Ráadásul a köztes időszak valójában ennél is rövidebb ideig tartott, hiszen a PRI már a 2009-es parlamenti választásokon megszerezte a többséget, és a 31 szövetségi állam többségét is a nevével kevés jót sejtető politikai csoport irányítja egyfajta családi hitbizományként. A Mexikóvárost környező, szintén Mexikó nevű közigazgatási egység élén sem mostanában jelent meg először a most megválasztott államfő családi neve, aki itteni kormányzói évei során készült fel a főhatalom átvételére.
A "felkészülés" kifejezés ebben az esetben meglehetősen széles értelmet nyer - legalábbis a külföldi sajtó (élén a The Guardian) és egy viszonylag új keletű diákmozgalom szerint -, különösen az eszközök megválogatásában. Az elektronikus dokumentumok sokaságával alátámasztott vád szerint Mexikó, sőt Latin-Amerika leghatalmasabb tévétársasága, a Televisa már évek óta mondhatni szerződéses kapcsolatban állt a PRI-vel, amely kapcsolat tartalmát a jó kiállású, fiatal és telegén politikus személyének és erényeinek a sulykolása képezte. Minthogy a mexikóiak nagy többsége kizárólag a televízióból, ezen belül pedig a Televisa adásaiból tájékozódik, a lakosság jelentős része nem juthatott kiegyensúlyozott információkhoz, így tehát EPN igazságtalan előnyt élvezett a választói szándékok formálódása során.
Az ügy kapcsán nyilvánosságra került dokumentumokból az is kiderül, hogy a Televisa
negatív kampányban
is vállalt szerepet, konkrétan a Demokratikus Forradalom Pártja (PRD) jelöltjével, Andrés Manuel López Obradorral (AMLO) szemben, újra meg újra felmelegítve a balközép párt egynémely bukott korifeusának egykori korrupciós ügyeit. AMLO már a hat évvel ezelőtti elnökválasztáson is részt vett, és nem egészen egy százaléknyi szavazattal maradt csak le ellenfelével, a jelenlegi államfővel, Felipe de Jesús Calderón Hinojosával szemben, amit nem volt hajlandó elfogadni különféle választási visszásságokra hivatkozva, és híveivel hónapokon át megszállva tartatta a főváros egyik központi terét. Akár még ezzel az utólag inkább értelmetlennek tűnő makacskodással is magyarázni lehetett, hogy a választásokat megelőző felmérések nem sok esélyt adtak a baloldali jelöltnek. Vasárnapra aztán, ha nem is fordult a kocka, kiegyenlítettebbekké váltak az erőviszonyok, és a várt több mint tíz százalék helyett ennek durván a felére csökkent a szavazatkülönbség a PRI és a PRD jelöltje között. Lapzártánk után közlik csak a végleges eredményeket, és AMLO addig még nyitva tartja a tiltakozás lehetőségét - hiszen a nagyjából-egészében törvényesnek tűnő összképet gyanús ügyek színezik. Külföldi tudósítók személyes tapasztalatai szerint a PRI-vel koalícióban fellépő Zöldek telefonüzeneteikkel megsértették a kampánycsendet. Szegény vidéki választókerületekből érkezett beszámolók szerint (a lakosság közel fele él szegénységben) jó áron lehetett értékesíteni szavazócédulákat, amelyek bizonyos szavazóhelyiségekben viszont nem álltak rendelkezésre kellő mennyiségben.
AMLO a főváros főpolgármestereként lett elnökjelölt, és sokan úgy gondolják, hogy most nyugalomba vonuló utóda, Marcelo Ebrard meggyőzőbb jelölt lett volna nála, aki mintha túlzottan a hatása alá került volna önnön karizmatikus erejének. Ebrard a francia politikai elitképzőn, az ENA-n végzett, Mexikóvárosban számos liberális reformot vezetett be (abortusztilalom eltörlése, melegházasságok engedélyezése), miközben az országszerte katasztrofális közbiztonságot is sikerült megnyugtató szintre hoznia. Most megválasztott utóda, Miguel Ángel Mancera is a PRD jelöltje, és látványos - 64 százalékos - többséggel győzött. Ez meglehetősen szembeötlő jele a hatalmas, kilencmillió lakosú főváros és az ország politikai beállítottságában tapasztalható eltérésnek - netán a PRI-t támogató, vidéken kizárólagos tájékozódási forrást jelentő tömegkommunikációs cégek érzületbefolyásoló jelentőségének.
