Paweł Smoleński: 1985. március 11. Mihail Szergejevics Gorbacsovot megválasztják a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárává. Nagyon gyorsan meglepetést okozott – a hívei számára csakúgy, mint azoknak, akik tiszta szívből gyűlölték. És ezek száma egyre csak szaporodott.
Adam Michnik: Nehéz ma beszélni róla, különösen mindannak a kontextusában, ami ma Oroszországban történik. Akárhogyan is nézzük, ő nyitotta meg a börtönöket és a lágereket, és biztosan nem a másként gondolkodók és a politikai foglyok iránti szeretetből, hanem mert úgy gondolta, hogy ennek egyszerűen nem szabad így mennie. Lehet mondani, hogy következetlenül, túl későn és túl lassan csinálta, de az oroszok számára ez valódi változást hozott. Ezt a kurzust vitte tovább Borisz Jelcin is. Az ő ideje alatt – akárcsak Gorbacsov alatt – ocsmány dolgok történtek Oroszországban, de senki nem jutott politikai okokból rács mögé, azért, mert szembefordult a hatalommal.
Sajnos most újabb teljes változást éltünk meg. Ha Putyin valamiben következetes, hát az az ellenfeleinek a lecsukása. Ki tudja, hogy valaha kiszabadul-e Navalnij? A politikai gyilkosságok is a legsötétebb cári és szovjet időket idézik. Ezért is gondolok szomorúsággal, keserűséggel a mai Oroszországra. A gorbacsovi–jelcini vakáció után visszatért a régi, szörnyű kerékvágásba.
PS: Gorbacsov alig 52 évesen lett a Kreml ura, a szovjet vezetés normáit tekintve fiatalon. Nagyon kellett tehát értenie a Kreml működését, ha egyszer idáig eljutott. A legmagasabb szférákba Jurij Andropov vezette be, aki sok éven át a KGB-t irányította – sötét alak, bár a birodalom viszonyaiban minden bizonnyal igen jól eligazodott. Minek kellett az ősz KGB-snek egy ilyen ember?
AM: Gorbacsov valóban remekül értette a Kremlt, végül is Andropov, majd az ő helyettese, Konsztantyin Csernyenko után lett főtitkár, s ők az SZKP megcsontosodott, brezsnyevi, neosztálinista többségét képviselték. Egyszerűen becsapta őket azzal, hogy ő majd megjavítja a rendszert. És szükségük volt rá – sok diktatúra így működik, rendszerint korlátolt, buta emberek tartják fenn, de néha akad köztük intelligens és jól tájékozódó személy is. Ez utóbbiak pedig rájönnek arra, hogy a kretenizmus egyszerű, ha nem is villámgyors út a politikai temetőbe. Számomra úgy tűnik, hogy Andropov ezért nyúlt Gorbacsov hóna alá: Gorbacsov volt az egyetlen valódi egyetemi végzettséggel rendelkező szovjet pártfőtitkár. Fiatal volt és kevésbé vaskalapos, de vitán felül hűséges a létező szocializmushoz.
PS: Egy évvel a hatalomra jutása után Gorbacsov uszkorenyijéről, gyorsításról, meg glasznosztyról, nyilvánosságról kezdett el beszélni. Ez a két jelszó lett a peresztrojka, vagyis az átépítés, a szovjet birodalom megújításának a veleje. Mikor világosodott meg benned, hogy Gorbacsov ezeket komolyan gondolja?
AM: Ma már tudom, hogy mielőtt főtitkár lett, Kanadába utazott, ahol Alekszandr Nyikolajevics Jakovlev volt a szovjet nagykövet. Jakovlev intelligens, igazi értelmiségi alak volt, aki korábban propagandavonalon töltött be magas posztokat. Ezekből egy, a hetvenes évek elején megjelent cikke miatt penderítették ki. Az antihistorizmus ellen című írását az SZKP antiszemita és nacionalista frakciójának a kritikájaként értelmezték, és a szerzőt mintegy büntetésből a tengeren túlra száműzték.
A két úr Ottawában hosszú sétát tett a tóparton, hogy ne tudják őket lehallgatni. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Szovjetunióban így nem mehetnek tovább a dolgok. Miután főtitkárnak választották, Gorbacsov politikai bizottsági tagot csinált Jakovlevből, ő lett a peresztrojka elméleti kútfője és főideológusa. Később maga mellé vette Eduard Sevardnadzét, akit megtett külügyminiszternek. Az SZKP Központi Bizottságát telerakta egy rakás fiatal tudóssal, jogásszal, közgazdával, és megnyitotta előttük a gyors karrier útját. Ez lett a legszűkebb rohamosztaga.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
