Lesz-e áram Azerbajdzsánból?

Majd legközelebb

Külpol

Úgy jön majd áram Magyarországra Azerbaj­dzsánból, ahogy gáz Türkmenisztánból. Pedig ez is elhangzott a Kossuth rádióban a minap.

„Azerbajdzsánban termelnénk óriási mennyiségben áramot, azt tenger alatt hoznánk Európába, Románián keresztül érne Magyarországra” – mondta szokásos monológjában az augusztus 20-i diktátortalálkozó utáni pénteken Orbán Viktor. E mondatnak egyetlen igaz eleme sincs: ha egyszer valóban megépülne egy ilyen transzkontinentális infra­struktúra, Azerbajdzsánban az áramot nem a magyarok termelnék, a tenger alatti távvezetékhez sem lenne érdemi közünk, és nem Magyarország lenne a valódi célpontja e lehetséges tranzitnak sem. És bár az azeri zöldáram-projektről már többször beszélt Orbán megnyilatkozásaiban, az egyelőre a tervezőasztalig sem jutott el.

A tavaly decemberben, Bukarestben aláírt előszerződésben (memorandum of understanding) llham Alijev azerbajdzsáni elnök, Irakli Garibasvili georgiai (grúz), Nicolae Ciuca akkori román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt rögzítette, hogy elképzelhetőnek tartanak egy olyan, majdan kidolgozandó szerződést, amelynek alapján Azerbajdzsánból Európába nagy mennyiségű villamos energia lesz exportálható. A projekt ugyan elvi támogatást kapott Ursula von Leyentől, bekerült az azeriek 10 éves hálózatfejlesztési tervébe, s a kaukázusi régió legnagyobb országa világbanki támogatással tavaly májusban nekilátott egy megvalósíthatósági tanulmánynak – de egyelőre ennyi történt. Mindez egyébként az Azerbajdzsán és Georgia közötti, majd onnét a Fekete-tengerben Romániáig lefektetendő nagyfeszültségű kábel projektjére vonatkozik; ennek célja, hogy fokozza a georgiai áramrendszer ellátásbiztonságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.