Elnökbuktatás Paraguayban

Szójapuccs

  • - kovácsy -
  • 2012. augusztus 12.

Külpol

A paraguayi törvényhozás rövid úton menesztette Fernando Armindo Lugo Méndez köztársasági elnököt, meglepően mérsékelt tiltakozást váltva ki az országban, és kevésbé meglepően határozottat a kontinens baloldali vezetésű kormányai körében.

Ő maga először rezignált nyugalommal, már-már derűsen vette tudomásul a távolról sem váratlan döntést, hiszen politikai ellenfelei kezdettől fogva meg akartak szabadulni tőle, és csak a külső támogatás ösztönzésére jelentette be, hogy ellenkormányt kíván alakítani. Az eltelt bő két hét folyamán ennél több a jelek szerint nem történt, hiába függesztették fel a szomszédos országok Paraguay tagságát a MERCOSUR gazdasági közösségben (felvették viszont Venezuelát, amelynek a csatlakozását korábban éppen a paraguayi parlament akadályozta meg). Lugo helyére az eddigi alelnök, Fernando Franco lépett a jövőre esedékes elnökválasztásig. Sok ideje amúgy sem maradt volna a hivatalában, újra pedig nem indulhatott volna, legfőbb politikai törekvéseit, a föld- és adóreformot a törvényhozás eleve elmeszelte. A lemondatásához vezető szélsebes eljárásnak így nem is volt más értelme, mint az, hogy a parlamentben eleve többséggel rendelkező jobboldali konzervatív Colorado Párt zavartalanul készülhessen a hatalom visszaszerzésére. Amikor a volt püspök 2008-ban egy, a balszéltől a jobbközépig ívelő választási szövetség támogatásával és 40 százaléknyi szavazattal megnyerte az elnökválasztást, a konzervatívok 61 éven át tartó, az első évtizedekben kifejezetten diktatórikus hegemón uralma ért véget. A pályaelhagyása miatt a Vatikán nemtetszésével dacoló "szegények püspöke" mögül aztán a jobbközép liberálisok hamar kihátráltak, szegény sorsú hívei körében pedig

megroppantotta a jó hírét,

hogy állítólag az egyház szolgálatában töltött évei során több gyermeket is nemzett (hivatalosan egy esetet ismert be). Természetesen az is növelte a csalódást, hogy nem tudta földhöz juttatni a kistermelőket, akik részt akartak maguknak a virágzó gyapot- és szójatermesztés tortájából. Paraguayban a nagybirtokosok évtizedeken át zavartalanul sajátíthattak ki és törhettek fel óriási állami földterületeket, Lugo ígérete szerint ezeket a birtokrészeket osztották volna fel újra. A másik oldal viszont azzal vádolta, hogy suba alatt támogatja a földfoglaló mozgalmakat, sőt egy belőlük keletkezett fegyveres gerillacsoportot is. Megbuktatásának közvetlen oka is ezzel függött össze. Egy nagybirtokos, volt szenátor, a Colorado Párt korábbi elnöke, bizonyos Blas Riquelme állítólag törvénytelenül bitorolt, 2000 hektáros területrészét parasztok egy csoportja június közepén elfoglalta, és mindeddig tisztázatlan körülmények között tűzharcba keveredett a rendőrség különleges akciócsoportjával. Jobboldali vádak szerint a parasztok közé gerillák vegyültek, az ellenoldal rendőrségi "szabotázst" gyanít - a vizsgálat még zajlik. 17 rendőr és paraszt halt meg - és ebből lett a legsúlyosabb vádpont Lugo elnöki alkalmatlanságának a bizonyítására. Hogy aztán ez puccsnak nevezhető-e vagy sem, azt nem egyszerű eldönteni. A paraguayi törvények lehetővé teszik, hogy a parlament leváltsa az államfőt, viszont a külföldi vélemények eléggé egységesek abban, hogy a folyamat irreális gyorsasággal zajlott le, és Lugo csak formálisan kapott lehetőséget arra, hogy cáfolja az ellene felhozott vádpontokat. Állítólag támogatást kért Washingtontól, de az amerikai külpolitika nem állt mellé, amiből a vakmerőbb találgatások egyenesen arra következtetnek, hogy az Egyesült Államok távolról sem vette zokon a dél-amerikai baloldali front e gyenge láncszemének elpattanását.

A paraguayi művelhető földterületek 77 százalékát a lakosság két százaléka birtokolja, és ezt az aránypárt a nyugati területeken - Chaco földjén - tomboló erdőirtás sem módosítja. A fő ösztönző a szója mint takarmány és főleg mint bioüzemanyag-forrás iránti növekvő nemzetközi kereslet. A birtokosok (egy részük brazil) nyilván nem érdekeltek abban, hogy holmi földreformmal okvetetlenkedjen az állam a hatalmas fellendülés közepette, amely az elmúlt években a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé emelte az országot.

Környezetvédő, ezen belül a génmódosított vetőmagok terjedése miatt ingerült források az e téren érdekelt nemzetközi cégek fenekedését (is) gyanítják a paraguayi események mögött. Érvelésük kiindulópontja, hogy a Monsanto nevű gigavállalat egy bizonyos kártevővel szemben ellenállóvá tett gyapotmagtípust kívánt bevezetni az országban, amit az illetékes kormányhivatal nem engedélyezett. Állítólag több országban is azt mutatták a termelési tapasztalatok, hogy a módosítás több kárt okoz, mint hasznot, és emiatt indult koncentrált támadás az érintett hivatalvezető, áttételesen a Lugo-kormány ellen az agrobiznisz bonyolult, a sajtóig burjánzó összefonódásain keresztül. Ennek az akciónak egy hatalmas traktoros tüntetés lett volna a csúcspontja Asunciónban, a fővárosban, amit aztán megelőzött az a bizonyos tűzharc az ország keleti felében.

Ha nem is valószínű, hogy a 61 éves leváltott államfőnek osztanak még valaha is lapot a politikában, nem lép le nyomtalanul a színről. Először is részlegesen, szociális alapon bevezette a korábban ismeretlen ingyenes egészségügyi ellátást, amelyet egy falusi ellátó hálózat megteremtése egészít ki - nem kis dolog ez egy olyan országban, ahol a lakosság 40 százaléka a szegénységi küszöb szintje alatt él. A másik jelentős tette: még 2009-ben nagy meglepetésre elérte, hogy Brazília a korábbinak a háromszorosát fizesse a határon, a Paraná folyón felépült világrekorder Itaipú vízi erőműből származó áramért. A többletbevételt szociális célokra költötték - legalábbis mostanáig.


Neked ajánljuk