A Barátság kőolajvezeték története

Mint aranyfonál

Külpol

A Barátság kőolajvezeték, amelyen keresztül Magyarország az orosz kőolajat kapja, augusztus elején egy orosz–ukrán elszámolási vita miatt rövid időre leállt. Az 1960-as évek közepén átadott cső nem az egyetlen magyar beszerzési útvonal, ám máig meghatározó a szerepe az ország kőolajellátásában.

A Szovjetunió az ötvenes évek derekától kezdte növelni kőolajexportját; ez az az időszak, amikor a kivitel gyors bővülését már nem a Baku környéki olajmezők, hanem a Volga partján található tatárföldi lelőhelyek biztosították. 1959-ben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) öt tagállama – a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és az NDK – Prágában állapodott meg a Barátság vezeték létrehozásáról. Az építkezés a következő évben kezdődött, és 1964-re be is fejeződött. Magyarország e vezetéken 1963 szeptemberétől kap olajat. A kelet-közép-európai térség országainak növekvő energiaszükségletei rövid időn belül szükségessé tették a kapacitás bővítését, amit egy újabb, a már meglévővel párhuzamos vezetékszál lefektetésével oldottak meg. A bővített rendszer 1974-re készült el, napi kapacitása évi 70 millió tonnára nőtt. A vezetéknek eredetileg három ága volt, de miután 2006-ban leállt a Lettországot és Litvániát ellátó szál, kettőre szűkült: egy északira és egy délire. Az előbbin Lengyelországba és az akkor még létező NDK-ba jutott el a kőolaj, míg az utóbbin Magyarországra és Csehszlovákiába. Mára csak annyi változott, hogy Csehszlovákiából két ország lett, az NDK pedig az egységes német állam részévé vált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.