Szlovákia: merénylet a miniszterelnök ellen

Lövés a lőporos hordón

Külpol

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Pünkösdi lapzártánk délutánján az utolsó hír a szlovák fővárosból az, hogy Zuzana Čaputová államfő bejelentette, „egyes pártvezetők nyilatkozatai miatt” elmarad a parlamenti pártok keddre tervezett találkozója. A találkozót a posztját már csak pár hétig, június közepéig betöltő Čaputová és megválasztott utóda, a Robert Ficóval koalícióban kormányzó Hlas (Hang – Szociáldemokrácia) nevű párt vezetője kezdeményezte, s az lett volna a célja, hogy a népképviselet, a politikai osztály valamiféle egységet mutasson a megrendült ország felé – ha mégoly látszólagosat is. Hogy a bajban nincs széthúzás. Nem jött össze, nem mutat, s erre sajna fogadni is lehetett volna. Nem csupán a szerda délutáni sokk hatása alatt fokozottan kiéleződő politikai ellentétek miatt – már a merénylet előzményei is ebbe az irányba mutattak.

A lövés előtti zaj

Tavaly szeptember végén Robert Fico pártja, a Smer (Irány – Szociáldemokrácia) meggyőző fölénnyel, ha nem is abszolút többséggel, de döntő kormányalakítási potenciálhoz jutva nyerte az előrehozott parlamenti választásokat. Fico visszatérhetett, s negyedszer is kormányt alakíthatott. Nagyratörő tervekkel látott új tennivalói után, ám a kommunikációján szemernyit nem változtatott a tény, hogy immár ő vezeti az országot. A Smer és koalíciós partnerei, az említett másik „szociáldemokraták” mellett az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ugyanazt a nótát fújta, ha lehet, még a kampányidőszaknál is hangosabban. Röviden ezt úgy lehet összefoglalni, hogy aki nincs velünk, az hazaáruló. A hazaárulón volt a hangsúly, a sorosista, brüsszelita jelzőket csak azért fűzték hozzá, mert ezt a dumát valami tanfolyamon verhették beléjük, ahol szó szerinti volt a számonkérés. Az ellenzék mocskolásának hangernyője alatt a kormány élénken hozzálátott a tisztogatáshoz.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

K...va nagy következményei lesznek

  • narancs.hu

Nem engedték be a Tisza Párt szakértőit és Magyar Péter pártelnököt egy miskolci gyermekvédelmi otthonba, ám a szóváltásról készült felvétel seperc kint volt a Magyar Nemzet oldalán. 

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.