Szlovákia: merénylet a miniszterelnök ellen

Lövés a lőporos hordón

Külpol

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Pünkösdi lapzártánk délutánján az utolsó hír a szlovák fővárosból az, hogy Zuzana Čaputová államfő bejelentette, „egyes pártvezetők nyilatkozatai miatt” elmarad a parlamenti pártok keddre tervezett találkozója. A találkozót a posztját már csak pár hétig, június közepéig betöltő Čaputová és megválasztott utóda, a Robert Ficóval koalícióban kormányzó Hlas (Hang – Szociáldemokrácia) nevű párt vezetője kezdeményezte, s az lett volna a célja, hogy a népképviselet, a politikai osztály valamiféle egységet mutasson a megrendült ország felé – ha mégoly látszólagosat is. Hogy a bajban nincs széthúzás. Nem jött össze, nem mutat, s erre sajna fogadni is lehetett volna. Nem csupán a szerda délutáni sokk hatása alatt fokozottan kiéleződő politikai ellentétek miatt – már a merénylet előzményei is ebbe az irányba mutattak.

A lövés előtti zaj

Tavaly szeptember végén Robert Fico pártja, a Smer (Irány – Szociáldemokrácia) meggyőző fölénnyel, ha nem is abszolút többséggel, de döntő kormányalakítási potenciálhoz jutva nyerte az előrehozott parlamenti választásokat. Fico visszatérhetett, s negyedszer is kormányt alakíthatott. Nagyratörő tervekkel látott új tennivalói után, ám a kommunikációján szemernyit nem változtatott a tény, hogy immár ő vezeti az országot. A Smer és koalíciós partnerei, az említett másik „szociáldemokraták” mellett az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ugyanazt a nótát fújta, ha lehet, még a kampányidőszaknál is hangosabban. Röviden ezt úgy lehet összefoglalni, hogy aki nincs velünk, az hazaáruló. A hazaárulón volt a hangsúly, a sorosista, brüsszelita jelzőket csak azért fűzték hozzá, mert ezt a dumát valami tanfolyamon verhették beléjük, ahol szó szerinti volt a számonkérés. Az ellenzék mocskolásának hangernyője alatt a kormány élénken hozzálátott a tisztogatáshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.