Hogyan érintik Trump tervei a magyar gazdaságot?

Mindent a 25-re

Gazdaság

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.

Meghökkentő optimizmussal várta, majd fogadta az amerikai elnökválasztás ered­ményét a magyar kormány, élén Orbán Viktor kormányfővel. Még a 2025-ös költségvetés hivatalos beterjesztését, a sarokszámok nyilvánosságra hozatalát is az amerikai választások utáni hétfőre, november 11-re halasztották. Varga Mihály pénzügyminiszter – aki jövő tavasszal, Matolcsy György mandátumának lejárta után jegybankelnök lehet – kifejezetten optimista gazdasági kilátásokról beszélt. Trump megválasztásával javuló európai folyamatokat emlegetett és hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság ismét növekedési pályára állhat. Csak hát a szomorú tény az – érdemes megnézni a harmadik negyedévi tragikusan rossz „növekedési”, vagy inkább csökkenési adatokat (erről lásd: Messze még az alja?, Magyar Narancs, 2024. november 7.) –, hogy jó, ha éves szinten 1 százalékos növekedést tud majd felmutatni a hazai gazdaság.

Egy kis számtan

A kormány előrejelzése szerint 2025-ben 3,4 százalékos GDP-növekedés várható, ami gyökeres javulás lenne az idei majdhogynem semmihez képest. Az inflációt 3,2 százalékra, a bruttó átlagkereset emelkedését 8,7 százalékra becsülik, miközben a kamatok csökkenésével számolnak. A tervezés megbízhatóságáról sokat elárul, hogy 2025-re 397,5 forintos átlagos euróárfolyammal kalkulálnak – a forint mostani mélyrepülésekor ez a vágyvezérelt gondolkodás kategóriája; mi több, Trump győzelme nyomán tovább romlott a forint mind az erősödő dollárral, mind az euróval szemben. Még merészebb vállalásnak tűnik, hogy a kormány a költségvetési hiányt jövőre 4 százalék alá szorítaná.

Az Egyesült Államok mindenkori gazdasági és politikai irányvonala alapvetően befolyásolja a globális gazdasági környezetet. A választási eredmények hatását értékelő gazdasági elemzők szerint a Trump beígérte szigorú, immár nemcsak Kínát, hanem Európát is sújtó vámpolitika és más, potenciálisan inflatorikus intézkedések magasabban tarthatják a nemzetközi hozamkörnyezetet, erősíthetik a dollárt. Ezek együttes következményként visszafoghatják az európai növekedést. Az Orbán-kormány láthatóan mégis abban reménykedik, hogy az új amerikai vezetéssel kialakítható szorosabb gazdasági együttműködés miatt ez talán megúszható. Továbbá hisznek abban, hogy Donald Trumpnak köszönhetően ha­marabb véget érhet az orosz–ukrán háború, amitől pozitív hazai gazdasági hatásokat remélnek. Talán, mert elhiszik a saját propagandájuk alapállítását, mely szerint a magyar gazdaság minden bajáért a háború elhúzódása, az Oroszországgal szembeni „értelmetlen és hatástalan” szankciók a felelősek.

A kormány persze némi joggal bízhat az ideo­lógiai szempontból barátinak érzett amerikai kormányzatban: emiatt akár kissé nőhet is az amerikai működőtőke-beáramlás, ám ebben is rengeteg a bizonytalanság. „Kiváló” orosz kapcsolatai miatt a Biden-adminisztráció gyakorlatilag páriaként tekintett az Orbán-kormányra. Ez esetleg megváltozik, bár a magyar Moszkvába rohangálásokat Trumpék sem fogják díjazni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.