Magyar Narancs: Cikkük szerint a csehországi lőszerraktár 2014-es felrobbantásában részt vett az orosz katonai titkosszolgálat (GRU) két olyan ügynöke, akik az akció előtti napokban Budapesten jártak. Alekszej Kapinosz és Jegvenyij Kalinyin saját néven, diplomataként érkezett az itteni orosz követségre. A magyar hatóságok tisztában lehettek a két ügynök útvonalával?
Eliot Higgins: Nem ritka, hogy orosz titkosügynökök a saját nevüket használják nemzetközi utazáshoz, az orosz kormány által kiállított diplomata-útlevelekkel vagy nem létező cégek képviseletében üzleti útnak álcázva. De az csak most derült ki, hogy az Európában ide-oda utazgató oroszok valójában a GRU kémei. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hírszerző szolgálatok figyelme minden apróságra kiterjed, de könnyen lehet, hogy olyan információkat szereztünk, amelyekhez a hatóságok nem fértek hozzá – nem hiszem, hogy a nyugati hírszerző szolgálatok emberei orosz webfórumokon vásárolnak személyazonossági dokumentumokat, hogy különböző nyílt vagy kiszivárgott adatbázisokból emberek mozgását rekonstruálják. A cseh kormány által a minap közzétett jelentésre azért tudtunk gyorsan reagálni, mert már korábbi adatokból, az Emilijan Gebrev bolgár fegyverkereskedő elleni merénylet felderítése után erős sejtéseink voltak arról, hogy bizonyos ügynökök utazásai mögött milyen motivációk állnak. Hiszen azt a gyilkossági kísérletet szintén a GRU 29155-ös egysége követte el. (A cseh hatóságok április 17-én közölték a birtokukban lévő e-mail-váltások és egyéb információk alapján: a vrběticei lőszerraktár felrobbantása a GRU 29155-ös egységének akciója volt, a korábban a Szkripal-merénylet végrehajtásával is gyanúsított Anatolij Csepiga és Alekszandr Miskin hamis személyazonossággal próbáltak bejutni a raktárba a robbantás előtt. A jelentés után Csehország 18 orosz diplomatát utasított ki az országból – a szerk.) Csak össze kellett tenni a puzzle darabjait. Látjuk, hogy orosz kémek sokat utazgattak Európában, de többségében még nem ismerjük a céljaikat.
MN: Bloggerként kezdte 2011-ben: hobbiból azonosította a szíriai és líbiai konfliktuszónákban készült amatőr YouTube-videók pontos helyét és a bevetett fegyverek típusát, így olyan információkhoz jutott hozzá, amihez a zónából tudósító riporterek sem. Szintén amatőr fényképek geolokációja és katonák közösségimédia-profiljaiból levont következtetések alapján kimutatta, hogy a maláj gép, az MH–17 katasztrófáját okozó légvédelmi rakétát az orosz hadsereg indította el. Mikor ismerte fel, hogy ez a fajta nyílt forrású oknyomozás alkalmas háborús bűnök és titkos kormányműveletek leleplezésére?
EH: Gyerekkorom óta sok időt töltöttem képernyő előtt, fiatalon szinte felköltöztem az internetre, aktív tagja voltam az online gaming közösségnek – a nyílt forrású hírszerzés, a geolokáció hasonló készségeket igényel, online együttműködést és analitikus problémamegoldást. A nyílt forrású hírszerző közösségbe többen érkeztek ilyen elhivatott digitális szubkultúrákból, amelyek tagjai sokkal több időt töltöttek online, mint kellene, de ezért jobban is értik az online közösségek belső működését és az internetes információterjedést. A Brown Moses blogot saját szórakoztatásomra, írásgyakorlatként kezdtem el. Egyáltalán nem csak háborús övezetekről írtam, viszont indokolatlanul sok időt töltöttem el a The Guardian Közel-Kelet rovatának kommentszekciójában politikai vitákkal: egyik oldalt sem támogattam, csak érdekelt az igazság. Az arab tavasz volt az első alkalom, hogy egy helyi erőszakos politikai konfliktus és az internet összekapcsolódott, gyorsan és sok amatőr tartalom került fel, főleg videók. Politikailag korlátolt vitapartnereim mindent megkérdőjeleztek, ami nem illett a világképükbe: honnan tudom, hogy valóban ott és akkor készült a videó, amelyen egy bombatámadás látható? Így kezdtem el fényképeken és videókon látható nagyobb tereptárgyakat, épületeket műholdképekkel összevetni, így azonosítani helyszíneket, a fényekből és az árnyékokból az időpontot. Egy villanyoszlop, a fű száraz foltjai, épülethomlokzatok is jelentőssé és bizonyító erejűvé válhatnak. Nem azért kezdtem el, hogy kiálljak valamilyen nemes ügy mellett, inkább a folyamatot élveztem: rengeteg időt töltöttem az interneten és érdekelt, mi történik valójában. Akkoriban létre jött egy elhivatott kis online közösség, akik járatosak voltak a geolokációban, fegyverek azonosításában, volt köztük emberi jogi aktivista, oknyomozó újságíró és közösségimédia-tartalmak eredetének nyomozásával foglalkozó cég alkalmazottja. Rájöttünk, hogy a különböző hátterű, lelkes, szakértő kisközösségek összekapcsolása döbbenetesen hatásos felderítő eszköz lehet. Ez az MH–17-es járat lelövése után bizonyosodott be, ami szinte egybeesett a Bellingcat megalapításával. Egy másik nyílt forrású hírszerző közösség elkezdett az ukrán konfliktus mélyére ásni, és ezek akkor olvadtak össze, amikor Oroszország elkezdte bombázni Szíriát. Ez magyarázza azt is, miért ilyen sok az orosz vonatkozású nyílt forrású felderítés a mai napig.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
