Mire jók az Oroszország elleni szankciók és mire nem?

Présidő

Külpol

A magyar kormány óriásplakátokon hirdeti, hogy az Orosz­ország elleni szankciók nem működnek, de ez nem igaz. Az orosz gazdaság valóban elkerülte a látványos összeomlást, de hosszú távon a Kreml mozgástere egyre korlátozottabb, ami pedig a háború alakulására is hatással lehet.

Nem példa nélküli az Oroszországot sújtó szankciók mértéke, de bizonyos elemei mégis rendkívülinek tekinthetők – ez volt az első fontos megállapítása annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amely a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó kutatókat tömörítő International Studies Association éves kongresszusán zajlott március közepén Montrealban.

Bár a nemzetközi közösség korábban már többször – például Irakkal, Iránnal vagy Észak-Koreával szemben – alkalmazott hasonlóan széles körű korlátozásokat, a célpont maga most újdonságnak számít: Oroszország a világgazdaságba mélyen integrált jelentős szereplő, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Ez pedig nyilvánvalóan hatással van a módszerekre. A Magyarországon elterjedt retorikával ellentétben senki nem akarja „lábon lőni magát”, azaz fontos szempont, hogy a másodlagos károkozást minimalizálják. Különleges a szankciók rapid tempója is: ahogy az egyik csomagot elfogadja az Európai Unió, már zajlik is a következő kör előkészítése.

Mivel Oroszország státusza miatt ENSZ-felhatalmazás szóba sem jöhetett, a vezető nyugati államoknak kreatív megoldásokhoz kellett nyúlniuk, és sok múlik a magánszektor önkéntes lépésein is, amelyek sokszorozhatják a szankciók erejét. Bryan Early, a State University of New York professzora szerint a várakozásokat felülmúlta, hogy több mint ezer külföldi nagyvállalat hagyta el Oroszországot az inváziót követő hónapokban. Ezt nyilván elsődlegesen PR-szempontok miatt tették, és a hatásukról is megoszlanak a vélemények, de bizonyos következményekkel mindenképpen járnak. Megjelentek ugyan az eredetire kísértetiesen hasonlító McDonald’s étteremutánzatok, és a boltok polcain is felbukkannak a kerülő úton beszerzett Coca-Cola termékek, de a pótlások sokszor költségesek és általában silányabb minőségűek. A nyugati autómárkák kivonulása közel felére vetette vissza az oroszországi autógyártást 2021-hez képest, miközben a technológiai szankciók a légzsákot és más biztonsági elemeket nélkülöző kocsik gyártásához vezettek.

Átfogó vagy célzott szankció?

Bryan Early szerint a helyettesítő termékek minőségbeli romlása egyértelműsíti, hogy igenis vannak következmények. Tőle ez azért is fontos megállapítás, mert amúgy erősen szkeptikus ezzel az eszközzel szemben: Busted Sanctions (Működésképtelen szankciók) címmel 2015-ben megjelent könyvében azt állapította meg, hogy az Egyesült Államok által kivetett ilyen korlátozások az esetek kevesebb, mint harmadában vezettek célra. Hasonló adatokat tartalmaz a Boston környéki Tufts Universityn tanító Daniel Drezner elemzése is, aki tíz évvel ezelőtt tekintette át a szankciók hatásairól szóló szakirodalmat.

A bizalmatlanság a szakértők és döntéshozók körében az 1990-es évek alaposan dokumentált esetein, különösképpen az iraki tapasztalatokon nyugszik. Akkor a Szaddám Huszein vezette Irak minden korábbinál kiterjedtebb, teljes kereskedelmi szektorokat érintő korlátozásokkal szembesült, ám ezek csak mérsékelt eredményekhez vezettek, a várakozásokkal szemben nem váltották ki Szaddám rendszerének bukását. Ma már tudjuk, hogy az ilyen szankciókat egy elnyomó rendszer könnyen saját javára fordíthatja: a negatív következményeket gyakran a lakosság legsebezhetőbb rétegei szenvedik el, a politikai felelősséget viszont a kivető államokra lehet hárítani, miközben egyes elitcsoportok könnyebben kikerülhetik az intézkedéseket, sőt a csempészet révén akár hasznot is húzhatnak belőlük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.