A térség öt állama közül Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán, valamint a dél-kaukázusi Azerbajdzsán elnöke tette tiszteletét Orbánnál. (Sokatmondó jelzés egyébként, hogy a régió legfontosabb államából, Kazahsztánból nem érkezett vendég. A 2019 óta Kaszim-Zsomart Tokajev elnök vezette ország az utóbbi időben számos jelét adta annak, hogy távolodik Oroszországtól.) Ezek az államok azonban – minden magyar kormányzati jóslat ellenére – belátható időn belül nem fogják kiváltani az ideérkező orosz gázszállításokat, vagy azok komolyabb részét.
Nincs, és ha van, másnak lesz
A hat állam közül eleve csak kettőnek, Azerbajdzsánnak és Türkmenisztánnak van jelentős gázkészlete. Olyan vezetékkel, amelyen keresztül, ha korlátozott mennyiségben is, de lehet gázt szállítani Európába, csak Azerbajdzsán rendelkezik, Türkmenisztán nem. Ám az Azerbajdzsánt Európával összekötő Déli Gázfolyosó nem csak kisebb kapacitású, de a közbeeső államok, Grúzia és Törökország jelentős mennyiséget vesznek ki az ott érkező gázból.
A gázfolyosó megépítése régi európai terv, amelyet egy időre Oroszország 2006-os és 2009-es Ukrajnával vívott gázcsörtéje tett aktuálissá. (Oroszország bizonyos elszámolási viták miatt 2006 januárjában másfél napig, három évvel később pedig három hétig szüneteltette az Ukrajnán keresztül történő gázszállításokat – a szerk.) A projektről szóló közös nyilatkozatot még 2011 elején írta alá az azeri elnök és az Európai Bizottság feje. Ekkor az első szakasz, az Azerbajdzsán fővárosát, Bakut a kelet-törökországi Erzurummal összekötő dél-kaukázusi gázvezeték már négy éve működött. Ez a szakasz jelentékeny mennyiségű, évi 25 milliárd köbméter gáz áteresztésére képes – de Európa felé közeledve az egymás után megépülő szakaszok kapacitása egyre csökken.
A közös nyilatkozat azt vette tervbe, hogy a Déli Gázfolyosón a szállítás 2018-ban indul el, előbb Törökországba, majd 2020-tól Európába. A Törökországot keletről nyugatra átszelő transzanatóliai gázvezeték, a TANAP a terveknek megfelelően 2018 nyarára el is készült. Kezdeti kapacitását évi 10 milliárd köbméterre tervezték, s ezt az évek során 20 milliárdra bővítenék. A folyosó harmadik szakasza, a Törökországot – Görögországon és Albánián át – Olaszországgal összekötő transzadriai vezetéket, a TAP-ot 2020 őszén állították üzembe. E szakasz éves teljesítménye már csak 11 milliárd köbméter. Mindebből jól látható, hogy ezen az útvonalon nem jöhet felénk óriási mennyiségű gáz. Ráadásul Azerbajdzsán tavaly mindösszesen 16 milliárd köbméter gázt exportált, amiből 6 milliárd Törökországnak jutott (az idén már 9,5 milliárdot vesz Ankara), s ez nyilvánvalóvá teszi, hogy bajosan fogunk a következő években Bakutól érdemi mennyiségű – évi 2–3 milliárd köbméternyi – gázt vásárolni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
