Putyin megijedhetett ellenfele támogatóitól

  • narancs.hu
  • 2024. február 17.

Külpol

Orosz ellenzékiek szerint nem kérdés, hogy megölték Navalnijt. Latolgatják, miért pont most kellett meghalnia.

Akár trombózis, akár méreg okozta a 47 éves Alekszej Navalnij halálát, ami vele történt, azt az oroszok egy része biztosan politikai gyilkosságként könyveli el. Ennek jele, hogy a haláleset hírére Moszkvában és más városokban a politikai üldözöttek emlékművéhez többen virágot vittek, amit civil ruhás rendőrök azonnal eltakarítottak – írja a Telex.

A lap összefoglalója szerint az orosz hatalom tarthatott attól, hogy Navalnijnak a börtönből is van befolyása a közéletre, a március 15-17-én tervezett elnökválasztás kimenetelére. E feltételezés szerint a döntő momentum az lehetett, amikor Borisz Nagyezsgyin elnökjelöltet váratlanul sokan kezdték támogatni az aláírásukkal, hogy elindulhasson. Ez látszott, mert a hidegben sokan álltak be a sorba, ahol az aláírásokat gyűjtötték, pedig órákat kellett várni. Az is számíthatott, hogy Nagyezsgyin mögé beállt Navalnij stábja, hogy segítse. Végül a jelölt indulása meghiúsult, mert a választási bizottság úgy találta, a megengedettnél több volt az összegyűjtött ajánló aláírások között a szabálytalan. Az nem kérdés, hogy Putyin fog nyerni, de a hatalom talán nem akarta, hogy a választási eredményen látsszon, a háború miatt elégedetlen emberek milyen tömeget képviselnek az orosz társadalomban.

Nagyezsgyin nem akar Navalnij sorsára jutni. Ezt ki is mondta egy gyűlésen, amikor még Navalnij élt a börtönben. Azt is tisztázta, nem akar tiltakozó tüntetéseket, sem „Majdant”, szerinte rendes változást a választásokon keresztül kell elérni, akkor is, ha azok a választások „olyanok, amilyenek”.

Azt, hogy Nagyezsgyin támogatóinak látványa miatt dönthetett úgy a hatalom, hogy végezni kell Navalnijjal, Putyin egykori munkatársa, Abbasz Galljamov politológus is mondta. Ő nincs már Oroszországban, mert a háborúval kapcsolatos kijelentései miatt külföldi ügynöknek minősítették és körözik. Galljamov szerint Putyin érzékelhette, hogy az elégedetlenség nő, romlik a gazdasági helyzet, és a propaganda hatása is csökken. Az interjú, amelyet Tucker Carlson készített az orosz elnökkel, Galljamov tudomása szerint Oroszországban nem került be a húsz legnézettebb műsor közé.

 A Telex a Kremlben született, Amerikában élő Ariel Cohen politológust is idézi, aki úgy látja, hogy mint Sztálin idején, a politikai ellenfél eltüntetése mint üzenet ezúttal sem csak a hazai közvéleménynek szól, hanem a nemzetközinek is. Cohen el tudja képzelni, azért történt ez Navalnijjal, mert Putyin Ukrajna mellett Európát is be akarja vonni a háborúba. 

Makszim Szamorukov, a Carnegie Alapítvány szintén külföldön élő munkatársa viszont azt gondolja, bármilyen szörnyű is, ami Navalnijjal történt, ez nem valamiféle változás jele, az a rendszer egyszerűen így működik. Még csak az sem biztos, hogy Putyin adott utasítást Navalnij megölésére vagy kínzására, elég annyi is, hogy valamiért nem tetszett egy tábornoknak, vagy más helyi parancsnoknak, aki tett róla, hogy meghaljon. Ehhez még szándékos gyilkosság sem kellett, csak egy utasítás, hogy Navalnij érezze magát minél rosszabbul a börtönben. A Novicsok-mérgezést túlélt, de valamennyire mégis megroppant egészségű ember halálához ennyi is elég lehetett. Nagyezsgyint pedig csak simán távol akarták tartani a választástól.

Szamorukov szerint Navalnij halálából nem lesz forradalom, mert az orosz társadalom szemlátomást azt is elviseli, hogy háborúban áll éstízezrek halnak meg Ukrajnában. Ahhoz képest Navalnij mártírhalála szomorú ugyan, de arányaiban kisebb tragédia. Az oroszok régen elfogadták már, hogy a börtönben könnyen meg lehet halni. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.