fiatalok igazoltattak libanoni állampolgárokat.

Polgárháború

A hetvenes évek második felében Libanon fokozatosan belesüllyedt egy többfrontos, egyre áttekinthetetlenebbé váló polgárháborúba, váltakozó szövetségekkel, ide-oda táncoló külsô támogatókkal. Kelet és Nyugat csapott össze, és az ideológiai ellentétektôl keresztbe metszett frontvonalak mentén a háttérben vagy egy tucat ország felsorakozott a Szovjetuniótól az Egyesült Államokig, Iraktól Szíriáig, Izraeltôl Iránig. Mészárlások, bombázások, túszok és túszcserék, tizenöt év alatt százhetvenezer halott.

A Hezbollah 1982-ben került bele a képbe. Allah pártját Iránban gondolták ki, innen szervezték meg és innen finanszírozták azokat a kórházakat és iskolákat is, amelyek a szegénységben élô síita népesség rokonszenvét az öngyilkos merénylôket nevelô fanatikusok iránt voltak hivatottak felkelteni.

A polgárháború 1990-ben fejezôdött be, lezárása lényegében Szíria protektorátusává tette az országot. Libanon nagy részét negyvenezer ott állomásozó szír katona ellenôrzi, a déli terület egy határ menti sávjában részben Izrael és a vele szövetséges Dél-libanoni Hadsereg (egy keresztény milícia), részben a Hezbollah az úr. Ilyen körülmények között zajlik a gazdasági újjáépítés és a politikai újrarendezôdés. Különösen az utóbbit nehezíti, bár nem segíti az elôbbit sem, hogy az ország - mint ezekben a hetekben is - újra és újra belesodródik Izrael és az arab szélsôségesek konfliktusába. És nehezíti az is, hogy a politikai küzdôteret változatlanul a klánok, érdekcsoportok rivalizálása uralja, legfeljebb az erôviszonyok mozdulnak el, és porondra kerülnek olyan politikusok is - ilyennek látszik például Rafik Hariri, a szunnita miniszterelnök -, akiknek a személyes törekvései valamelyest összefonódnak Libanon újjáéledésének halvány reményével.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.