Ami az eddigi elnök, Calderón politikai szervezetét, a Nemzeti Akció Pártot (PAN) illeti, jelöltjének, Josefina Vázquez Motának a helyzetét eleve megnehezítette, hogy úgy kellett változást ígérnie, hogy közben mégis az állandóság erényeit kényszerült ecsetelni. A PAN-nak két elnöki cikluson át mindvégig azzal kellett küszködnie, hogy nem rendelkezett parlamenti többséggel reformer ambícióinak a megvalósításához - ehhez jött, ugye, a válság, amely visszavetette az amerikai felvevőpiachoz ezer szállal fűződő ország fejlődését. Megjegyzendő, hogy Mexikó helyzete azért
távolról sem katasztrofális,
még akkor sem, ha a drogkartellek tevékenységével erősen összefüggő gyilkosságok egyes városokban több áldozattal jártak az évek során, mint az amerikai hadseregnek az afganisztáni háború. A külvilág leginkább a levágott fejekről, a megcsonkított, szeméttelepeken megtalált testekről hall, de eközben egyre inkább megszilárdul az országban egy erőteljes középosztály, a jól képzett munkaerő és a NAFTA szabadkereskedelmi megállapodásán keresztül vámmentesen elérhető amerikai piac pedig vonzza a befektetőket. Mindezek ellenére a PAN számára ezúttal nem sok babér termett, Josefina Vázquez Mota már a választás estéjén elegánsan és kulturáltan beismerte a vereségét.
A kampány során egyfajta kívülálló, újszerű elemként bukkant föl egy diákmozgalom, amely egyik jelölt mellett sem kötelezte el magát, viszont határozottan támadta a PRI népszerű jelöltjét, akinek a közkedveltségét csak tovább növelte, hogy nemrégiben egy szappanopera-hősnőt vett nőül.
Úgy kezdődött, hogy a december elsején hivatalba lépő új mexikói elnök a kampány keretében májusban az Ibér-Amerikai Egyetemen tartott sajtótájékoztatót. Az elit intézmény nem biztosította a kampánystáb által remélt nyugodt környezetet, EPN-t kellemetlen kérdésekkel bombázták azzal kapcsolatban, hogy évekkel korábban kormányzóként rendőrökkel oszlatott fel egy megmozdulást, és két tüntető meghalt. A válaszai egyre dühödtebb reakciókat váltottak ki, végül szabályosan ki kellett menekíteni a campusról. Ezután azt állította, hogy ellenzéki provokátorok szervezték az akciót, mire 131 jelenlévő bemutatta a YouTube-on a diákigazolványát. Utána tömegesen jelentkeztek be 132-dikként - így jött létre a Yo Soy 132 (Én vagyok a 132.) mozgalom, amelynek a haragja ezután a tévécsatornák ellen fordult, amelyek a diákok szerint elfogultan (EPN szája íze szerint) számoltak be az eseményekről.
Nem kérdés viszont, hogy a mexikóiakat sokkal jobban foglalkoztatja a közbiztonság problémája, mint a diákok sokkal elvontabb háborgása. Ebben a tekintetben a jelöltek nem nagyon merészkedtek arra, hogy karakteres kijelentéseket tegyenek, de mindnyájan igyekeztek elhatárolódni Calderón elnök "drogháborújától", amelynek az a lényege, hogy a korrumpálódott rendőrök helyett katonákat vetettek be a drogkartellek vezetőinek kézre kerítése érdekében. Az összecsapások, amelyekben a bandák igen gyakran az Egyesült Államokból átcsempészett tűzfegyvereket vetnek be, rengeteg áldozattal jártak. A letartóztatások és szigorú ítéletek sem voltak képesek megfékezni a drogkartellek egymás közötti ellenségeskedéseit, amelyek következtében több szövetségi államban lényegében törvényen kívüli állapotok alakultak ki, a lakosság rettegésben él. EPN - ahogy a többi jelölt is - azt hangsúlyozta a kampányában, hogy nem a maffiákat, hanem a gyilkosságokat kell a hatósági fellépés célpontjaként kezelni - amihez persze szorosan kapcsolódik a rendőrség, illetve a szövetségi rendfenntartó szervezet újjászervezésének, korrupciómentesítésének a feladata. Ha az új elnök határozottan nekiveselkedik ennek, valamint meghozza a kampányában ígért piacbarát intézkedéseket, továbbá képes távol tartani pártja régi elitjét a közpénzektől, akár rövid időn belül is megszabadulhat a PRI múltjának stigmájától.
