Európa 2008-as kulturális fővárosa egy bő évtizede még Nagy-Britannia leszakadtabb helyei közé tartozott. A fellendülést önerőből hozták össze - a kitüntető cím arra feltétlenül alkalmat nyújt, hogy mindezt megmutassák a világnak. Az sem zavar senkit, hogy az új Liverpool még távolról sincs kész.
Városszerte építési területeket kell kerülgetnünk; a térképről kinézett úton feltúrt, lezárt szakaszok és mindenfelé terelések. (Ehhez orkán és vízszintesen hasító eső ad nehezen szokható aláfestést.) Első alkalommal a kulturális főváros kommunikációs szakembere a város legnagyobb (magánfejlesztésű) építkezésére vezet. Itt lesz Liverpool új belvárosa - egy koszlott park és egy csomó jelentéktelen ház helyén; nem kevesebb, mint egymilliárd fontba kerül. Sárga védőmellényben, porvédő szemüvegben, kesztyűben és sisakban botladozva követjük hasonöltözékű vezetőnket a leendő boltokon, irodákon, lakásokon és mozitermeken át; egyelőre csak a szabadon álló betonstruktúrák látszanak. Noha az ilyes megaberuházások mindig gyanúsak, a tekintélyes Architectural Review - a Liverpool 08 tematikus számában - elismeréssel számol be arról, hogy nem ám gigantikus bevásárlóközpont, mall nő ki a város közepén; az ugart az eredeti városszövet iránti tisztelettel hasznosítják.
Az Éden utca mentén épülő centrum még az idén beüzemel, küldetése lesz leszoktatni a helyieket arról, hogy az alig 45 kilométerre fekvő rivális városba, Manchesterbe járjanak shoppingolni. Liverpool épp akkor lett kulturális főváros, amikor a fél központja fel van ásva ("hogy főnixmadárként éledjen újjá hatvan év lejtmenet után" - biztatják magukat az itteniek). Így aztán, aki ide érkezik, nemigen tudhatja, mit köszönhet a kulturális fővárosi címnek, és mit az anélkül is újjáéledt befektetői kedvnek. "Azt nem tudom, mi a kultúra, meg mi nem az, de kultúránk egyébként is van, viszont ennyi építkezést még sosem láttam" - fogalmaz ravaszkásan egy hölgy az utcán.
A pénz és a kultúra nagyjából egyszerre talált ide - noha a kilátások nem voltak túl fényesek még pár éve sem. A hatszázezres kikötőváros hanyatlása a hetvenes évektől, a kikötői infrastruktúra elavulásával, a dokkok bezárásával, a hagyományos iparágak pangásával kezdődött; a nyolcvanas évek elején egész Angliában itt volt a legmagasabb a munkanélküliség. (Thatcher ekkor kedvenc miniszterét, Michael Heseltine-t küldte el, hogy úrrá legyen a helyzeten - a dokkok neki tartoznak hálával a túlélésért.) Liverpool tágabb környékét az unió még 2000-ben is a leglepukkantabb, az uniós szint 75 százalékánál rosszabbul teljesítő régiók közé sorolta.
A város újjáélesztését a többségében magánkézben lévő társaság - a Liverpool Vision - indította el, együttműködve a közszféra érintett szereplőivel (a városvezetéssel, a régióval, a Brit Fejlesztési Ügynökséggel). Ian McCarthy, a Vision programigazgatója a hatékony, szektorokon átívelő városmenedzsmentnek tulajdonítja a befektetők visszatérését. Rugalmas, de határozott célkitűzésekkel indultak tíz éve a sztárépítész Richard Rogers útmutatása alapján: a Mersey-part üzleti és turisztikai lehetőségeit, a kereskedelmi negyed felélesztését és a város jobb megközelíthetőségét tartva szem előtt. A befektetőket nemcsak az eleinte alacsony ingatlanárak vonzották, hanem a gap funding intézménye is: az a támogatás, amellyel a közszféra járult hozzá az üzletileg egyébként nem megtérülő fejlesztések megvalósulásához a lerobbant, használaton kívüli helyeken.
Látogass el Liverpoolba!
