„Óriási történelmi problémák”

Robert Rozett, a Jad Vasem Könyvtárak igazgatója

Külpol

Izraeli látogatása alkalmával Orbán Viktor felkereste a jeruzsálemi Jad Vasemet, azon belül is a Holokauszt Történeti Múzeumot, ahol tárlatvezetésen vett részt. A Horthy Miklóst kivételes államférfinek nevező magyar miniszterelnöknek a Jad Vasem munkatársa, Robert Rozett számolt be a magyarországi holokauszt tényeiről.

Magyar Narancs: Önt hívják vezetőnek, ha az izraeli külügyminisztérium megbízza a Jad Vasemet, hogy tartson múzeumi tárlatvezetést valamelyik, épp Izraelbe látogató külföldi államfőnek, miniszterelnöknek?

Robert Rozett: Nem én vagyok az egyetlen, akik ezen a szinten tárlatvezetést tartunk. Négy-öt ilyen ember van, én vagyok az egyik.

MN: Orbán Viktor előtt kit kalauzolt mostanában a Jad Vasemben?

RR: Nemrég volt itt Vilmos herceg, őt is én vezettem körbe.

false

 

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

MN: Volt lényegi különbség a Vilmos hercegnek és az Orbán Viktornak tartott vezetésben?

RR: Igen is, meg nem is. Abban minden ilyen tárlatvezetés megegyezik, hogy nagy általánosságban megpróbáljuk elmesélni a holokauszt történetét. Sok minden függ attól, mennyi idő áll a rendelkezésünkre. Van, hogy több, van, hogy kevesebb. Vendége válogatja, hogy a múzeum mely részlege a relevánsabb. Rendszerint a múzeumba látogató vendég országának a történelme kerül a középpontba.

MN: Eljutnak a múzeumhoz az olyan hírek, hogy ez vagy az a vendégük valami elfogadhatatlant mondott a holokauszttal kapcsolatban? Ilyenkor az ön feladata, hogy emlékeztesse a múzeumot felkereső vezető politikust, hogy amit mondott, az nem úgy van?

RR: Az én feladatom az, hogy a lehető legvilágosabban, legtényszerűbben elbeszéljem a holokauszt történetét. Nem titkolok el semmit. A tárlatvezetés során közvetlenül nem kommentálom a vendég korábbi megnyilvánulásait. Ha olyasmit mondott a múltban, ami kifogásolható, tőlünk biztosan nem a saját szavait fogja visszahallani. Valami nagyon mást fog kapni.

MN: Orbán Viktor milyen tárlatvezetést kapott?

RR: Sztenderd tárlatvezetés volt ez a Történeti Múzeumban, Magyarországgal a középpontban, hiszen Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, én pedig a magyarországi holokauszt kutatója vagyok, könyvet is írtam a keleti frontra küldött magyar zsidó munkaszolgálatosokról. Amikor Magyarországról beszéltem a miniszterelnöknek, kiemeltem, hogy mikor mi volt Magyarország felelőssége a történtekben.

MN: Mennyi ideig tartott a tárlatvezetés?

RR: Közel egy órát töltöttünk a múzeumban, ezt követette a ceremoniális része a programnak. Összesen másfél óra lehetett. Nagyjából ezt kapja a legtöbb hozzánk látogató elnök és miniszterelnök.

MN: Orbán Viktoron kívül részt vett más magyar politikus is a múzeumtúrán?

RR: Én az Orbán házaspárt vezettem körbe. Őszintén szólva nem tudom, ki volt még a csoportban mögöttünk. Nem tudom pontosan, mert nem én vezettem őket. Én csak Orbán urat és a feleségét vezettem.

MN: Tisztában volt ön és a múzeum azzal, hogy korábban Orbán Viktor kivételes államférfinek nevezte Horthy Miklóst?

RR: Nagyon is tisztában voltunk vele, követjük a híreket. Többször is beszéltem Horthyról és Horthy felelősségéről a tárlatvezetés során.

