Pünkösdi lapzártánk délutánján az utolsó hír a szlovák fővárosból az, hogy Zuzana Čaputová államfő bejelentette, „egyes pártvezetők nyilatkozatai miatt” elmarad a parlamenti pártok keddre tervezett találkozója. A találkozót a posztját már csak pár hétig, június közepéig betöltő Čaputová és megválasztott utóda, a Robert Ficóval koalícióban kormányzó Hlas (Hang – Szociáldemokrácia) nevű párt vezetője kezdeményezte, s az lett volna a célja, hogy a népképviselet, a politikai osztály valamiféle egységet mutasson a megrendült ország felé – ha mégoly látszólagosat is. Hogy a bajban nincs széthúzás. Nem jött össze, nem mutat, s erre sajna fogadni is lehetett volna. Nem csupán a szerda délutáni sokk hatása alatt fokozottan kiéleződő politikai ellentétek miatt – már a merénylet előzményei is ebbe az irányba mutattak.
A lövés előtti zaj
Tavaly szeptember végén Robert Fico pártja, a Smer (Irány – Szociáldemokrácia) meggyőző fölénnyel, ha nem is abszolút többséggel, de döntő kormányalakítási potenciálhoz jutva nyerte az előrehozott parlamenti választásokat. Fico visszatérhetett, s negyedszer is kormányt alakíthatott. Nagyratörő tervekkel látott új tennivalói után, ám a kommunikációján szemernyit nem változtatott a tény, hogy immár ő vezeti az országot. A Smer és koalíciós partnerei, az említett másik „szociáldemokraták” mellett az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ugyanazt a nótát fújta, ha lehet, még a kampányidőszaknál is hangosabban. Röviden ezt úgy lehet összefoglalni, hogy aki nincs velünk, az hazaáruló. A hazaárulón volt a hangsúly, a sorosista, brüsszelita jelzőket csak azért fűzték hozzá, mert ezt a dumát valami tanfolyamon verhették beléjük, ahol szó szerinti volt a számonkérés. Az ellenzék mocskolásának hangernyője alatt a kormány élénken hozzálátott a tisztogatáshoz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