"Büszke város volt ez, de elveszítette az önbizalmát a második világháború után. Ami nem is jött vissza a kilencvenes évek végéig. A kulturális főváros nagyon fontos lépés volt, hiszen eldöntöttük, megméretjük magunkat a többi brit várossal. Az építkezések egy része elkezdődött már akkor, amikor Liverpool négy éve benyújtotta a pályázatot, mi a költségvetésünkből egy fillért sem szántunk erre" - meséli a kaliforniai illetőségű Kris Donaldson, a kulturális főváros főigazgatója. Az elfoglalt amerikai - akinek minden egyszerűen "great", ami Liverpoolban történik - a sydneyi olimpia marketingmenedzsereként szerzett nevet; ide egy fejvadász cég szerezte be.
Liverpoolban eredetileg a városvezetéstől független szervezetet terveztek létrehozni az EKF-projekt lebonyolítására, de a munkálatokat végül a város által a pályázat kidolgozására 2000-ben alapított Culture Company végezte. A helyhatóság hozzá csoportosította a kultúrával, médiával, sporttal, nemzetközi kapcsolatokkal, turizmussal összefüggő teendőket (jövőre visszakerülnek a városhoz, s a társaság jótékony célú szervezetként működik tovább). Éppen ezért a Liverpool 08 és a négy felvezető év költségvetése - a pécsitől teljesen eltérő módon - ezeknek az önkormányzati főosztályoknak az ötéves költségvetését is tartalmazza.
A kulturális főváros költségvetése összesen 110 millió fontra, úgy 38 milliárd forintra futott fel a kezdetben tervezett 95-ről. Ehhez a gazdagodó város oroszlánrésszel, 64 százalékkal járult hozzá, a regionális és országos források 27-tel, a magánszektor 8-cal. Talán itt kell felidéznünk, hogy a harmincötmilliárd forintos pécsi beruházást uniós forrásból fedezik, a kilencmilliárdos program- és kommunikációs költségen pedig a kulturális kormányzattal osztozik a város. Vagyis míg Pécs a címmel megszerzett közpénzektől várja a magánbefektetések élénkülését, addig Liverpool fordítva, a gazdasági boomhoz ad kulturális teljesítményt. A tizenegy főszponzor két-két millió fonttal szállt be. Kommunikációra és marketingre keveset költöttek, ezért a kulturális főváros nem különösebben feltűnő jelenség a köztereken. Bár a hasznot korai lenne becsülni, a 2003-as becslések a sikeres pályázattól kétmilliárd fontnyi új befektetést, tizennégyezer új munkahelyet vártak; a tavalyi adatok már a 2006-os turistaszám triplázódásáról szólnak; Liverpool a leglátogatottabb brit városok élmezőnyébe került.
Különben Liverpool látogat el hozzád
Noha pusztán a 2008-as események miatt nem költött a város építkezésekre, az elnyert cím felgyorsította tervezett beruházásait. A januári megnyitóra éppen elkészült az Aréna, ahol - magától értetődően - a fab four, a csodálatos négyes még élő tagjai, Ringo Starr és Paul McCartney lépnek fel (előbbi a megnyitón, utóbbi a júniusi csúcsrendezvényen). "A cím arra alkalmas, hogy felmutassuk az új Liverpoolt, és új befektetések platformjaként tálaljuk. A cím megmutatja, hogy Liverpool visszatért az üzletbe. De nem amerikaias átlagvárosként szeretnénk újjáépíteni" - fogalmaz Neil Peterson, az EKF-projekt nemzetközi kapcsolatokért felelős embere.
A száztízmillió fontot szinte teljes egészében kultúrára költik, zömében a város és a régió intézményein, és jelentős részben kisebb, civil szervezeteken keresztül, pályázati úton (a műsorról lásd keretes anyagunkat). Peterson a Creative Communities programot tartja hosszabb távon az egyik legnagyobb esélynek. Ez a lepattant külső városrészeket - köztük Anglia legnagyobb fekete közösségét és a két gang éjszakai portyáitól rettegésben tartott Norris Green lakóit - igyekszik bevonni a kulturális fővárosba. Peterson azt reméli, a munkanélküli lakosság (ideértve a különböző szociális segélyeken élőket is) legalább negyedét újra aktivizálni tudják.