MN: Hogyan jelenik meg Horthy a Jad Vasem kiállításán?

RR: Horthy Miklóst, a szerepét a magyarországi holokausztban úgy tárgyaljuk, mint olyan vezetőét, akinek az 1944-es nyilas hatalomátvételig terjed a felelőssége. A Kun Béla-kormány bukásától egészen 1944 őszéig volt hatalmon. A zsidótörvényeket Horthy alatt vezették be, a zsidókat Horthy alatt deportálták Kamenyec-Podolszkijba, alatta történt, hogy Újvidéken szerbek és zsidók tömegeit mészárolták le. Horthy alatt vezették be a munkaszolgálatot, ennek során rengeteg zsidó vesztette életét a keleti fronton. És akkor elérkezünk 1944 tavaszához-nyarához, a magyar zsidók tömeges deportálásához. Mindez Horthy alatt történik. Mi nem abban utazunk, hogy rámutassunk, ki a kivételes államférfi és ki nem, mi arról beszélünk, mi történt ez alatt az időszak alatt.

MN: Gondolom, a Jad Vasemnél pontosan tudják, hogy a múzeumot felkereső politikusok országában milyen mértékű az antiszemitizmus…

RR: Tisztában vagyunk vele, mi folyik a világban, különösképpen az antiszemitizmust, a holokausztról való beszédet illetően. Részt veszünk a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség (IHRA) munkájában. Rajta tartjuk az ujjunkat a világ eseményeinek ütőerén.

MN: Hogy látják a magyarországi helyzetet, a holokauszt magyarországi megközelítését, az erről szóló beszédet?

RR: A Jad Vasem nagyon is részt vett a Sorsok Házát illető valamennyi kérdés megvitatásában. Részt vettünk az eredeti tervek nagyon éles kritikájában. Természetesen más eseményekkel is tisztában vagyunk. Például a szo­borállítással; amikor felállították a szobrot, amely azt szimbolizálja, hogy minden magyar egyforma áldozata volt a németeknek, egy véleménycikket írtam az esetről. Értjük, mi folyik ott, és igyekszünk, amennyire csak tudunk, megbizonyosodni arról, hogy a holokausztról való beszéd a történelmi dokumentációk alapján, tényszerűen zajlik, hogy semmi sincs tisztára mosva. Ez a mi célunk, nem csak Magyarországon, mindenhol.

MN: Mi a Jad Vasem jelenlegi álláspontja a Sorsok Házát illetően?

RR: Nem tudunk egyelőre semmi konkrétat arról, hogy jelenleg mi történik. Csak annyit tudunk, hogy a sajtóban ismét elkezdtek cikkezni róla. Nem igazán tudjuk, mi fog történni a következő körben, de bízunk benne, hogy nem ismétlődnek meg azok a múltbeli problémák, amelyek a Sorsok Háza első terveiben szerepeltek. Ezek óriási történelmi problémák voltak.

MN: Mik voltak ezek a történelmi problémák?

RR: Ennek már jó ideje, nehéz lenne most minden konkrétumot felsorolni. Született ez ügyben egy nagyon is részletes dokumentum. Egy kollégánk jegyzi, az IHRA munkatársa. De az általános probléma a Sorsok Házával az volt, hogy nem akarták megmutatni a magyar felelősséget a zsidók elleni intézkedésekben és a deportálásokban. Kísérletet tettek mindezek elbagatellizálására. Ezt mi nagyon problematikusnak ítéltük.

MN: Folyamatos egyeztetés zajlik a Sorsok Házáról a Jad Vasem és a magyar fél között?

RR: Így van. Minden attól függ, mi történik pillanatnyilag. Részt veszünk ezeken a megbeszéléseken vagy közvetlenül, vagy közvetve. És persze oktatómunkát is végzünk Magyarországon. Kétoldalú megállapodásunk van Magyarországgal a tanárok képzéséről; arra tanítjuk őket, hogy hogyan tanítsanak a holokausztról.

