Megrendítheti a diktatúra hatalmát egyetlen éhségsztrájkoló? És ha meghal?

  • Urfi Péter
  • 2015. október 20.

Külpol

Az angolai rapper, Luaty Beirão könyveket olvasott a barátaival, ezért börtönbe került. Már most az ellenállás hőse, világszerte követelik a szabadon engedését. De kit érdekel?

Június 20-án mintegy tucatnyi angolai fiatal gyűlt össze, hogy megtartsák heti rendes könyvklubjukat. Olvasmánylistájukon két felforgató mű szerepelt: Gene Sharp terjedelmes esszéje az elnyomó rezsimekkel szembeni erőszakmentes ellenállás módozatait tárgyalja, a másik könyvnek pedig már a címe is beszédes: A diktatúra megdöntésének és az újabb diktatúra elkerülésének eszközei. Utóbbi szerzője angolai újságíró, aki maga is ott ült a szobában, amikor a rendőrség rajtaütött a társaságon, és mindenkit őrizetbe vett. A vád: szervezkedés a közrend megzavarására és lázadás az államrend ellen. Összesen 15 angolai állampolgárt tartanak fogva azóta, pedig bírósági tárgyalás hiányában már rég ki kellett volna engedni őket. Köztük van Luaty Beirão, az állampárt egyik magas rangú vezetőjének fia, civilben szabadszájú és pacifista rapper – kissé szokatlan életrajzi háttér ez valakinél, aki éppen a politikai ellenállás mártírja készül lenni.

Revolution, yeah

Angolában 13 éve béke van, és béke alatt ebben az esetben José Eduardo dos Santos diktatúráját kell értenünk. Elvileg többpárti demokrácia van, szabad választások és szólásszabadság, de az elnök 36 éve vezeti az országot, és a 2002-ben fegyverszünettel véget ért polgárháború után már senki nem veszélyezteti közvetlenül a hatalmát. Úgy tűnik, mégsem érzi biztonságban magát.

Santos reménykedik a választási győzelemben 2008-ban

Santos reménykedik a választási győzelemben

Fotó: MTI/EPA

Pártja, az MPLA 1977-ben több tízezer embert öletett meg egyetlen nap alatt egy politikai tisztogatás keretében. Erről máig nem szabad nyilvánosan beszélni, ha valaki jót akar magának, ahogyan arról sem, ami 1992 októberében történt. Akkor az ún. „halloweeni mészárlásban” több ezer embert öltek meg, mert nem ismerték el Eduardo dos Santos győzelmét a választásokon. Béke tehát csak ezekhez képest van most, hiszen áprilisban egy vallási szekta tagjait lőtte halomra a katonaság, becslések szerint legalább 200 civilt. A vezetőjük most börtönben van – őt egyébként nem tartották ellenzékinek, többször nyíltan kiállt az elnök mellett. Nagyon úgy tűnik, hogy nem elégszer.

Oly távol tőlünk, mégis közel

Az Átlátszó 2014-ben írta meg, hogy „az angolai elnök egy rokona és egy portugál politikus is szerepet vállal abban a svájci bejegyzésű cégben, amelynek résztulajdonosa a Mol egykori energiakereskedő cégének utódja, a Met Holding AG. Az offshore gázügy néven elhíresült ügyletről közismert vállalat ezzel a kétes gazdasági szereplők nemzetközi színpadára is kilépett”. Ugyanitt idézik a Maka Angola tényfeltáró portált, amely szerint Dos Santos „olyan nyíltan adott át állami erőforrásokat saját családjának magántulajdonába, hogy az egyetlen lehetséges következtetés: Angola a Dos Santos család magántulajdona”.

 

Luaty apja ennek a nagy múltú politikai pártnak volt a prominense, egészen 2006-os haláláig. Fia először rapperként szerzett némi hírnevet magának (Ikonoklasta és más neveken), majd lassan a fővárosi, demokratikus, békés ellenállási mozgalom egyik ismert arca lett. Szabad és tiszta választásokat követelt, igazságosabb vagyonmegosztást, jobb utakat – és, igen, a politikai elit távozását. Nem kell nagyon vad akciókra gondolni: alábbi számában például arról énekel, hogy az ő forradalma a szeretet által fog végbe menni. De most talált egy másik eszközt.

Négy hónapja tartják fogva, 30 napja kezdett éhségsztrájkba. Állapota most már kritikus, nem tud felkelni az ágyból, egy kórházban ápolják, de továbbra is őrizet alatt áll, méghozzá jogsértő módon – éppen ezért tiltakozik ezen a módon. „Nagyon aggódom az egészségéért, és félek attól, ami következik” – mondta a felesége a BBC-nek.

Közben Londonban és Lisszabonban is tüntettek a szabadon engedése mellett, petíciót indított az Amnesty (itt lehet aláírni), egy sor közéleti szereplő (köztük régi barátunk, José Gil filozófus, vagy éppen Gus Van Sant), José Saramago özvegye pedig egyenesen a véres kezű diktátornak címezte aggódó levelét.

A helyzet azonban első körben nem az angolai elnöknek kellemetlen, hiszen neki megvannak az eszközei az ellenvélemények kezelésére – a Luandában csendes-gyertyás virrasztáson részt vevő szimpatizánsokat például egy templomból vitték el a rendőrök izgatás vádjával. A portugál kormány azonban nehéz napokat él át. Korábban is sokan kritizálták, hogy minden etikai megfontolást sarokba vágva keresi az olajban és gyémántban gazdag Angola kegyeit. Ezt a viszonyt jól szemlélteti a politikai botrányt kavaró eset, amikor a portugál köztévé két éve elragadtatott ünnepi adást szentelt az angolai nép gazdag kultúrájának és fejlődő gazdaságának, figyelmen kívül hagyva a fent említett apróbb emberi jogi problémákat, a még magyar ésszel is nehezen követhető mértékű korrupciót, a nép nyomorgását és a kormányzat olykor-olykor előforduló mészárlásait.

A portugál külügyminiszter tegnap bejelentette, hogy delegációt küldenek Luaty betegágyához, amennyiben az angolai kormány méltóztatik ezt engedélyezni. Ez a gyávaság azért is dühít sokakat, mert Luaty kettős állampolgár, tehát a portugál kormány a saját polgárát hagyja szépen lassan kiszenvedni a politikai fogságban. Kérdés, mi történhet, ha egyszer eljut a delegáció Luaty ágyához. És hogy milyen állapotban lesz akkor.

(Források: AFP, Público, Guardian, BBC, Daily Maverick, Económico)

Neked ajánljuk