Többezres tömegtüntetés volt szerda délután Belgrád belvárosában a Beograd na vodi (angol hivatalos nevén Belgrade Waterfront, magyar szabad fordításban Belgrád Víziváros) nevű gigaberuházás ellen. A tüntetők számát a kormánypárti média először pár százra becsülte, majd becslését kétezerre módosította. A szervezők szerint 10-15 ezres tömeg vonult az utcán, saját becslésünk szerint is lehettek tízezren. Mivel nem ez az első alkalom, hogy a kormánypárti média manipulálja a számokat, ezért a tüntetők menete a Politika című napilap és a Szerbiai Rádió-Televízió (a ’99-es NATO-bombázás óta részben romosan álló, de azonos helyszínen működő RTS) épülete előtt is elvonult.
A tüntetések jelképe egy óriási sárga gumikacsa – a belgrádi szlengben a kacsa nem kamut jelent, hanem körülbelül azt, ami az Örkény-féle anekdotában a magyar nép hatalmas ipari fellegvára és az acélba öntött szocializmus helyett folyt Sztálinvárosban.
A tüntetők többek között azt sérelmezik, hogy a több milliárd eurós beruházás a szerb építészszakma és a nyilvánosság bevonása nélkül zajlik, továbbá hogy az egyesült arab emirátusokbeli beruházó, az Eagle Hills nevéhez befejezetlen projektek és korrupciós botrányok tapadnak. A Belgrade Waterfront hivatalos weboldalán még csak becslés sem található arról, hogy mennyibe fog kerülni a projekt, a 168 méteres felhőkarcoló, több tízezer négyzetméteres irodaházak és luxuséttermek tervei annál hangsúlyosabban jelennek meg az említett honlapon. A makett megtekinthető a (meg kell hagyni, szépen felújított) Geozavod épületében, fényképeket viszont tilos készíteni róla.
 Az egyik látványterv | |
A legdurvább az volt, amikor az áprilisi előre hozott választások éjszakáján símaszkos ismeretlenek markológépekkel romboltak le magántulajdonban lévő épületeket a Savamala negyedben, a Beograd na vodi tervezett helyszínén, a tiltakozókat pedig lefogták és megbilincselték. Erről többek között Saša Janković köztársaságjogi ombudsman is beszámolt, illetve panaszt tett a kormánynál. Az esetet megelőzően bírósági ítélet született arról, hogy nem lehet lerombolni a magántulajdonban lévő épületeket; az viszont része a város és az Eagle Hills között érvényben lévő szerződésnek, hogy a terület megtisztításáról a szerb félnek kell gondoskodnia. Az éjjeliőr, aki szemtanúja volt az eseményeknek, a tüntetés előestéjén váratlanul meghalt. A halál oka hivatalosan infarktus, de ezt a tiltakozók többsége nem hiszi el.
A Savamala a második világháború előtt Belgrád egyik legdrágább kerülete volt, a háború után viszont lepusztult szegénynegyed lett belőle. A 2000-es évek végén hirtelen fejlődésnek indult a környék, és a város legmenőbb klubjai költöztek ide. Leginkább a berlini Revaler Strasséhoz hasonlítható ez a városrész, a régi ipari épületekben ma hipszterek buliznak. Ebbe a miliőbe robbant be a Belgrade Waterfront, szinte szó szerint – az építkezés egy közkedvelt kerthelyiség (a Dvorištance – Udvarocska) ledózerolásával kezdődött. Ezek után további épületeket bontottak le, és összesen 224 családot lakoltattak ki a környékről.
Andrija Stojanović aktivista, a tüntetések egyik szervezője a kérdésünkre azt mondta, hogy a Belgrade Waterfront a szerb kormány nyilvánosságot elkerülő, hírhamisító politikájának a legemblematikusabb ügye – az illegitim, sőt illegális eljárás, amely ezt a projektet jellemzi, valójában Vučić politikájának lényege. A szerb parlament, a Skupština előtt felvonuló emberek tehát nemcsak a Belgrade Waterfraudnak – szabad fordításban: belgrádi panamának – csúfolt projekt ellen tüntettek. Hanem az áprilisi előrehozott választásokon nagy többséggel újraválasztott Vučić-kormány ellen, amely szerintük a legfontosabb ügyeket nemhogy a nyilvánosság kizárásával, de néha kifejezetten alattomosan intézi.
A fenti videót készítették: Vladimir Miladinović, Branimir Milovanović, Andrija Kovač, Vladimir Milovanović, Luka Jočić. A Neda(vi)mo Beograd Facebook-csoport képgalériája a tünetésekről: itt.