Ma sokan azt latolgatják, vajon Manhattanre vagy Dubaira hasonlít-e majd az új Liverpool; mások épp az eljellegtelenedéstől féltik. A hét mérföldre nyúló dokkvilág és a folyópart is megnyílt a közelmúltban a fejlesztések előtt; a korai fecske a híres Albert dokk helyreállítása volt, ide a Tate Gallery első regionális fiókja költözött. Az előszezon egyik attrakciója a város híres preraffaelita képkollekcióját is őrző Walker Art Galleryben látható: egy készülő panorámafestmény, amelynek vásznára a még el nem készült új épületek is felkerülnek. A város új látképe már nem az egyenletes sziluettből kiemelkedő anglikán és római katolikus katedrálisokat hangsúlyozza, hanem a Mersey felőli új látványt. Szó mi szó, a háromfős asszisztenciával, két számítógéppel, hosszú festékkeverő asztal mellett zajló készülés lebilincselőbb látvány, mint maga a mű, amely leginkább steril számítógépes látványtervre emlékeztet. (A művész neve: Ben Johnson.)
Nem fenyegeti viszont a globális városmodell azt a jellegzetesen angol, vöröstéglás kikötői háttérvárost, ahol a jelenlegi átmeneti állapotban még autószerelő műhelyek és új kulturális betelepülők váltják egymást. A városi katasztrófaturista pedig az üzleti negyed egyik hátsó udvarában találja meg legkedvesebb liverpooli emlékét. Richard Wilson szobrász egy elhagyott házból kivágott, nyolc méter széles ovális forma folyamatos, gépi forgatásával alkotta meg a kulturális főváros legtalálóbb szimbólumát. A címe: Turning the Place Over. Átfordítani a helyet.
balhék
Az EKF kulcsposztjain Liverpoolban is voltak időnként változások. Az ausztrál kabaréénekesnő, Robyn Archer alig négy hónapig látta el a művészeti igazgató feladatát. Azért kellett mennie, mert inkább kiterjedt nemzetközi kapcsolatait vetette volna be, s ezért a helyi intézmények megorroltak rá; mások szerint túl borsos árat kért, és ritkán tartózkodott a helyszínen. Jason Harborow - aki egészen az évnyitó ünnepségig főigazgató volt - betegeskedése egybeesett a város költségvetési mélypontjával és a legnagyobb utcafesztivál lemondásával tavaly, amikor a város a 800. születésnapját ünnepelte. Azt is hallani, ő volt az oka annak, hogy a program kifutott a keretből, épp a 2008-as programköltségekkel közel megegyező húszmillió fonttal.
a program
Liverpool "A világ egy városban" (The World In One City) szlogennel és koncepcióval nyerte 2004-ben a brit városok versenyét (a részletekről lásd interjúnkat Sir Bob Scott-tal). A pályázat megfelelt annak a kulturális fővárosokkal szemben támasztott uniós elvárásnak, hogy mindenekelőtt fenntartható fejlődésükben gondolkodjanak (s ami a Liverpoolhoz hasonló helyzetű Glasgow-ban volt a legsikeresebb).
A programok biztosra mennek: nagy nevekben nincs hiány, a legnépszerűbbek a turistaidényben lépnek fel. A minap újra megnyíló, kibővített Bluecoat kiállítóhely a fogyasztói kultúrát veszi kezelésbe egy sor közismert művész - köztük Santiago Sierra és Andy Warhol - alkotásaival. A polgári világ iránti ellenszenvét festéklövő akciókkal kifejező Niki de Saint Phalle kiállítása május elejéig látható, a Gustav Klimt-tárlat, valamint a Turnerrel, Monet-val, Pissarróval villantó Művészet a gőz korszakában kiállítás tavasztól nyár végéig. A főszezonban lép fel Paul McCartney; szeptemberben a tizedik évfordulóját ünneplő Liverpool Biennále nagyszabású köztéri művei, kortárs brit festészeti kiállításai jönnek. Vladimir Ashkenazy többször is vezényel, a helyi Sir Simon Rattle a Berlini Filharmonikusokkal lép fel szeptember elején. A Fact médiaközpont, amely már az új keletű kulturális felvirágzásnak köszönheti létét, egész éves kiállítássorozatát Testem - Elmém - Világom (My Body - My Mind - My World) címmel rendezi meg; jelenlegi első felvonása helyenként gyomorforgató művészi kísérleteket vonultat fel a biológia és a képzőművészet határán. Arab, kínai és melegfesztiválok színesítik az évet; s mielőtt kifutnánk 2008-ból, a liverpooli Arénában még megrendezik az MTV Europe Music Awardsot is (lásd még: www.liverpool08.com).