MN: Ön kalauzolta Desmond Tutut is, amikor a Nobel-békedíjas dél-afrikai emberi jogi aktivista és vallási vezető a Jad Vasemben járt…

RR: Így van. Az Elders nevű szervezet tagjai­nak, Desmond Tutunak, Jimmy Carternek, Mary Robinsonnak és más, nagyon fontos egykori államfőknek és vezetőknek tartottam tárlatvezetést.

MN: Csak azért kérdezem, mert Desmond Tutu nem sokkal később egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az araboknak, a palesztinoknak kell megfizetniük, megbűnhődniük a holokausztért. Ezt követően egy nyílt levélben ön történelmi tényekkel világosította fel Desmond Tutut arról, miért volt helytelen a kijelentése. Kapott választ a levelére?

RR: Igen, válaszolt, de nem arra, amit mondtam. Megkerülte a dolgot és nem az általam leírtakra válaszolt. De volt válasz, a Jerusalem Postban jelent meg. Jó néhány évvel ezelőtt történt.

MN: Bevett szokás a Jad Vasemben, hogy ha egy egykori vagy hivatalban lévő politikus valami megengedhetetlent mond Izraelről vagy a holokausztról, akkor ön vagy a kollégái nyílt levélben teszik helyre az illetőt?

RR: Nem hiszem, hogy ez gyakori lenne nálunk, de én egyszer-egyszer, ha úgy érzem, meg kell szólalnom, véleménycikkben fejtem ki, mit gondolok. A kollégáim közül néhányan hasonlóképpen tesznek. De nem emlékszem más olyan esetre, hogy olyasvalakiről írtam volna, akit személyesen körbevezettem a múzeumban.

MN: Tegyük fel, hogy Orbán Viktor újra Horthyt dicséri majd. Lehetséges, hogy ő is kap egy levelet öntől?

RR: Miután ez csak egy feltételezés, ezért nem is tudok rá e pillanatban válaszolni. Csak a már megtörtént dolgokkal tudunk foglalkozni.

MN: Egy magyarországi keresztény szervezet az év elején a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján kívánt egy szentmise keretében megemlékezni Horthy Miklósról. A magyar Országgyűlés alelnöke szívesen el is ment volna a rendezvényre, ha azt nem fújják le végül a szervezők. Lehet, hogy őt sem ártana végigvezetni a Jad Vasemen?

RR: Az ilyen tárlatoknak részben tanító célja van. Úgyhogy mindenkit csak bátorítani tudunk, ha problémája akad a történelem megértésével kapcsolatban, hogy jöjjön el hozzánk. Boldogan végigvezetjük a múzeumon, éppen az említett okok miatt. Mindenki jöhet, aki valamilyen félreértést dédelget – mi boldogan fogadjuk és biztosan jobb tanításban részesítjük.

MN: A Jad Vasem értesült a tervezett Horthy-miséről?

RR: Igen, a hírekből értesültünk róla, mint mindenki más.

MN: Mit gondol arról, hogy a budapesti Terror Háza egymás mellé helyezi a holokauszt és a kommunista diktatúra bűneit?

RR: A Jad Vasem sokszor szót emelt azok ellen a kísérletek ellen, amelyek egyszerűen párhuzamot vonnak a Sztálin alatt és a Hitler alatt elkövetett bűnök között. Helytelen összehasonlítani, kontrasztba állítani a kettőt. Súlyos probléma párhuzamot vonni közöttük, vagy – ahogy mondani szokás – egy levest keverni belőlük. Sokféle fórumon, sok formában felszólaltunk ez ellen az évek során. Nem tesznek boldoggá minket, ha így mutatják be a történteket. Úgy gondoljuk, hogy ez történelmileg nagyon is aggályos.

MN: Miként reagált Orbán Viktor az ön által vezetett tárlatra, a Horthyról elé tárt tényekre?

RR: Figyelmes volt az egész tárlatvezetés alatt, akkor is, amikor általában a magyarok és konkrétan Horthy felelősségéről beszéltem.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.